*2 héttel később*
Soha semmiben nem voltam igazán jó. A tanulmányi eredményeimmel sem dicsekedhettem, ha csak nem azt díjazták, hogy hány filmet láttam. Soha nem voltam jó semmilyen sportágból. Nem büszkélkedhettem se művészi, sem zenei tehetséggel.Egy-pár év után megszoktam, hogy átlagos vagyok. Fel is adtam egy idő után, hogy kitűnjek. Sosem illettem be igazán a környezetembe.
A külsőm is átlagos volt.
Ezért lepődtem meg annyira, hogy itt elképesztő vagyok. A sok új dologgal, amit megtanulok- ami kimaradt az életemből-, szédületes vagyok. Nekik is, magamnak is.
Mosolyogni van kedvem, mert tudom, hogy megtaláltam a helyemet a világban, ahol én is tündökölhetek.
A franciaágyunkra süt reggel a nap. Justin énekelget álmában. De már megszoktam. Sőt, van, hogy nem csak énekel.. hagyjuk.
Felülök az ágyban, majd talpra állok.
Október 31-e, azaz Halloween. Rengeteg dologgal elő kell készülni, ezért megpróbálom Justint is felkelteni.
-Justiiin! Kelj fel, kérlek! - ülök le az ő oldalán az ágyra, mire átfordul a másik oldalára. Igen, ezt minden egyes nap eljátssza.
De ma nem. Magam is meglepődöm, mikor ráugrom Justin hátára.
-Fel kell kelned! - visítom a fülébe, mert abban a pillanatban helyet cserélünk. Fölém tornyosul, én meg ártatlanul felnézek rá. A testem, az övé felett pihekönnyűnek tűnik.
Újra csikizni kezd, testem meg-megvonaglik.
Egy ügyesen irányzott mozdulattal kigurulok alóla, de elkap.
-Meg akarsz lógni!?- "háborodik" fel, én meg nevetve megcsókolom.
A csókunk tovább tart, mint gondoltam, ezért levegőért kapkodva ellököm magamtól. Nem tettem volna ilyet, de nem kaptam levegőt.
-Próbáld újra! - könyörög nagy, barna bociszemeivel. Hatalmasat sóhajtok, végül odahajolok hozzá.
-Orrodon be!-figyelmeztet, mielőtt megcsókolna. Fura grimasszal, nagy levegőt szívok be a tüdőmbe, az orromon keresztül.
A hajamba túr, majd eldönt az ágyon. A teste kimunkált, de az enyémet esetlennek érzem ezen test alatt.
De lelkem izzik, furcsa bizsergés fut végig a derekamon.
Justin a nyakamat kezdi csókolgatni, felvisítok.
Nevetve néz rám, majd rájön ő is, hogy nincs most ennek itt az ideje. Egyébként a nyakam az egyetlen hely, ahol csikis vagyok.
-Reggelt!- köszönti Justin,Pattie-t egy cuppanós puszival. Hozzám Jaxon szalad oda, totál csokis szájjal.
-Palacsinta! - mondta artikulálatlanul, én meg nevetve hagyom, hogy a szintén csokis kezével, megfogja az enyémet, majd a palacsintás táljához vezessen.
-Csináljak még neked egyet? - kérdezem tőle, ő meg barna fogait megvillantja. Teljesen olyan lett a nutellától.
Megfogom a vajazókést, s egy jókora adag nutellát kiveszek rá .
-Palacsinta! - ragyog fel Ryan feje, amint bejön az ajtón Ashley-vel. Aha, akkor ki is a gyerek? Jaxon, vagy Ryan? Fogós kérdés. Ha már a gyerekeknél tartunk.
-Csinálom, na! - teszem le Jaxon elé a palacsintát, aki már izgatottan várja adagját.
-Szia!- üdvözöl Ashley két puszival (!).
Ryan kezébe nyomom a megkent palacsintát, ő meg leül Jazzy-ék mellé.
-Hogy vagy? - kérdezem Ashley-től, majd eszembe jut, hogy illetlen voltam.- Palit?- tartom fel a nutellás-üveget, hatalmas vigyorral. Csak nevetve megrázza a fejét.
-Ma akkor együtt Halloween-ezünk?- kezdett el azonnal locsogni Ash, de nem zavart, egy picit sem. Mosolyogva bólogattam.
-De nekem még nincs ruhám.- jutott eszembe, mire Ash szája azonnal felívelt.
-Én Marilyn Monroe leszek, keresünk neked valami szupcsi ruhát! - ajánlja fel Ash, már látom is magam előtt, hogy rám ad valamilyen habos babos ruhát.
Rá mosolygok, belül sikítok.
Jazzy-vel a puncsot készítjük el. Igaz, még nincs rajtam a ruhám, de az egész házat feldíszítettük. Megtöltöttünk a cukorkakészletünket.
Az asztalon az üdítő mixtől kezdve, a gumikesztyűig, minden van.
-Akkor, rakjuk bele először a szőlőset, utána mehet bele a cukor!- sorolom Jazzy-nek, hogy mit hogyan tegyen. Segítek neki kinyitni a poros zacskót, ezek után rázogatva beleszórja a hatalmas tálba.
Utána a cukrot is belerakja, ezt követően ráöntünk vagy 3 liter vizet.
-Justin! - sikítom, mert a por elkezdett kifelé bugyogni a tálból.
-Ha?- pillant fel a telefonjából, igazán kedvesen segített nekünk, mit ne mondjak.
-Semmi!- néztem rá mérgesen, ő meg visszabújt a telefonjába.
-Akkor, jöhet a narancsos por.- mutatok rá egy kis tasakra, ami narancssárga színű. Jazzy várva, hogy mi történik, beleszórja az egészet a tálba. Még csak el sem kezd pezsegni.
-Akkor az utolsó.- adok a kezébe egy hatalmas gyömbéres palackot. Letekerem a kupakját, aztán átadom Jazzy-nek .
-Keverd össze!- kérem meg, mert látom, hogy megjött Ash, egy hatalmas ruhacsomaggal.
Odapattanok, s segítek neki felvinni az emeletre.
-Justin! Kérlek, mozdítsd meg magad! - nézek vissza egy pillanatra a lépcső tetejéről, mikor már látom, hogy felállt, bemegyek Ash után a szobába.
-Rengeteg ideig csináltam, remélem tetszeni fog! - ken rám egy újabb adag festéket, én meg türelmesen hallgatom, hogy mit csinált és hogyan.
Még ő sem öltözött át, azt mondta, hogy velem fog.
-Kész vagy! - visít fel boldogan, mire én is mosolyogva felnyitom a szememet.
Egy tükröt hoz, én meg rémülten nézek a lányra, aki a felületről néz vissza rám.
