28.rész!("nemgyerek")

*Másnap*
Mosollyal az arcomon. A nap rám süt. Isten engem néz ott fenn. A szüleim rajtam mosolyognak.
Justin felé fordulok, aki még alszik. Kisöprök a hajából egy hajszálat, mire felkel. Heherészik rajtam.
-A mosolyod a második legjobb dolog, amit a száddal tehetsz!- kacsint rám, én meg totálisan elpirulok. Nevetve magához húz, mire kicsit kellemetlenül érzem magam pucéran, ezért felkelek, s a gardróbomba menekülök.
Át kell gondolnom a történteket.
El sem tudom hinni. Görcsbe rándul a gyomrom, ezért inkább gyorsan lekuporodom a földre. Magamra húzom a selyemköpenyemet, s csak úgy kattog az agyam.
Lehunyom egy percre a szemem, de csak az éjszaka emlékei jutnak eszembe. Justin a fülembe súg, majd kicsit hátrahajol, aztán megcsókol... 
Ahj, nem tudok koncentrálni.De nem veszek mást észre, csak azt, hogy bazsalygok. Inkább felállok, s visszamegyek Justinhoz.
-Tetszik a színed, hol jártál? - kezd el szekálni, mert tudja, hogy miatta pirultam el. Szóval.... Justin ott heverészett.Fedetlenül. 
-Nagyon vicces! - vágom rá rögtön, s kuncogva leülök mellé az ágyra.
-Ismétlést?- fogja meg a kezét, s ismét magához húzva, ad egy csókot. A csókja édes, kellemes. A hajába túrok. 
-Reggeli! - üvölti fel Kenny, mi meg szétrebbenünk. Én elindulok lefelé, Justin meg felöltözik. Soha nem voltam ilyen boldog!

*3 héttel később*
Ashley a fejét fogja nevet rajtam.
A többiek a kanapén ülve beszélgetnek, sztorizgatnak. Ash meg én vállaltuk, hogy grillezzük a húsokat. Ah, ez mindig lány dolog. 
Már December van. Hiányzik a hó és a hideg. New Jersey-ben kb. most 20 fok van. 
Justin int, hogy menjek oda. Én meg -szófogadóan, akár egy kutya- "műmosolyogva"  leülök Scooter mellé. Velem szemben Ryan ül, aki hasonló módon álvigyorog. Valami nincs itt rendben.
Bíztatóan rám mosolyog Kenny, de nem értem, hogy mi miatt teszi.
-Hogy, s mint Deb? - fordul felém Scooter váratlanul, én meg felvont szemöldökkel méregetem. Kedvesség legalját sem súrolja meg. 
-Én jól vagyok. És te?- "köpöm elé " a szavakat. Érzem a zsigereimben, hogy valami baj van. Nincs jól valami.
Az összes fiú itt van, kivéve Jeremy. Pattie sincs itt. Ash-t is elküldték, hogy lefoglalja magát.
-Remekül. - morogja Scooter, én meg önelégülten elvigyorodom. Akkor valami neki nem tetszik.
-Justin, kérlek! - suttogja elég hangosan ahhoz, hogy megértem, amit mond. Várakozóan nézek J-re. Vérben forgó szemekkel mustrálja Scoo-t.
-Kösz bazdmeg. - veti oda foghegyről. Aztán jóval barátságosabban rám néz.- A baja csupán annyi, hogy nem tetszik neki, hogy vannak saját döntéseim. - mondja, végig engem pásztázva, s kissé a "döntés" szót megnyomva várja, hogy mit mondok.
-Nem értelek.- vallom be, s egyre csúnyábban nézek mindenkire. Miről maradtam le már megint? - jár ide-oda a szemem az embereken. Ash kezében megáll a fakanál pár pillanatra, érezhető lesz a feszültség a szobában.
-Juss le akar mondani három koncertet.- szalad ki Ryan száján, én meg lesütöm a szememet. Ezzel rengeteg Belieber boldogtalan lenne Karácsonykor, mellesleg rengeteg pénzt buknának.
-Mit "kell mondanom"? - nézek Scooterre, aki idegesen tördeli az ujját. Karácsonykor jön legjobban a pénz, tudom. Justin szinte már vicsorog, nagyon mérges. Soha nem láttam ilyennek.
-Semmit nem "KELL" tenned Neked!- kiabál rám, én meg megszeppenve összerándulok a kanapén. Justin észreveszi, hogy megijesztett, azonnal korrigál. Azonban késő. A könnycseppek végigcsurognak az arcomon,  nem tudok mit tenni.
-Gratulálok! - fújtat Justin Scooterre, aki a szája szélét nyaldosva, mogorván ül, karba tett kézzel.Olyan, akár egy rossz házőrző kutya.  
- Ez a három koncert, miért akkora probléma? - értetlenkedik Ryan, hozzám meg odaül Justin, de nem ér hozzám. Ő is ideges, én is. 
-Miért probléma? - kérdezi Scooter idegesen vigyorogva, a hangja tele malíciával. Justin csak egy "Pff" hangot hallat , mint egy vonat. 
-Igen, ezt kérdezte.- vágja rá Kenny is, őt sem láttam soha idegesnek, viszont most. Az.
-Jay rajongói várják őt. El lettek adva a jegyek. Több, mint hat ezer dollárt bukhatunk.- hülledezik Scooter, s várja, hogy mi is vele tegyük.  Egyikünk sem teszi. Én megtörlöm a tűzforró arcomat, majd ránézek.
-Ha kárpótolná őket egy ingyenkoncerttel?- teszem fel a kérdést, mire Scooter is csendben lesz. Elgondolkodik.
-Ezen kellett ennyit baszakodnod? - élcelődik Justin, aztán magához szorít. Nem vagyok olyan gyenge, ezért felállok és egyenesen Scoo szemébe meredek.
-Akkor így megfelel? - kérdezem megvetően, ő meg bólint egyet.

