26.rész!

*2 héttel később*
Soha semmiben nem voltam igazán jó. A tanulmányi eredményeimmel sem dicsekedhettem, ha csak nem azt díjazták, hogy hány filmet láttam. Soha nem voltam jó semmilyen sportágból.  Nem büszkélkedhettem se művészi, sem zenei tehetséggel.Egy-pár év után megszoktam, hogy átlagos vagyok. Fel is adtam egy idő után, hogy kitűnjek. Sosem illettem be igazán a környezetembe. 
A külsőm is átlagos volt. 
Ezért lepődtem meg annyira, hogy itt elképesztő vagyok. A sok új dologgal, amit megtanulok- ami kimaradt az életemből-, szédületes vagyok. Nekik is, magamnak is. 
Mosolyogni van kedvem, mert tudom, hogy megtaláltam a helyemet a világban, ahol én is tündökölhetek.

A franciaágyunkra süt reggel a nap. Justin énekelget álmában. De már megszoktam. Sőt, van, hogy nem csak énekel.. hagyjuk.
Felülök az ágyban, majd talpra állok.
Október 31-e, azaz Halloween. Rengeteg dologgal elő kell készülni, ezért megpróbálom Justint is felkelteni.
-Justiiin! Kelj fel, kérlek! - ülök le az ő oldalán az ágyra, mire átfordul a másik oldalára. Igen, ezt minden egyes nap eljátssza. 
De ma nem. Magam is meglepődöm, mikor ráugrom Justin hátára. 
-Fel kell kelned! - visítom a fülébe, mert abban a pillanatban helyet cserélünk. Fölém tornyosul, én meg ártatlanul felnézek rá. A testem, az övé felett pihekönnyűnek tűnik.
Újra csikizni kezd, testem meg-megvonaglik.
Egy ügyesen irányzott mozdulattal kigurulok alóla, de elkap.
-Meg akarsz lógni!?- "háborodik" fel, én meg nevetve megcsókolom. 
A csókunk tovább tart, mint gondoltam, ezért levegőért kapkodva ellököm magamtól. Nem tettem volna ilyet, de nem kaptam levegőt.
-Próbáld újra! - könyörög nagy, barna bociszemeivel. Hatalmasat sóhajtok, végül odahajolok hozzá.
-Orrodon be!-figyelmeztet, mielőtt megcsókolna. Fura grimasszal, nagy levegőt szívok be a tüdőmbe, az orromon keresztül. 
A hajamba túr, majd eldönt az ágyon. A teste kimunkált, de az enyémet esetlennek érzem ezen test alatt.
De lelkem izzik, furcsa bizsergés fut végig a derekamon.
Justin a nyakamat kezdi csókolgatni, felvisítok. 
Nevetve néz rám, majd rájön ő is, hogy nincs most ennek itt az ideje. Egyébként a nyakam az egyetlen hely, ahol csikis vagyok. 

-Reggelt!- köszönti Justin,Pattie-t egy cuppanós puszival. Hozzám Jaxon szalad oda, totál csokis szájjal. 
-Palacsinta! - mondta artikulálatlanul, én meg nevetve hagyom, hogy a szintén csokis kezével, megfogja az enyémet, majd a palacsintás táljához vezessen.
-Csináljak még neked egyet? - kérdezem tőle, ő meg barna fogait megvillantja. Teljesen olyan lett a nutellától.
Megfogom a vajazókést, s egy jókora adag nutellát kiveszek  rá .
-Palacsinta! - ragyog fel Ryan feje, amint bejön az ajtón Ashley-vel. Aha, akkor ki is a gyerek? Jaxon, vagy Ryan? Fogós kérdés. Ha már a gyerekeknél tartunk.
-Csinálom, na! - teszem le Jaxon elé a palacsintát, aki már izgatottan várja adagját. 
-Szia!- üdvözöl Ashley két puszival (!). 
Ryan kezébe nyomom a megkent palacsintát, ő meg leül Jazzy-ék mellé. 
-Hogy vagy? - kérdezem Ashley-től, majd eszembe jut, hogy illetlen voltam.- Palit?- tartom fel a nutellás-üveget, hatalmas vigyorral. Csak nevetve megrázza a fejét.
-Ma akkor együtt Halloween-ezünk?- kezdett el azonnal locsogni Ash, de nem zavart, egy picit sem. Mosolyogva bólogattam.
-De nekem még nincs ruhám.- jutott eszembe, mire Ash szája azonnal felívelt. 
-Én Marilyn Monroe leszek, keresünk neked valami szupcsi ruhát! - ajánlja fel Ash, már látom is magam előtt, hogy rám ad valamilyen habos babos ruhát.
Rá mosolygok, belül sikítok. 