Az arcát hófehérre meszelték, a homlokán több seb látszódik, haja feketére van színezve, szemei körül hatalmas sötét karikák. De még is megvan benne a maga szépsége.
-Atyaég! - képedek el, Ash pedig büszkén elvigyorodik.
-A ruha a legjobb! - húzza elő a zacskóból a ruhákat.. ami érdekes módon nem egy csili-vili rémség,mint gondoltam. Egy hófehér póló, amely szét lett szaggatva, s tiszta "művér" , de azonnal felnevetek, mikor meglátom, hogy mi van az elejére írva. Justin.Vérrel. Muahahahaha.
Aztán a kezembe nyom egy hajráfot, amin egy műbalta van. Végül meg egy fekete farmert, és egy véres hófehér Converse -cipőt.
Nekilátunk mind a ketten öltözni.
Ashley-n egy hófehér Monroe-ruha volt, a puha szőkés barna hajára, egy platinaszőke parókát húzott.A fülébe egy szintén fehér fülklipszet tett, és kész is volt.
Segít a hajamra erősíteni a " baltát" , aztán felveszem a gatyámat, s a művéres cipőmet. Végül pedig a szétszaggatott, véres pólót.
-Ashley! - ripakodom rá, mert látom, hogy a ruhát direkt a melltartókapcsaimnál vágta szét. Kb. 20 cm hosszan.
-Justin örülni fog! - tárj szét a karját nevetve, mire csak a szememet forgatom. Persze, Justin tuti repesni fog az örömtől. És én?
-Készen vagyunk! - sétáltam le az emeletről Ashley-vel, és Jazzy-vel, akit gyorsan felöltöztettünk a Monster High- ruhájába. Ő volt Cleo, ha jól emlékszem.
Megdöbbentem, mikor leértünk a lépcsőn. Justin minden cukorkát előkészített, a puncs is kész volt, a kis kosarak névvel ellátva csücsültek a konyhaasztalon. Csak Őt nem láttam sehol.
-Ha ez valami béna ijesztgetős dolog, akkor nagyon rosszul csinálod! - kiabáltam, és abban a pillanatban előugrott "valaki" a kanapé mögül, én meg akkorát sikoltottam, hogy helyem lett volna egy horror filmben.
-Nem vicces! - ráztam a fejemet, s az ijedt Jazzy-t öleltem magamhoz. Justin zöld zombie szemekkel, s össze-vissza vágott arccal hódított. Meg persze egy tiszta vér pólóban, megspékelve rémisztő szerelését egy levágott műkarral.
-Jazzy!- szólította meg a kishúgát, de Jazzy azonnal hozzám bújt, s a szemét eltakarta. - Én vagyok az! - kezdte el csikizni, mire gyerekhangján nevetni kezdett a kislány.
Nem volt eddig időm elájulni Justin-tól, ezért megtettem akkor. Egy vállnélküli pólóban volt, ezért jól lehetett látni szépen kidolgozott bicepszét. Még teljesen összevágott arccal, a rusnya zöld szemekkel is szívdöglesztő volt.
Nem komorodtam el, mert tudtam, hogy ő később kapcsol. Pár perccel azután, miután én végig néztem tetőtől talpig, s megvigasztalta Jazzy-t- aki Pattie-hez bújt,- elkezdett stírölni.
-Félsz tőlem? - suttogta félelmetes hangon, mire gyorsan megráztam a fejemet.
-És te? - próbáltam utánozni a hangját, de kiröhögött.
Ezt követően magához húzott, a keze megállt a csípőmnél, utána meg egyre lejjebb vándorolt.
Nem zavarta, hogy az egész családja azt nézi, hogy smárolunk. Bár, pár perc után engem sem.
-Na, tubicáim, menjünk! - zavarta meg a századik csókunkat Ash, s a kezemet megragadva elrángatott Justintólg. Goromba módon.
-Ne haragudjatok! - néztem végig a tömegen, akik felsorakoztak, hogy cukorkát gyűjtsünk.
Bevallom, amint megláttam Kenny-t , kitört belőlem a nevetés és a sírás keveréke. Sírtam a nevetéstől. Kenny, a sárgarépa.
Két csoportban fogunk cukorkát gyűjteni. Jaxon,Ryan, Ashley,én és Justin. A másik csoportban: Pattie, Jeremy, Kenny, Jazzy és Alfred.
-Jó, akkor a 26-os úton találkozunk! - beszéltük még meg gyorsan az ajtó előtt a dolgokat. Majd két csoportra váltunk, s Justin kezét szorongatva elindultunk az éjszakába.
Egy-kétszer felhangzott vérfagyasztó sikoly, farkas üvöltés, múmia támadás. Meg hasonlók.
De csak az járt a fejemben, hogy valami nincs rendben. Hányan indultunk el?
Becsöngetünk egy újabb házhoz.
-Cukrot, vagy csínt! - kiabálja az idő néni arcába, a harmincas évei előtt járó Ryan. A néni kedvesen beleszór egy tucatnyi cukorkát a kosárkánkba.
Megköszönjük, majd tovább kacskaringózunk az utcákon.
Újabb gyerekcsoport jön velünk szembe.
Azonnal kitépem a kezemet Justinéból.
Az utat kezdem kémlelni.
-Hol van Jaxon? - esünk mind kétségbe, mikor rájövök, hogy már legalább három utcája nincs velünk.
2014. április 27., vasárnap
2014. április 23., szerda
25.rész!
*2 héttel később*
Justin azóta rengeteget stúdiózott, szinte alig láttam. Ja, meg persze átléptünk októberbe. Ez elég fontos dolog. Rengeteget voltam Jazzy-vel és Jaxon-nal, meg persze Pattie-vel.Mind a kettőnknek egy és azonos problémája volt.
Justin rászokott,-valószínűleg azalatt, amíg távol voltam elég sok időre-, a különböző szivarokra és füves cigikre. Amit se én, sem Pattie nem kultivál.
A másik. Justin már szó szerint- igen-, könyörög, hogy történjen valami. Egy elég gonosz cselhez folyamodtam, megmondtam neki, hogy ha leszokik, akkor lesz.
Természetesen próbálja tartani, de már nem bírom se a szagát ennek a vacaknak, se azt, hogy tönkre teszi az egyetlen embert, akit teljes szívemből szeretek.
Az ágyamban fekszem. Az agyam ezerrel kattog. Az nem megoldás, ha hazudik nekem. Mikor lementem délben-igen, kicsit sokáig voltunk fenn Jazzy-vel-, a látvány a következő volt: Justin és Lil Twist a medence mellett ültek, s különböző fajtájú füves cigiket csavargattak. A hamutál már dugig meg volt telve. El sem mertem képzelni, hogy hányat pöfékelhettek el.