*2 nappal később*
-Hová megyünk?- kérdezem a repülő egyik székében ülve, úgy azt hiszem... századjára. Justin csak ellentmondóan a fejét rázza. 
-Brooklyn?- kérdezem furcsán, mikor meglátom, hogy leszállunk, s egy zöld tábla a képembe világít a város nevével. 
-Átszállunk. - rázta a fejét. Ezek után nem kérdezősködtem. Justin magángépébe szállva, levágtam magam a sor közepén lévő székre, az ablaknak támasztottam a fejem, és néztem a tájat. Egy ideig. Aztán megláttam az ablakban, hogy Justin mögöttem, hogy hülyéskedik.
-Mit is csinálsz pontosan? - néztem rá meglepve, a majdnem 19 éves barátomra. Ő meg tovább folytatta a showját, én meg megpusztultam a nevetésemtől. 
-Énekelsz is? - dobtam be a pakliba egy ötletet. Justin elismerősen nézett rám, majd rémes akcentussal, felvitt hangsúllyal elénekelte, hogy megérkeztünk. Odapattantam az ablakhoz, s kinéztem az ablakon. New York. Az egészet hó lepte. Rajtam  egy kötött , kék pulcsi volt. Justinon meg egy fehér , hasonló pulóver.
-Hová megyünk?- kérdeztem a kezét szorongatva. A repülőtéren volt pár Belieber, akikkel Juss -átfagyva ugyan-, de vigyorogva készített képeket. 
Egy hópehely szállingózva az orromra esik. A tél nem jött hozzám, ezért ő vitt a télhez. Bieber-logika. 

27.rész!

Mint tűt keresni a szénakazalban. Pontosan ilyen  Jaxon-t keresni.
Nem tudjuk, hogy merre kéne menni. Elveszett? Vagy valaki elvitte?
Fél óra múlva találkoznunk kellene  a 26-os úton, de egyel kevesebben vagyunk, mint induláskor.
Már majdnem idegösszeroppanást  kapok, mikor meghallok valamit.
Egy gyerek hangot, ami nagyon  hasonlít Jaxon-éra.
-Pszt! - szólok rá Ash-ékre, akik elég hangosak voltak.
-Mi az? - kérdezik egyszerre, én meg meg sem mukkantam, csak mentem a hang után. Justin magam után rángatom, mivel fogjuk egymás kezét. Ash ugyanezt tette Ryannel, aki még cukorkát követelt, mivel csak két helyre mentünk be, az egész este folyamán. 
-Jaxon? - kezdek el a sötétben kiabálni, de mindenhol gyerekek nyüzsögnek, s itt-ott feltűnik egy zöld Hulk ruhába öltözött kisfiú, akit Jaxon-nak gondolok.
-Basszus! Anyának szólni kéne!- veszi elő a telefonját Justin, míg mi a gyerekeket nézegetjük egyesével. Uramisten! Hol lehet?
-Gyeeeeeeb! - rohan felém sikítva az "eltűnt személy", nekünk meg hatalmas kő esett le a szívünkről. Amúgy azt mondta, hogy "Deb!".A kis kosara tele van cukorkával meg egyéb csemegékkel.
-Jézusom! Hol voltál? Halálra aggódtam magamat! Mind! - kezdem el dorgálni, de közben úgy magamhoz ölelem, hogy szinte alig kap levegőt. Justin is ugyanígy tesz. 
-Hol voltál? - kérdi Justin, miközben Jaxon egy hatalmas, nyálas puszit nyom az arcára. Justin nevetve megtörli az arcát.
-Cukort' gyűjtötteem!- lóbálja meg a kosarát Jaxon, mi meg  fáradtan elmosolyodunk.
Míg a 26-os út felé igyekszünk, Jaxon elmeséli, hogy egy ovis csapathoz kapcsolódott, mert nekik szebbek voltak a ruháik. Hát ezt megkaptuk, de legalább megvan a mi kis Hulkunk!
Mikor odaérünk a találkozóponthoz, -kicsit késve, mert őrült Belieberek vettek minket körül az út során-, az egész csapat ott van, csak mi nem.
-Hát, idén úgy tűnik Jaxon nyert! - öleli magához Pattie a kisfiút, én meg mosolyogva nézem őket. Remélem egyszer nekem is lesz fiam, s így szerethetem.