Jazzy-vel a puncsot készítjük el. Igaz, még nincs rajtam a ruhám, de az egész házat feldíszítettük. Megtöltöttünk a cukorkakészletünket.
Az asztalon az üdítő mixtől kezdve, a gumikesztyűig, minden van. 
-Akkor, rakjuk bele először a szőlőset, utána mehet bele a cukor!- sorolom Jazzy-nek, hogy mit hogyan tegyen. Segítek neki kinyitni a poros zacskót, ezek után rázogatva beleszórja a hatalmas tálba.
Utána a cukrot is belerakja, ezt követően ráöntünk vagy 3 liter vizet.
-Justin! - sikítom, mert a por elkezdett kifelé bugyogni a tálból. 
-Ha?- pillant fel a  telefonjából, igazán kedvesen segített nekünk, mit ne mondjak.
-Semmi!- néztem rá mérgesen, ő meg visszabújt a telefonjába.
-Akkor, jöhet a narancsos por.- mutatok rá egy kis tasakra, ami narancssárga színű. Jazzy várva, hogy mi történik, beleszórja az egészet a tálba. Még csak el sem kezd pezsegni.
-Akkor az utolsó.- adok a kezébe egy hatalmas gyömbéres palackot. Letekerem a kupakját, aztán átadom Jazzy-nek . 
-Keverd össze!- kérem meg, mert látom, hogy megjött Ash, egy hatalmas ruhacsomaggal.
 Odapattanok, s segítek neki felvinni az emeletre.
-Justin! Kérlek, mozdítsd meg magad! - nézek vissza egy pillanatra a lépcső tetejéről, mikor már látom, hogy felállt, bemegyek Ash után a szobába.

-Rengeteg ideig csináltam, remélem tetszeni fog! - ken rám egy újabb adag festéket, én meg türelmesen hallgatom, hogy mit csinált és hogyan.
Még ő sem öltözött át, azt mondta, hogy velem fog.
-Kész vagy! - visít fel boldogan, mire én is mosolyogva felnyitom a szememet. 
Egy tükröt hoz, én meg rémülten nézek a lányra, aki a felületről néz vissza rám.
Az arcát hófehérre meszelték, a homlokán több seb látszódik, haja feketére van színezve, szemei körül hatalmas sötét karikák. De még is megvan benne a maga szépsége.
-Atyaég! - képedek el, Ash pedig büszkén elvigyorodik.
-A ruha a legjobb! - húzza elő a zacskóból a ruhákat.. ami érdekes módon nem egy csili-vili rémség,mint gondoltam. Egy hófehér póló, amely szét lett szaggatva, s tiszta "művér" , de azonnal felnevetek, mikor meglátom, hogy mi van az elejére írva. Justin.Vérrel. Muahahahaha.
 Aztán a kezembe nyom egy hajráfot, amin egy műbalta van. Végül meg egy fekete farmert, és egy véres hófehér Converse -cipőt. 
Nekilátunk mind a ketten öltözni. 
Ashley-n egy hófehér Monroe-ruha volt, a puha szőkés barna hajára, egy platinaszőke parókát húzott.A fülébe egy szintén fehér fülklipszet tett, és kész  is volt.
Segít a hajamra erősíteni a " baltát" , aztán felveszem a gatyámat, s a művéres cipőmet. Végül pedig a szétszaggatott, véres pólót.