Teljesen ki volt tágulva a szeme, ezért, amint meglátott felrohantam.
Senki nem volt itthon, akihez fordulhatnék, mivel mind a Madagaszkár 3. című mesefilmre mentek el. Mindannyian, még az akkora medvék is, mint Kenny.
Csak Justin, Lil meg én voltunk otthon.
Elég kiszámítható, hogy ezek után mi történt. Azonnal kitört belőlem a sírás, pedig eléggé rég sírtam Justin miatt.
Egy idő után csak hallgattam a saját szívem, egyenletlen dobolását.
Pár órával később, hallom, amint kinyílik a szoba ajtaja, a házban totál csend van. Ez annyit jelenet, hogy Lil elment, Justin meg feljött.
Hallani, ahogy recseg egyet az ágy, amint rá térdel, majd hátulról átölel.
Nem érzek semmi kedveset ebben az ölelésben, igaz mellettem van, de mintha egy kontinens választana el minket.
Újra pityeregni kezdek, s egyre jobban lehet hallani. A könnyek végigcsorognak az arcomon.
Justin felül az ágyon, majd átnyúl a karjával, hogy megsimíthassa az arcomat.
-Ne sírj! - próbál csitítani, majd magához húzva - pucér felsőtestére- , von.
Tudom, hogy erősebbnek kellene lennem, de most hagyom, hogy legyűrjenek az érzéseim. Tovább zokogok, összevizezve a testét.
Tudom, hogy el kellene löknöm, s kiabálnom vele, hogy megígérte és menjen el innen. De elfogyott mindenki próbálkozásom, kiszállok!
-Justin!- suttogom a bőrébe, aminek napsugár illata van.
-Hm?- hallja, hogy félbehagytam a sírást, ezért az ágyra dönt. Elfordulok tőle, mikor hozzám akar hajolni.
Nem érti, hogy ő a probléma, hogy nem bírom tovább ezt.
-Haza akarok menni!- bukik ki belőlem, és azonnal újra zokogni kezdek. Nem látom Justin arcát, de elképzelem milyen lehet.
Meggyötört és keserves.
Nem mondott semmit, csak felállt az ágyról, majd maga után becsukva az ajtót kiment. Tudom mit érez, kudarcot, mert nem tudta teljesíteni azt, amit ígért. Esetleg fájdalmat. De egyenlőre ugyanezt érzem én is.
Levegőt már alig kapok, úgy sírok. Nem bírom abbahagyni. Nem megy.
Zihálok, s a tüdőm szinte felszakad.
Azon tépelődöm, hogy Justinnak milyen lehet- akárhol is-, de hallani, azt hogy itt sírok.
Ahogy jött, el is ment. Szokták mondani. Ez volt igaz a bőgésemre is.
A nedves párnába beletöröltem az arcomat, felitatva róla a nedvességet.
Soha nem adhatod fel, Deborah! Hiszen, ez a fiú, megmentette a te nyavalyás életedet!
Lekajtatok a lépcsőn. Próbálok csendben menni, de mintha direkt úgy alakították volna ki a lépcsőt, hogy recsegjen.
Justin a kanapén ül. Látom, hogy csillog a szeme, tehát sírt. Amire viszont nem számítok az az, hogy azt látom, hogy tömi magába a különböző gyógyszereket.
Azonnal odarohanok hozzá.
-Fejezd be! - üvöltök rá. De tovább csinálja. Megpróbálom lefogni, de piszok erős és egy újabb maroknyit gyömöszöl a szájába.
-Elég legyen most már!-ordítok rá, úgy hogy, az egész ház zeng. Soha, de soha nem kiabáltam még így senkivel. Megáll a keze a szája előtt, ami tele van újabb gyógyszerekkel.
Nem tudom, hogy mit kéne tennem,de azonnal kiveszem a kezéből a gyógyszereket, s a palackért nyúlok, amiben voltak. Hál' istennek fájdalomcsillapítók!
Rögtön vízért szaladok, amit a kezébe is nyomok. Ráparancsolok, hogy igyon, ő meg engedelmeskedik.
-Mennyit vettél be?- kérdezem, közömbös hangon. Nem tudok figyelni rá, csak a látvány jut eszembe.
-Olyan harmincat. -válaszolja csendesen. Én meg nagyon bólintok. Ha jól tudom, ehhez nem kell mentőt hívni. A biztonság kedvéért, azért felhívok egy segélyszolgálatot, hogy megkérdezzem.
Nem, szerencsére ettől a fajta gyógyszertől semmi baja nem lehet.
-Ez nem mehet így tovább! - jelentem ki, de olyan hangon, hogy Justin rögtön a szemembe néz. Nem tudom mi látott meg benne, de azonnal elkapja a kezemet, s az ujjait az enyémekre kulcsolja.
-Tudom...- ismeri el, mire felsóhajtok.
-Én segítek neked. Csinálunk több dolgot együtt, meg futok veled, meg megteszem, amit szeretnél..!- kezdek el ötletelni azonnal, de Justin befogja a számat az utolsó felvetésemnél.
-Ne!- figyelmeztet erélyes hangon, én meg meg sem merek szólalni.-Befejeztem. Mától. - fogadja meg, levéve a kezét a számról. Csodálattal nézek rá. Ez most kivételesen egy hatalmas döntésnek tűnik. Remélem, hogy az is.
-Utálom, ha sírni látlak!- rázza a fejét, mire megszorítom a kezét. Nem akartam, hogy ennyire lomha hangulat legyen, ezért gondoltam megpróbálom felvidítani.
-Csak azért sírtam, mert megláttam az új gatyáját Lil-nek. - tártam szét a karomat, Justin meg őszintén felnevetett.
-Tényleg haza akarsz menni? - kérdezi újra- pár perc múlva-, J, látom, hogy megint nagyon elkomolyodott.
-Nem. Csak. Nem úgy haza..., hanem, azt szeretném, hogy minden olyan legyen, mint régen. Érted?- próbáltam megmagyarázni a "haza" szót. Mert az embert nem egy ház köti az otthonához, hanem, hogy kik veszik körül és hogyan.
Eközben odakinn besötétedett, emiatt Justin haját szinte feketének látom.
-Mi az?- kérdezte bátortalanul.
-Csak, azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonlítasz Lil-re. - amint ezt kimondtam, abban a pillanatban Justin belebökött az oldalamba, én meg hatalmasat sikítottam.
-Nem vagy rosszul? - kezdtem aggodalmaskodni, mert láttam, hogy nagyon fehér. Csak a fejét rázta.
-Akkor: nincs veszekedés, sírás, gyógyszerek éééés szivar meg füves cigi! - jelentem be, mint valami rossz szónok. J dobpergést utánozva bólint.
