19.rész!

*Két nappal később*
Az idő telik. Még akkor is, ha rettentő lassan. Az üzeneteimet nézegetem a telefonomon, 56(!) nem fogadott hívás őtőle, és vagy 30 üzenet. 
Például.:
"Kérlek gyere vissza, ne csináld ezt! xXX", vaaagy "Soha nem tudsz megbocsájtani tudom, de legalább beszéljük meg!".
Ehhez hasonló SMS-eket kapok, de nem csak tőle. Mindenkitől. Írt Pattie, Ryan, Kenny és persze Scooter. 
Csak búslakodni van időm, vagy talán még arra sem. Egész nap nem teszek semmit, egy hete nem ettem, de valahogy nincsen étvágyam. És ezalatt több kilót is fogytam, mert a melegítőnadrág, amit lecseréltem a véres fehér ruhára, lötyög rajtam.

Épp azon gondolkodom, hogy mettől számít egy ember anorexiásnak, mikor megszólal a kaputelefon. Belefeletzeve a bajaimba, azonnal felállok az ágyról, majd benyomom a "FOGADÁS-t". Belelehel a telefonba:
-Kérlek!- lehel bele a telefonba, a hangja megtört, keserű.
Megáll bennem az ütő.Jéggé dermedek.Megnémulok.
Pár perc után megérti, hogy nem fogok neki válaszolni, majd így szól:
-Hoztam neked valamit. Remélem kijössz érte..szeretlek!- suttogja a telefonba, majd megszakad a vonal. 
A mellkasom majdnem felszakad, mikor kitör belőlem a sírás.
Mit csinálok én itt? Miért vagyok itt? Oda akarok menni, Őhozzá, hogy szerethessem, hogy vele legyek.

De ennek már semmi jelentősége. Biztosan az én hibám volt, talán nem tettem meg azt , amire vágyott. Nem voltam elég neki. Egy lány, aki azért szereti, aki, és mindennél jobban. De neki ezek szerint nem számított, a játékszere voltam, akit  jó volt irányítani. 
Bárcsak itt lenne most anya,ő tudná mit kell tennem, mi legyen a következő lépésem.
-De,mivel nem vagyunk itt, Magadtól kell rájönnöd!- szólal meg a fejemben Sierra hangja. 
A bekötött, gyógyulófélben lévő karomra nézek. Meg kell tudnom, hogy mit hozott!
Lebaktatok a kísérteties lépcsőn, majd kikukucskálok az ajtón, hogy van-e ott valaki. De csak egy fehér.. valamit látok kb. 30 méterre a kapunál.
Egyre közelebb érek, ahhoz a valamihez, pár méterre vagyok, mikor kirajzolódik pontosan, hogy mi is az. 
Gombóccal a torkomban elnevetem magamat. Egy óriási fehér rózsacsokor. 