 Persze nem úsztuk meg, mindent elmeséltünk Pattie-nek, aki nagyon-nagyon nem repesett az örömtől, sőt. Ha, ma nem találjuk meg ezt a kisfiút, nem tudom, hogy mit csináltam volna. Pattie így is eléggé kétkedően nézett ránk.
Nagyon felelőtlenek voltunk, bevallom. 
-És most? - sétálunk be a ház kapuján, ami tele van pókhálókkal és műpókokkal. Kenny természetesen belegabalyodott az egyik hálóba.
-Vacsizunk, után filmezünk. - sorolja Justin, hogy mit csinálunk még az este folyamán. A földbe gyökerezik a lábam, s megrettenek. Justin nyugtatóan egy csókot ad, mire picit megnyugszom.
-Nagyon rég láttam horrort. - mondom halkan,hogy a többiek véletlenül se hallják. De, mintha direkt csinálnák, Ryan rögtön meghallja.
-Az nem baj! - tolja a kezeit az ég felé, s közben sátánian kacag. Szerintem is, ezt megbeszéltük. 

Scooter- aki időközben megérkezett-, csomó csoportképet csinál rólunk, ahogy az asztalnál ülünk, a megannyi finom étel fölött.
Végül  mindenkinek puszit ad, és lelép.
-Boldog Halloweent! - emeljük magasba a puncsos poharunkat. Mind megdicsérjük Jazzy-t, hogy milyen finom puncsot csinált.
Majd  elkezdünk enni. Justin a jobb oldalamon ül, Kenny meg a balon.
Először fűszeres sütőtök szeleteket eszem, padlizsánkrémmel. Aztán meg paradicsomos húsgombócot, sütőtökkel. Csak sorban pakolom magamba az ételt, de mikor felnézek látom, hogy mindenki így tesz. Így, megbánás nélkül tovább eszem. Spenótos tésztát, szalonnával, meg kétszersültet. Utána nekilátok a desszerteknek. Elsőként brownie-t eszem, és végül boszorkányseprű sütit. Kész, végem! Megteltem teljesen. 
-Biztos nem kérsz Drakula-pudingot? - tartja felém Justin a zöld színű, gumis állagú édességet. A hányinger kerülget.
-Ha egy kicsit is szeretsz , nem beszélsz az ételekről,és nem is mutogatod! - kérem a hasamat fogva. Nagyon rég nem ettem ennyit, néhányszor úgy is tűnik, hogy ki is fog  jön belőlem. 
A többiek nevetgélve tovább falatoznak, én meg eldőlök a kanapén. Egy kis idő után összemosódnak a hangok, s eléletlenednek a képek. Elalszom. 

Az álmomban a sötétben tapogatózom. Nem látok semmit, csak kúszom a földön, akár egy vak. Justin kiabál. Kétségbeesetten. Mint, aki fél. Mitől fél? Egy vérfagyasztó sikoly tölti be a teret, én meg felébredek.

A verejtékemben fürdök. De nem csak én vagyok ott, Justin a kanapé szélén ül, s a hajamat simogatja. Riadtan néz rám.
-Mi a baj? Rosszat álmodtál? - ölel azonnal magához, amint észreveszi, hogy remegek. Belekapaszkodom a pólójába. Csak mi ketten vagyunk a lenti nappaliban. A többiek mind fenn vannak, ezt onnan tudom, hogy egy, nincsenek itt, kettő, fentről üvölt valami film.
-Igen. - kelek fel a kanapéról, s a ruhámat nézegetem. Mikor felnézek, Justin elkapja a fejét. Ezek szerint ő is engem bámult.
Nevetve megfogom a kezét, s felsétálunk az emeletre.