-Most már fog menni?- kérdi JuJu kaján mosollyal az arcán, mire megint felnevetek.
-Igen, menni fog. - majd a hajába túrva, hagyom, hogy eldöntve a kanapén, megcsókoljon.
Justin azóta rengeteget stúdiózott, szinte alig láttam. Ja, meg persze átléptünk októberbe. Ez elég fontos dolog. Rengeteget voltam Jazzy-vel és Jaxon-nal, meg persze Pattie-vel.Mind a kettőnknek egy és azonos problémája volt.
Justin rászokott,-valószínűleg azalatt, amíg távol voltam elég sok időre-, a különböző szivarokra és füves cigikre. Amit se én, sem Pattie nem kultivál.
A másik. Justin már szó szerint- igen-, könyörög, hogy történjen valami. Egy elég gonosz cselhez folyamodtam, megmondtam neki, hogy ha leszokik, akkor lesz.
Természetesen próbálja tartani, de már nem bírom se a szagát ennek a vacaknak, se azt, hogy tönkre teszi az egyetlen embert, akit teljes szívemből szeretek.
Az ágyamban fekszem. Az agyam ezerrel kattog. Az nem megoldás, ha hazudik nekem. Mikor lementem délben-igen, kicsit sokáig voltunk fenn Jazzy-vel-, a látvány a következő volt: Justin és Lil Twist a medence mellett ültek, s különböző fajtájú füves cigiket csavargattak. A hamutál már dugig meg volt telve. El sem mertem képzelni, hogy hányat pöfékelhettek el.
Teljesen ki volt tágulva a szeme, ezért, amint meglátott felrohantam.
Senki nem volt itthon, akihez fordulhatnék, mivel mind a Madagaszkár 3. című mesefilmre mentek el. Mindannyian, még az akkora medvék is, mint Kenny.
Csak Justin, Lil meg én voltunk otthon.
Elég kiszámítható, hogy ezek után mi történt. Azonnal kitört belőlem a sírás, pedig eléggé rég sírtam Justin miatt.
Egy idő után csak hallgattam a saját szívem, egyenletlen dobolását.
Pár órával később, hallom, amint kinyílik a szoba ajtaja, a házban totál csend van. Ez annyit jelenet, hogy Lil elment, Justin meg feljött.
Hallani, ahogy recseg egyet az ágy, amint rá térdel, majd hátulról átölel.
Nem érzek semmi kedveset ebben az ölelésben, igaz mellettem van, de mintha egy kontinens választana el minket.
Újra pityeregni kezdek, s egyre jobban lehet hallani. A könnyek végigcsorognak az arcomon.
Justin felül az ágyon, majd átnyúl a karjával, hogy megsimíthassa az arcomat.
-Ne sírj! - próbál csitítani, majd magához húzva - pucér felsőtestére- , von.
Tudom, hogy erősebbnek kellene lennem, de most hagyom, hogy legyűrjenek az érzéseim. Tovább zokogok, összevizezve a testét.
Tudom, hogy el kellene löknöm, s kiabálnom vele, hogy megígérte és menjen el innen. De elfogyott mindenki próbálkozásom, kiszállok!
-Justin!- suttogom a bőrébe, aminek napsugár illata van.
-Hm?- hallja, hogy félbehagytam a sírást, ezért az ágyra dönt. Elfordulok tőle, mikor hozzám akar hajolni.
Nem érti, hogy ő a probléma, hogy nem bírom tovább ezt.
-Haza akarok menni!- bukik ki belőlem, és azonnal újra zokogni kezdek. Nem látom Justin arcát, de elképzelem milyen lehet.
Meggyötört és keserves.
Nem mondott semmit, csak felállt az ágyról, majd maga után becsukva az ajtót kiment. Tudom mit érez, kudarcot, mert nem tudta teljesíteni azt, amit ígért. Esetleg fájdalmat. De egyenlőre ugyanezt érzem én is.
Levegőt már alig kapok, úgy sírok. Nem bírom abbahagyni. Nem megy.
Zihálok, s a tüdőm szinte felszakad.
Azon tépelődöm, hogy Justinnak milyen lehet- akárhol is-, de hallani, azt hogy itt sírok.
Ahogy jött, el is ment. Szokták mondani. Ez volt igaz a bőgésemre is.
A nedves párnába beletöröltem az arcomat, felitatva róla a nedvességet.
Soha nem adhatod fel, Deborah! Hiszen, ez a fiú, megmentette a te nyavalyás életedet!
Lekajtatok a lépcsőn. Próbálok csendben menni, de mintha direkt úgy alakították volna ki a lépcsőt, hogy recsegjen.
Justin a kanapén ül. Látom, hogy csillog a szeme, tehát sírt. Amire viszont nem számítok az az, hogy azt látom, hogy tömi magába a különböző gyógyszereket.
Azonnal odarohanok hozzá.
-Fejezd be! - üvöltök rá. De tovább csinálja. Megpróbálom lefogni, de piszok erős és egy újabb maroknyit gyömöszöl a szájába.
-Elég legyen most már!-ordítok rá, úgy hogy, az egész ház zeng. Soha, de soha nem kiabáltam még így senkivel. Megáll a keze a szája előtt, ami tele van újabb gyógyszerekkel.
Nem tudom, hogy mit kéne tennem,de azonnal kiveszem a kezéből a gyógyszereket, s a palackért nyúlok, amiben voltak. Hál' istennek fájdalomcsillapítók!
Rögtön vízért szaladok, amit a kezébe is nyomok. Ráparancsolok, hogy igyon, ő meg engedelmeskedik.
-Mennyit vettél be?- kérdezem, közömbös hangon. Nem tudok figyelni rá, csak a látvány jut eszembe.
-Olyan harmincat. -válaszolja csendesen. Én meg nagyon bólintok. Ha jól tudom, ehhez nem kell mentőt hívni. A biztonság kedvéért, azért felhívok egy segélyszolgálatot, hogy megkérdezzem.
Nem, szerencsére ettől a fajta gyógyszertől semmi baja nem lehet.
-Ez nem mehet így tovább! - jelentem ki, de olyan hangon, hogy Justin rögtön a szemembe néz. Nem tudom mi látott meg benne, de azonnal elkapja a kezemet, s az ujjait az enyémekre kulcsolja.
-Tudom...- ismeri el, mire felsóhajtok.
-Én segítek neked. Csinálunk több dolgot együtt, meg futok veled, meg megteszem, amit szeretnél..!- kezdek el ötletelni azonnal, de Justin befogja a számat az utolsó felvetésemnél.
-Ne!- figyelmeztet erélyes hangon, én meg meg sem merek szólalni.-Befejeztem. Mától. - fogadja meg, levéve a kezét a számról. Csodálattal nézek rá. Ez most kivételesen egy hatalmas döntésnek tűnik. Remélem, hogy az is.