Deb csokra Justin-tól

Mielőtt bárki meglátna a csokorral a kezemben, felkapom. Csak mikor beértem, akkor robban ki belőlem a sírás. Jobban szemügyre veszem a rózsákat, a csokor aljához egy boríték van rögzítve.
Remegő kézzel feltépem a szalagot, amellyel át van kötve. A borítékon a nevem szerepel: Deborah-nak.
"Semmi okod arra, hogy ezt elolvasd, DE ha megteszed, akkor kérlek végig! Amit tettem, megbocsájthatatlan. Én nem is ezt kérem, de legalább hallgass meg! Emlékszel, mikor be lett jelentve, hogy valakit kiválasztok, s felépül mellettem? Azt hittem, ez is csak olyan lesz, mint minden eddigi jótékony gondolatom és munkám. De, amint megláttalak, éreztem valamit, valamit ami több, mint minden eddigi érzésem. Ez most annyira elcsépeltnek hangzik, de ez az igazság. Mikor meg hosszas küszködés után bevallottam Neked, hogy mit érzek, te belém rúgtál, azzal, amit tettél. De megérdemeltem, mert nem voltam tapintatos. Scooter azt mondta, hogy még nem voltál felépülve teljesen szellemileg, de én tudtam, hogy nem így van, csak megrémítettelek.Ezzel az egésszel. Belehoztalak egy olyan életbe, ami Neked sok(k), s ezt is sajnálom. De tudom, hogy te Neked egyedül én jelentettem valamit, az elmúlt egy évben. Egyszer beszéltél álmodban, én meg felkeltem Rád, és azt mondtad, hogy "Egyetlenem!". Aznap is mosolyogva aludtam el.Akkor válaszolok a legnagyobb kérdésre. Soha nem fogok mást szeretni, mert Veled kapcsolatban olyat érzek, amit még soha az elmúlt 18 évben. Soha. Aznap, mikor megjöttél és megláttál, nem is tudom, hogy mit gondoltunk. Szívtunk egy kicsit, bulizni akartunk, fiúbulit.. és ez lett. Elveszítettem azt, aki a legfontosabb nekem. Talán végleg.
De még ott van bennem az a remény. Amit, a rajongóim által kaptam meg. Megtanultam én is, hogy soha nem mondom, hogy soha. Mikor a medencében azt mondtam neked, hogy örökre, azt komolyan is gondoltam. Nem lesz más nő, aki iránt szerelmet fogok érezni. Üres a ház nélküled, csak le-föl járkálok, s azt remélem, hogy esetleg a titkos búvóhelyeden vagy... vagy akár bárhol. Csak itt lennél! Hiányzol, bárhová nézek.Mindenről te jutsz az eszembe, ott van egy kép rólunk. A cikk, mikor sikítva fetrengtél az ölemben, mert annyira nevettél azon, hogy azt állítják, hogy terhes vagy.  Te más vagy. Örökre."
A könnyeim nyirkossá varázsolták a vékony lapot.
A levéllel állok a kezemben, és abszolúte le vagyok sokkolva.
Amit írt, elhiszem. De nem merek mit tenni. Segítséget kell kérnem valakitől.
Rögtön ráeszmélek, hogy kitől kell kérnem. Ő volt az egyetlen, aki csak annyit írt: Gyere vissza és meglátod!
Alfred.
De ennek nem most van itt az ideje.
Az órára nézek, mindjárt hét óra van.Azonnal benyomom a TV-t és a kettes adóra kapcsolok.Már kezdődnek is a hírek. A sztárokról. 
Nagy meglepetésemre a saját arcomat pillantom meg a TV-ben, mint a hír nyitóképe.
Majd a riporternőt mutatják:
-A sztárpár, Justin Bieber és Debroah Greengras egy hónapja különváltak. Ám, Bieber a lány ideglenes lakásánál járt. Egy fehér óriási rózsacsokorral. - majd egy képet mutatnak Justinról, ahogy a háznál van... a szemei teljesen szét vannak sírva. Amit rögtön szóvá is tesz a riporternő.- Ellenben a fiú szemei ismét szét voltak sírva. Debroah Greengras meg egy hónapja ki sem mozdul a házból. Életjelet eddig nem adott magáról. Most, hogy Bieber a háznál járt, amit az exe illegálisan foglalt el, kimerészkedett a rózsacsokorért.- majd egy kép rólam, ahogy épp futok vissza a rózsával a kezemben a házba. 

Juju sír

Rossz rám nézni. Rettenetesen le vagyok fogyva, a hajam utoljára kb. két hete lett megfésülve. A körmeimet lerágtam. A bőröm olyan , akár a smirgli.
Meg sem várom, hogy befejeződjön a riport, ki is nyomom a TV-t. 
Igaz, megint friss fotókat láttam, Juss-ról, amint sír. De most ez sem tudott elterelni attól a dologtól, amit akarok. 
Magyarázatot kaptam a dolgokra ( nagyjából), végiggondolta, hogy a szüleim és a legnagyobb támogatóm, Sierra mennyire lennének a mostani énemre büszkék. Semennyire. Nulla, Zero. Null. Na jó, nem ragozom tovább. 
Bármennyire is fáj, valami történt velem. Amit még nem tudok megmagyarázni, de rá fogok jönni. Mintha az eddigi énemhez hozzáadtak volna egy kis plusz erőt.. és nőiességet. Annyira megerősített ez az elmúlt pár hét és fél év, hogy a tizenhat éves kislányból, egy erős, rugalmas, összetört szívű nő lettem. Aki elég erős lett ahhoz, hogy felálljon a padlóról és mindent újrakezdjen! 
Új reményekkel csörtetek a fürdőbe, hogy az új énemhez a külsőm is klappoljon.