Jazzy már kacag a filmen, rögtön felismerem a mesét. A Karácsonyi lidércnyomást nézik. Furcsállom, hogy nem fél tőle, bár Amerikában senki nem fél egy mesétől.
A kétszemélyes kanapéra ülünk le, befészkelem magam Justin ölébe, aki átkarol. Mélyen beszívom az illatát, teljesen megnyugszom.
Azon kevesek közé tartozom, akik érezhetik ezt az illatot. Leírni, sem elképzelni nem lehet. Olyan, mint amikor megszületésedkor  először telik meg a tüdőd  levegővel. Mikor a kisbaba először sír fel. Mikor egy réten rohansz , a virágok illatát belélegzed. Nagyjából ilyen érzés.

A mese alatt párszor én is felnevetek, de már vagy hétszer láttam. Úgy tűnik a többiek is, de élvezik, hogy együtt vagyunk.Jazzy és Jaxon is hatalmasakat kezdenek ásítani, így Pattie s Jeremy puszit ad, majd elköszönnek tőlünk és lelépnek a saját házukba a gyerekekkel.

-Na, akkor most, melyiket?- pattan fel Ryan azonnal a kanapéról, s felemel két DVD- tokot.Az egyiken a "Haláli hullák hajnala" felirat olvasható, a másikon pedig "Az ördög háza". Gondolkodás nélkül az elsőre szavaztam. Justin végigfeküdt a kétszemélyes kanapén, s az ölembe hajtotta a fejét.
Ash és Ryan is hasonlóan helyezkedett el, Kenny az egyik fotelbe ült, Alfred meg az egyik puffra.
-Kaja?!- kiabálta artikulálatlanul Ryan, én meg döbbenten néztem rá.
-Mit szeretnél mondani?- pöckölte meg az orrát finoman Ash. Én nem lettem  volna ilyen kedves. Justin felült egy pillanatra, amíg kiszálltam alóla, majd visszaborult.
Szerencsére a kamrában találtam, vagy négy csomag mikrózható popcornt.
Lehunyt szemmel hallgatom, amint másodpercenként pukkanó hangot hallat a mikró.
Egy kezet érzek meg a vállamon, abban a pillanatban egy iszonytató sikoly hagyja el a torkomat.
-Ez nem vicces! - kelek ki magamból, s Justin önelégült képét látva, alig bírom ki, hogy ne nevessek. 
-De kaja még lesz, ugye?- szól ki a nappaliból Ryan, én meg majdnem hozzávágok valamit. Fő a nyugalom.
Justin segít  megvajazni a pattogatott kukoricát, végül mindenkinek a kezébe nyomunk egyet. Na jó, Ryanébe... dobtam.
Justin meg én egyet kaptunk, újra elfekszik az ölemben. Ki nyitja a száját, belerakok egy darab kukoricát, elrágja, újra kinyitja, megint belerakok. Nem is figyelek addig a filmre, míg el nem fogy a csemege.
-Fhu! De undi!-riadunk meg egyszerre Ash-hel, egy levágott karon, ami miután a földre esik, újra mozogni kezd.
A fiúk csak összenevetnek rajtunk.
-Mikor lesz vége?- nyavalygok, s egy  "végem van!", felkiáltással hátra döntöm a fejemet. Eközben még egy-két fejet levágnak.
Úgy tűnik Justin élvezi, hogy nem figyelek semmire, mert egy apró szúrást érzek meg a mutatóujjamon . Felkapom a fejem, ő meg huncut mosollyal néz fel rám. Megharapott.
-Ez mégis mire volt jó? - értetlenkedek, s mosolyogva a ajkára kenem a nyálát. Az az övé, nem az enyém.
Kuncogva elkap, majd felegyenesedve megcsókol. A lepkék vadul csapkodni kezdenek a hasamban.
Természetesen megzavarnak minket.
-Khm..ha hancúrozásra vágytok, menjetek fel az ágyba!- szólt ránk mogorván Ryan, de felnevettem az arcán, majd ő is elmosolyodott.
Justin ezek után nem figyelt a filmre, velem volt elfoglalva. 
Ötpercenként felhajolt hozzám, s lesmárolt.
Vagy a hasamat simogatta, vagy a hajamat. A képernyőn ugráló emberek biztosan érdekesek voltak..Csakhogy más kötötte le a figyelmemet.