-Utálom, ha sírni látlak!- rázza a fejét, mire megszorítom a kezét. Nem akartam, hogy ennyire lomha hangulat legyen, ezért gondoltam megpróbálom felvidítani.
-Csak azért sírtam, mert megláttam az új gatyáját Lil-nek. - tártam szét a karomat, Justin meg őszintén felnevetett.
-Tényleg haza akarsz menni? - kérdezi újra- pár perc múlva-, J, látom, hogy megint nagyon elkomolyodott.
-Nem. Csak. Nem úgy haza..., hanem, azt szeretném, hogy minden olyan legyen, mint régen. Érted?- próbáltam megmagyarázni a "haza" szót. Mert az embert nem egy ház köti az otthonához, hanem, hogy kik veszik körül és hogyan.
Eközben odakinn besötétedett, emiatt Justin haját szinte feketének látom.
-Mi az?- kérdezte bátortalanul.
-Csak, azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonlítasz Lil-re. - amint ezt kimondtam, abban a pillanatban Justin belebökött az oldalamba, én meg hatalmasat sikítottam.
-Nem vagy rosszul? - kezdtem aggodalmaskodni, mert láttam, hogy nagyon fehér. Csak a fejét rázta.
-Akkor: nincs veszekedés, sírás, gyógyszerek éééés szivar meg füves cigi! - jelentem be, mint valami rossz szónok. J dobpergést utánozva bólint.
-Most már fog menni?- kérdi JuJu kaján mosollyal az arcán, mire megint felnevetek.
-Igen, menni fog. - majd a hajába túrva, hagyom, hogy eldöntve a kanapén, megcsókoljon.
2014. április 22., kedd
24.rész!
*Otthon*
A fejemet fogom, úgy nevetek. Persze nem azért, mert esetleg csikiznek, vagy nevetőgörcsöt kaptam. Csupán megláttam Justin remekművét. Szóval. Ez egy torta, ami kicsikét szólva szét van esve.Több, mint két órán át készítette, amit irtóra értékelek.
De, ahogy nézegettem az asztalon álló, fehér krémmel megkent tortalapokat, nem egészen állt össze a kép. Ő pedig nagyon büszkén állt mellette. Az egész család elénekelte nekem a Boldog szülinapot című dalt, majd abban a pillanatban, ahogy véget ért a szám, Alfred megfogta a jobb kezével Justin tarkóját és, egy egyszerű mozdulattal az egész fejét a tortába nyomta. Egy emberként nevetett fel mindenki.
J vihogva felemelte a fejét, ami teljesen habos volt. Akkor jött el az a pillanat, hogy mindenki felmarkolta a muníciót és onnantól kezdve ment a kajacsata.
Én egy kistányért szereztem meg, azt tartva magam előtt pajzsként, J az asztal alá bújt, majd mikor meglátott valakit, egy "Meglepi!", felkiáltással, azonnal a fejére csapott a tejszínhabos kezével. Pattie és Jeremy mosolyogva figyelték az ajtóban állva , ahogy mi, a "nagygyerekek" játszadozunk.Nézték az őrültekházát.
Szerencse, hogy már egy kék pólóban és zöld farmerben voltam, mert Vanessa tuti, hogy először beszállt volna a játékba, utána meg megölt volna.
De abban a pillanatban, nem is érdekelt Vanessa.
Elfeledkezvén arról, hogy J, milyen galád módon támad, az asztalhoz léptem, ő meg abban a pillanatban felmagasodott az asztal mögül és egy hatalmas adag tejszínhabot nyomott a hajamra. Ami lecsúszott a homlokomig, majd placcsanva a földre hullt.
Felháborodottan néztem rá. Azonnal felemeltem a kezem, ami tele volt tortadarabokkal és tejszínhabbal, majd rányújtottam a nyelvem. Abban a pillanatban hozzám hajolt, s a tiszta habos arcát a nyelvemnek nyomta.
Vaníliás krémet készített bele, ami-meglepő módon-, nem is volt szörnyű.
Persze a fiúk hitvány módon leléptek fürdeni, vagy csak elmentek. Így ránk hárult a takarítás. Jó, igazából nekem sem kellett volna takarítani, mert ott volt Ursula. De mi csináltuk a kupit, akkor mi is takarítjuk el!
-Fhuj!- képedtem el, mert az ablak mögött is tele volt minden tortával, meg habbal. Ursula, csak nevetgélt rajtam, Pattie meg épp felsúrolta a konyhát,szerintem meg sem hallotta a nyavalygásomat.
Ja, mert odaragadt a hab a padlóra.
Fáradtan és totálisan kifáradva , két óra kemény takarítás után az egész ház,- ahol csatáztunk-, csillogott, s villogott.
-Meghalok!- nyafogtam, s azonnal eldőltem Justin mellé az ágyba.
Természetesen, amint végeztünk a takarítással, megfürödtem. A hajamba még mazsolát is találtam, arról halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan került bele.
-Még egyszer boldog szülinapot!- hajolt oda hozzám, és egy gyors csókot adott. A szívem azonnal zakatolni kezdett.
-Már mondtad.- motyogtam lehunyt szemmel.
Justin halkan elnevette magát.
-De ez a "legszemélyesebb" verzió. - világosított fel, majd hozzám hajolva újabb csókot adott, amit viszonoztam is azonnal.
-Justin?- kérdeztem, mikor eltoltam magamtól egy pillanatra. Élvezte, hogy most irtó fáradt vagyok, s elég könnyen le tud küzdeni..
-Hm?- kérdezte, s közben a nyakamat csiklandozta a leheletével.
-Tényleg tizenhét éves lettem?
Azonnal felkapta a fejét, mire egyszerre nevettünk fel. Én bágyadtan, ő meg teljesen a szívéből.
Justin fölém hajolva, adott még egy hatalmas "ez az utolsó variáció" csókot, majd a karjába fészkelve magamat, elaludtunk.
Arra ébredek, hogy süt rám a nap. Egy napja tizenhét éves vagyok. Azon gondolkodom, hogy készítek Mr. Shaun-nal, valami nagyon finom reggelit.
Egy nagy levegőt véve, kicsúszom Justin ölelő karjából, majd felkelek.
Lerongyolok a lépcsőn.
Mr. Shaun éppen a kötényét vette fel, mikor leértem.
-Jó reggelt Deb!- intett nekem,amint meglátott.
-Jó reggelt! Mit csinálunk?- kezdtem kíváncsiskodni, és én is felvettem egy kötényt, utána felkötöttem lófarokba a hajamat.
-Te jó ég! - hökken meg Mr. Shaun, s felemel egy darab tejszínes-odaragadt-, tortadarabot az egyik lábas aljáról.