-Ashley! - ripakodom rá, mert látom, hogy a ruhát direkt a melltartókapcsaimnál vágta szét.  Kb. 20 cm hosszan. 
-Justin örülni fog! - tárj szét a karját nevetve, mire csak a szememet forgatom. Persze, Justin tuti repesni fog az örömtől. És én? 

-Készen vagyunk! - sétáltam le az emeletről Ashley-vel, és Jazzy-vel, akit gyorsan felöltöztettünk a Monster High- ruhájába. Ő volt Cleo, ha jól emlékszem.
Megdöbbentem, mikor leértünk a lépcsőn. Justin minden cukorkát előkészített, a puncs is kész volt, a kis kosarak névvel ellátva csücsültek a konyhaasztalon. Csak Őt nem láttam sehol. 
-Ha ez valami béna ijesztgetős dolog, akkor nagyon rosszul csinálod! - kiabáltam, és abban a pillanatban előugrott "valaki" a kanapé mögül, én meg akkorát sikoltottam, hogy helyem lett volna egy horror filmben.
-Nem vicces! - ráztam a fejemet, s az ijedt Jazzy-t öleltem magamhoz. Justin zöld zombie szemekkel, s össze-vissza vágott arccal hódított. Meg persze egy tiszta vér pólóban, megspékelve rémisztő szerelését egy levágott műkarral.
-Jazzy!- szólította meg a kishúgát, de Jazzy azonnal hozzám bújt, s a szemét eltakarta. - Én vagyok az! - kezdte el csikizni, mire  gyerekhangján nevetni kezdett a kislány.

Nem volt eddig időm elájulni Justin-tól, ezért megtettem akkor. Egy vállnélküli pólóban volt, ezért jól lehetett látni szépen kidolgozott bicepszét. Még teljesen összevágott arccal, a rusnya zöld szemekkel is szívdöglesztő volt.
Nem komorodtam el, mert tudtam, hogy ő később kapcsol. Pár perccel azután, miután én végig néztem tetőtől talpig, s megvigasztalta Jazzy-t- aki Pattie-hez bújt,- elkezdett stírölni.
-Félsz tőlem? - suttogta félelmetes hangon, mire gyorsan megráztam a fejemet.
-És te? - próbáltam utánozni a hangját, de kiröhögött.
Ezt követően magához húzott, a keze megállt a csípőmnél, utána meg egyre lejjebb vándorolt. 
Nem zavarta, hogy az egész családja azt nézi, hogy smárolunk. Bár, pár perc után engem sem.
-Na, tubicáim, menjünk! - zavarta meg a századik csókunkat Ash, s a kezemet megragadva elrángatott Justintólg. Goromba módon. 
-Ne haragudjatok! - néztem végig a tömegen, akik felsorakoztak, hogy cukorkát gyűjtsünk.
Bevallom, amint megláttam Kenny-t , kitört belőlem a nevetés és a  sírás keveréke. Sírtam a nevetéstől. Kenny, a sárgarépa.
Két csoportban fogunk cukorkát gyűjteni. Jaxon,Ryan, Ashley,én és Justin. A másik csoportban: Pattie, Jeremy, Kenny, Jazzy és Alfred.
-Jó, akkor a 26-os úton találkozunk! - beszéltük még meg gyorsan az ajtó előtt a dolgokat. Majd két csoportra  váltunk, s Justin kezét szorongatva elindultunk az éjszakába.
Egy-kétszer  felhangzott  vérfagyasztó sikoly, farkas üvöltés, múmia támadás. Meg hasonlók. 
De csak az járt a fejemben, hogy valami nincs rendben. Hányan indultunk el? 
Becsöngetünk egy újabb házhoz. 
-Cukrot, vagy csínt! - kiabálja az idő néni arcába, a harmincas évei előtt járó Ryan. A néni kedvesen beleszór egy tucatnyi cukorkát a kosárkánkba.
Megköszönjük, majd tovább kacskaringózunk az utcákon.
Újabb gyerekcsoport jön velünk szembe.
Azonnal kitépem a kezemet Justinéból.
Az utat kezdem kémlelni.
-Hol van Jaxon? - esünk mind kétségbe, mikor rájövök, hogy már legalább három utcája nincs velünk.