-Jó volt? - kapcsolta fel a lámpát Alfred, aki egyszer sem nézett ránk ingerülten.
-Nagyon.- bólogattam, elfojtva a mosolyomat. Ahogy felálltam, J abban a pillanatban visszarántott, én meg ráestem. 
A többiek nevetgélve figyeltek minket.
-Jó éjszakát Tubicáim!-dobott felénk egy puszit Ash, aztán Ryant kirángatta az ajtón. Alfred is hasonlóan tett, csak ő nem dobott puszit. Értelemszerűen.
-Na, gyerekek?!- állt meg előttünk a két méter magas Kenny, miközben én elkezdtem mosogatni. Soha nem fogom megszokni, hogy van egy bejárónő. Ah.
-Azt hiszem, elég érdekes Helloween-ünk volt.- mondtam egyszerűen, ők meg egyetértően bólogattak. Ez összefoglalt mindent. 
Kenny lement a saját kis... úgy értem, hogy hatalmas lakosztályába aludni.Szép álmokat kívántam a mi répánknak, és befejeztem a mosogatást.
Justin hátulról átkarolt, én meg olyan biztonságban éreztem magam, mint még soha. Mikor apám átkarolt kicsiként, akkor éreztem ilyet. Visszaemlékezni is fáj, milyen régen volt. 
Mielőtt meghaltak a szüleim, összeveszem velük. Haraggal váltunk el.Amit a mai napig rettenetesen bánok. Nem tudtam nekik elmondani, hogy mennyire szeretem őket, s utáltam, hogy veszekedtem velük. Nagyon hiányzik az apai ölelés, az anyai szeretet. Megkapom. Csak nem a szüleimtől.

-Mi az? - súgta a fülembe J, csikizte a lehelete a nyakamat. Végigsimítottam a tenyeremet a karján, s az ujjaira kulcsoltam az enyémeket.
-Eszembe jutott Apa. - mondom halkan, s lesütöm a szemeimet. Mindig félek róluk beszélni, hogy mi történt velük, vagy velem.
-Jaj, sajnálom!- ölelt át azonnal, én meg belefúrtam a vállába a fejemet. 
-Nem kell, nem kell.- motyogtam, azt hiszem saját magamnak, s közben letöröltem az arcomon lefelé igyekvő könnycseppet. Nem kell..

Mindig is arról álmodtam, hogy a barátom felsőjében aludhatok. Mutogathatom a (nemlétező) barátnőimnek, mint egy ereklyét. Érezhetem az illatát, ha nincs velem, s még is magaménak tudhatom az érzést.
Most nem ezt érzem. Justin a kezembe nyújt egy 250$-os szürke pólót, aminek maradéktalanul Justin-illata van.

Azt hittem, hogy Justin őrültnek fog nézni, amikor megkértem, hogy aludhassak egyik pólójában. Különös módon nem, nem nézett annak. Örült. Azonnal keresett nekem egyet. Bemegyek a gardróbomba, amíg J letusol, majd felveszek egy hasonló szürke, rövid, pamutnadrágot. 
Lemosom magamról , azt a kevés sminket, ami maradt rajtam. A szennyesbe dobom a földön fekvő ruhákat, amiket az imént vágtam oda.
Utána , egy amolyan "végre" sóhajjal, befekszem az ágyba, s magamra húzom a hófehér takarót. Nem bírom abbahagyni a mosolygást, pedig ma sok mindenen átmentem.
Kivágódik a fürdő ajtaja, s Justin félpucéran sétál ki az ajtón, én meg elveszek benne. A mogyoróbarna  szemében, a kimunkált testében...mindenében. 
Kaján mosollyal az arcán közelít felém, én meg vidáman felnevetek, mikor eldől az ágyban, s hagyja, hogy ráugorjak.
-Nálunk ilyen a Halloween.- motyogja, úgy, hogy a párnába temeti a fejét, ezért alig hallok valamit abból, amit mond.
Beletúrva a hajába, csak ennyit mondok:
-Imádtam!
-Én is szeretlek! - nevet fel, s eldönt az ágyon, majd megcsókol.
Megvéd engem. A nem létező szörnyektől. De a szörnyeknek nem kell mindig élőnek lennie , hogy érezd, hogy ott vannak. Elég, ha elképzeled, valamilyen szörny mindenki életében lehet. Lehet, az a félelem, vagy mondjuk a tériszony.
De engem a karjában tart a "bátorságom", s egészen új kalandokra hív az éjszakába. Erőt ad ahhoz, hogy megtegyem...