Visszatartva a nevetésemet, elkezdek kutatni a hűtőben.
Én bundás kenyeret készítek, ő meg palacsintát. Ez így szokott menni. Felosztjuk, hogy ki mit csinál. Ásítozva neki látok sütni, a tojásban megforgatott kenyereket, amikor fenn hangos nevetésre lettem figyelmes.
Könyörgő szemmel Mr.Shaun-ra néztem, aki csak legyintve felnevetett.
Azonnal leraktam a villát, amivel eddig sütöttem, s felrohantam a lépcsőn.
A csodálatos kötényemben.
Az ágyunkban -Justin mellett még-, ott fetrengett Jaxon és Jazzy. Csikizve próbálták felkelteni.
A fejére húzott párnával tiltakozott Justin. Suttogva s mutogatva elmagyaráztam Jaxonnak és Jazzynek, hogy háromra ugorjunk rá.
-Egy...- mutattam fel a mutatóujjamat. Mire Jazzy nevetgélni kezdett.
-Kettő..- mutattam fel a középsőt is, nevetve.
-Éés...három!-mutattam fel a gyűrűset is, majd sikoltozva és nevetve Justinra ugrottunk.
Jaxon, Justin hátára ülve próbálta keltegetni, Jazzy meg tovább csikizte.
Én lefeküdtem mellé, s a kezét fogva vártam, hogy végre a méltóztasson felkelni. Hihi.
-Őrültek vagytok, hagyjatok már! - húzta ki a kezét, az enyémből s kicsiket kezdett vele csapkodni. Nevetve elkaptuk a kezét, elkezdtük húzni. De ilyen alapon, autókat is húzogathatnánk. Meg sem mozdult.
-Justin Drew Bieber! - kiabáltam áldühösen, mire vigyorogva felém fordult.
-Megpüpöllek!- fenyegette Jazzy, akinek a szájából így hangozott a "Megpüföllek!".
-Na jó srácok! - elégeltem meg a dolgokat.-Menjetek le reggelizni, én meg kiszedem őt innen!- mondtam halál kedvesen, ők meg engedelmesen -nevetve-, lesiettek reggelizni.
-Fél tizenegy van! - pöcköltem meg az orrát, ő meg a másik oldalára fordult, ezáltal nem tudtam piszkálni. Csak gondolta.
Rátérdeltem az ágyra, majd megfogva a saját párnámat, gyepálni kezdtem Justint.
Aki nevetve azonnal felkelt, engem meg hátradöntött. Mosolyogva néztem fel rá.
-Mi az, hogy így keltesz fel? - kérdezte, majd megcsókolt. Mikor már alig kaptam levegőt, elfordítottam a fejemet, s átölelve hagytam, hogy konkrétan rám essen.
A látványával nehezemre esik betelni, de ha még ma reggelizni akarunk, muszáj végre lemenni.
-Korog a hasam!- panaszoltam neki, mint valami kisgyerek, ő meg azonnal leszállt rólam. Félve, hogy újra aludni akarna, elkaptam a kezét, s lerángattam az ágyról.
-Ma amúgy stúdiózom.- mondta, miközben a lépcsőn kajtattunk le, elég lassan. Az illatokat érezve, inkább lerohantam volna a lépcsőn. De ebben megállított egy kéz és egy fiú.
-Oké. - kezdtem örülni, mert ez annyit jelent, hogy én vagyok a gyerekekkel.
Végre leértünk a lépcsőn, s a bárszékekre felülve, falatozni kezdtünk. Együtt.
A fejemet fogom, úgy nevetek. Persze nem azért, mert esetleg csikiznek, vagy nevetőgörcsöt kaptam. Csupán megláttam Justin remekművét. Szóval. Ez egy torta, ami kicsikét szólva szét van esve.Több, mint két órán át készítette, amit irtóra értékelek.
 |
| A torta. |
J vihogva felemelte a fejét, ami teljesen habos volt. Akkor jött el az a pillanat, hogy mindenki felmarkolta a muníciót és onnantól kezdve ment a kajacsata.
Én egy kistányért szereztem meg, azt tartva magam előtt pajzsként, J az asztal alá bújt, majd mikor meglátott valakit, egy "Meglepi!", felkiáltással, azonnal a fejére csapott a tejszínhabos kezével. Pattie és Jeremy mosolyogva figyelték az ajtóban állva , ahogy mi, a "nagygyerekek" játszadozunk.Nézték az őrültekházát.
Szerencse, hogy már egy kék pólóban és zöld farmerben voltam, mert Vanessa tuti, hogy először beszállt volna a játékba, utána meg megölt volna.
De abban a pillanatban, nem is érdekelt Vanessa.
Elfeledkezvén arról, hogy J, milyen galád módon támad, az asztalhoz léptem, ő meg abban a pillanatban felmagasodott az asztal mögül és egy hatalmas adag tejszínhabot nyomott a hajamra. Ami lecsúszott a homlokomig, majd placcsanva a földre hullt.
Felháborodottan néztem rá. Azonnal felemeltem a kezem, ami tele volt tortadarabokkal és tejszínhabbal, majd rányújtottam a nyelvem. Abban a pillanatban hozzám hajolt, s a tiszta habos arcát a nyelvemnek nyomta.
Vaníliás krémet készített bele, ami-meglepő módon-, nem is volt szörnyű.
Persze a fiúk hitvány módon leléptek fürdeni, vagy csak elmentek. Így ránk hárult a takarítás. Jó, igazából nekem sem kellett volna takarítani, mert ott volt Ursula. De mi csináltuk a kupit, akkor mi is takarítjuk el!
-Fhuj!- képedtem el, mert az ablak mögött is tele volt minden tortával, meg habbal. Ursula, csak nevetgélt rajtam, Pattie meg épp felsúrolta a konyhát,szerintem meg sem hallotta a nyavalygásomat.
Ja, mert odaragadt a hab a padlóra.
Fáradtan és totálisan kifáradva , két óra kemény takarítás után az egész ház,- ahol csatáztunk-, csillogott, s villogott.
-Meghalok!- nyafogtam, s azonnal eldőltem Justin mellé az ágyba.
Természetesen, amint végeztünk a takarítással, megfürödtem. A hajamba még mazsolát is találtam, arról halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan került bele.
-Még egyszer boldog szülinapot!- hajolt oda hozzám, és egy gyors csókot adott. A szívem azonnal zakatolni kezdett.
-Már mondtad.- motyogtam lehunyt szemmel.
Justin halkan elnevette magát.
-De ez a "legszemélyesebb" verzió. - világosított fel, majd hozzám hajolva újabb csókot adott, amit viszonoztam is azonnal.
-Justin?- kérdeztem, mikor eltoltam magamtól egy pillanatra. Élvezte, hogy most irtó fáradt vagyok, s elég könnyen le tud küzdeni..
-Hm?- kérdezte, s közben a nyakamat csiklandozta a leheletével.
-Tényleg tizenhét éves lettem?
Azonnal felkapta a fejét, mire egyszerre nevettünk fel. Én bágyadtan, ő meg teljesen a szívéből.
Justin fölém hajolva, adott még egy hatalmas "ez az utolsó variáció" csókot, majd a karjába fészkelve magamat, elaludtunk.
Arra ébredek, hogy süt rám a nap. Egy napja tizenhét éves vagyok. Azon gondolkodom, hogy készítek Mr. Shaun-nal, valami nagyon finom reggelit.
Egy nagy levegőt véve, kicsúszom Justin ölelő karjából, majd felkelek.
Lerongyolok a lépcsőn.
Mr. Shaun éppen a kötényét vette fel, mikor leértem.
-Jó reggelt Deb!- intett nekem,amint meglátott.
-Jó reggelt! Mit csinálunk?- kezdtem kíváncsiskodni, és én is felvettem egy kötényt, utána felkötöttem lófarokba a hajamat.
-Te jó ég! - hökken meg Mr. Shaun, s felemel egy darab tejszínes-odaragadt-, tortadarabot az egyik lábas aljáról.
Visszatartva a nevetésemet, elkezdek kutatni a hűtőben.
Én bundás kenyeret készítek, ő meg palacsintát. Ez így szokott menni. Felosztjuk, hogy ki mit csinál. Ásítozva neki látok sütni, a tojásban megforgatott kenyereket, amikor fenn hangos nevetésre lettem figyelmes.
Könyörgő szemmel Mr.Shaun-ra néztem, aki csak legyintve felnevetett.
Azonnal leraktam a villát, amivel eddig sütöttem, s felrohantam a lépcsőn.
A csodálatos kötényemben.
Az ágyunkban -Justin mellett még-, ott fetrengett Jaxon és Jazzy. Csikizve próbálták felkelteni.
A fejére húzott párnával tiltakozott Justin. Suttogva s mutogatva elmagyaráztam Jaxonnak és Jazzynek, hogy háromra ugorjunk rá.
-Egy...- mutattam fel a mutatóujjamat. Mire Jazzy nevetgélni kezdett.
-Kettő..- mutattam fel a középsőt is, nevetve.
-Éés...három!-mutattam fel a gyűrűset is, majd sikoltozva és nevetve Justinra ugrottunk.
Jaxon, Justin hátára ülve próbálta keltegetni, Jazzy meg tovább csikizte.
Én lefeküdtem mellé, s a kezét fogva vártam, hogy végre a méltóztasson felkelni. Hihi.
-Őrültek vagytok, hagyjatok már! - húzta ki a kezét, az enyémből s kicsiket kezdett vele csapkodni. Nevetve elkaptuk a kezét, elkezdtük húzni. De ilyen alapon, autókat is húzogathatnánk. Meg sem mozdult.
-Justin Drew Bieber! - kiabáltam áldühösen, mire vigyorogva felém fordult.
-Megpüpöllek!- fenyegette Jazzy, akinek a szájából így hangozott a "Megpüföllek!".
-Na jó srácok! - elégeltem meg a dolgokat.-Menjetek le reggelizni, én meg kiszedem őt innen!- mondtam halál kedvesen, ők meg engedelmesen -nevetve-, lesiettek reggelizni.
-Fél tizenegy van! - pöcköltem meg az orrát, ő meg a másik oldalára fordult, ezáltal nem tudtam piszkálni. Csak gondolta.
Rátérdeltem az ágyra, majd megfogva a saját párnámat, gyepálni kezdtem Justint.
Aki nevetve azonnal felkelt, engem meg hátradöntött. Mosolyogva néztem fel rá.
-Mi az, hogy így keltesz fel? - kérdezte, majd megcsókolt. Mikor már alig kaptam levegőt, elfordítottam a fejemet, s átölelve hagytam, hogy konkrétan rám essen.
A látványával nehezemre esik betelni, de ha még ma reggelizni akarunk, muszáj végre lemenni.
-Korog a hasam!- panaszoltam neki, mint valami kisgyerek, ő meg azonnal leszállt rólam. Félve, hogy újra aludni akarna, elkaptam a kezét, s lerángattam az ágyról.
-Ma amúgy stúdiózom.- mondta, miközben a lépcsőn kajtattunk le, elég lassan. Az illatokat érezve, inkább lerohantam volna a lépcsőn. De ebben megállított egy kéz és egy fiú.
-Oké. - kezdtem örülni, mert ez annyit jelent, hogy én vagyok a gyerekekkel.
Végre leértünk a lépcsőn, s a bárszékekre felülve, falatozni kezdtünk. Együtt.
2014. április 20., vasárnap
Köszönet!
Mérhetetlenül hálás vagyok, és nagyon büszke! Elértem a 7000-es nézettséget, a mai nap során! :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Hihetetlenül boldog vagyok emiatt...itt sikoltozom:)) <3
Ezért lesz egy meglepi extra hosszú és extra lebilincselő plusz rész!
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket! <3
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Hihetetlenül boldog vagyok emiatt...itt sikoltozom:)) <3
Ezért lesz egy meglepi extra hosszú és extra lebilincselő plusz rész!
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket! <3
2014. április 18., péntek
23.rész! ("nemgyerek")
Indulás előtt még kétszer fogat mostam. Bár - a fogaim- csillogóak és hófehérek, mégis félek, hogy a sajtó kifigurázna, vagy valami.
Mert -természetesen- , a buli előtt végig kell lejtenünk a vörösszőnyegen , ami most kék lesz. Mert Justin úgy terveztette meg a bulit, hogy minden kék legyen.
Egy limuzinnal érkezünk a helyszínre, direkt elkésve kicsit. J azt mondta, hogy ezt a sztároknál így illik. Nem kötekedtem, csak feljegyezve a fejemben mindent, bólogattam.
A limuzin bal oldali ülésein ülünk, mert ott fogják kinyitni az ajtót. Először Justin száll ki, majd én. Annyi mindent meg kell még tudnom ezekről a dolgokról. De Vanessa szerint a külsőm makulátlan, tehát abba semmilyen fotós nem tud belekötni.
Justinon egy kék kockás ing van, fekete ülepes gatya és kék Supra-cipő. Megszorítja a kezemet, mikor látja, hogy nézem. Ez a jelzés, hogy megérkeztünk. Észbe kapok, azonnal elvigyorodom. Justin meg felnevet.
Megáll a limuzin, mi meg várjuk, hogy kinyissák. Pár másodperccel később kinyílik az ajtó,Justin meg elengedve a kezemet kilép. Abban a pillanatban vakuk százai villannak, s óriási sikoltozás kerekedik. Majd Justin visszanyújtja nekem a bal kezét, amit én megfogok, s colgate- mosollyal kiszállok az autóból, ami nem sokkal később elhajt.
Annyi vaku villant ránk, mikor arrébb sétáltunk, már a kék szőnyegre, hogy azt hittem epilepsziás rohamot kapok. A szőnyeg két oldalán kerítés húzódott, amit a buli miatt építettek fel. Mögötte fotósok és rajongók keverve álltak.
Justin meglátott pár szomorkodó rajongót , akikhez nem ment oda, ezért azonnal odasietett és fényképeket csinált. Ezalatt én pózoltam a fotósoknak, s mosolyogva megköszöntem a rajongók jó kívánságait.
Előttem pár méterre egy-számomra-, ismeretlen lány pózolt. Barna hajjal ,és kék koktélruhában.
Végül Justin visszaért, elkapta a karomat, én meg mosolyogva megfogtam a kezét.
Ismerem Justint, ezért tudom, ha nem "fogkivillantós" mosollyal pózol, akkor teljesen máshol jár, s nem is figyel a körülötte lévő dolgokra. Most is ezt tette. Haha.
Még volt pár méter a szőnyegből, amin fotózkodtunk, de már láttam a buli helyszínének az ajtaját.
-Most , arrébb megyünk pár méterrel, ott csinálnak egy-két fotót, és végre bemegyünk!- szűrte át a fogai közt Justin, de közben végig bazsalygott.
Hallgattam rá, nagy léptekkel arrébb mentem, ott még készült valamennyi kép, végül bevártam Justint, aki képeket készített, s bementünk a klubba.
Már kintről lehetett hallani, hogy üvölt a zene. De bent olyan volt, mintha egy hangszóró mellett álltam volna. Az Icona Pop feat. Charli XCX: I Love It című szám szólt, max. hangerővel.
Meglepődtem, hogy mennyi sztár eljött, és mennyire vidámak, hogy itt lehetnek. S, persze az is feltűnt, hogy egytől-egyik kék ,ruhában vannak. . Azonnal mindenki letámadt, s kézről-kézre adtak. Mindenki megölelt, megpuszilt, vagy felemelt ( Kenny) . Egy kicsit talán élveztem is, hogy ennyire körülzsongnak. Voltak olyan sztárok, akiket rögvest felismertem, például: Bruno Mars, Vanessa Hudgens, Ashley Tisdale,Jaden Smith, Victoria Justice, Jay Z.
Természetesen ott volt Justin családja, s amin nagyon meglepődtem, egy ismerős arcot is megláttam: Jessica-t, az egyik volt barátnőmet. Négy éve nem láttam, így boldog könnyekkel ugrottam a nyakába.
Ezután elkezdődtek a közös csoportképek, selfie-k készítései. A jórészén én is szerepeltem a képeknek. Igaz, már a mosolygástól fájt a szám,de nem bírtam abba hagyni.Eközben a zenék folyamatosan váltakoztak.
Justin felment a színpadra, amin a DJ-asztal állt. Egy mikrofon volt a kezében, most következik az a rész, mikor átmegyünk a vacsorára.
-Kérlek Titeket, hogy fáradjatok át a szalonba! - emelte fel Juss a jobb kezét, majd egy hatalmas ajtóra mutatott, amit akkor nyitottak ki az őrök.
A tömeg elkezdett a szalonba özönleni.
A menü ez volt:- Arany gombaleves
-Steak, héjában sült krumplival, káposztasalátával
-brownie
Kitettek egy hatalmas ital-automatát is. De mindenkinek járt egy szigorúan kék színű, áfonyás smoothie is.
A mi asztalunk ülésrendje úgy nézett ki, hogy Justin, mellette én, Jeremy ( Juss apukája), Pettie, Alfred és a felesége, Kenny és a felesége, Ryan és Ashley Benson (!!). Kör alakú asztalokra lett megterítve minden vendégnek, vagy ötven pincér lett kérve, mert azonnal hozták is a levest, s utána sorban mindent. Egy picit sem kellett rájuk várni. Én közben remekül szórakoztam.
Úgy láttam a többiek is. A vacsora közben Jeremy-vel és Ashley-vel beszéltem a legtöbbet, nagyon jó fej lány és olyan humora van, hogy megértem, hogy Ryan miért szereti ennyire.
Az ételek is iszonyatosan finomak voltak, remélem ezért bőséges jutalékot kap a szakács, mert soha életemben nem ettem ilyen finomat. A brownie-adagomat Justinnak adtam, aki nyugodt lelkiismerettel azonnal meg is ette, én meg addig Ashley-vel beszélgettem.
-Nálatok Justin megeszi azt, amit főzöl? - kérdezte Ashley, Justint lesve, aki tovább pakolta a sütit, s közben összenevetett a többiekkel. Egészen elvesztem a látványában, a fejemet megrázva igyekeztem válaszolni a kérdésre.
-Háát, Megszokta. Ryan nem eszi meg? - kérdezem, s nevetve az említett személyre nézek, aki most is a lábával dobol.
-Szerinte rémesen főzök.- vallja be Ashley, mire én elnevetem magamat. Aztán együtt összenevetünk.
Soha nem gondoltam volna, hogy a sztárok ennyire jó fejek és viccesek lehetnek, s legfőképpen emberek. Ezt is megtanultam már.
Nagyon örültem, mikor Ashley felajánlotta, hogy bemutat a többi lánynak. Justin is mosolyogva nézett rám, majd rám kacsintott.
Odamentünk egy sarokba, ahol Ashley Tisdale, Vanessa Hudgens, Victoria Justice és még pár olyan lány ült, akit nem ismertem fel.
-Lányoook! - sikította Ashley, majd előre sietett , s egy puszit nyomott az egyik barna hajú lány arcára.
-Gondoltam ide hozom a mi kis szülinaposunkat! - világosította fel Ash a többieket arról, hogy miért jöttünk oda hozzájuk.
-Sziasztok!- integettem nekik, de annyira esetlennek éreztem magamat.
Mindenki újabb ölelésekkel halmozott el, s behívtak a körükbe, én meg leültem Victoria Justice mellé. Először csak felszínesebb dolgokról beszéltünk, de fél óra elteltével egyre személyesebb dolgokról. Nagyon jó érzés volt köztük ülni, s olyan volt, mintha már évek óta ebben a társaságban lennék.
-És, keféltetek már? - kérdezte vigyorogva Rachel Korine, mire én egy nagyot nyeltem, s nem nagyon akartam levegőt venni. Justinra lestem, akinek nagyon jó kedve volt. Eddig nekem is.
-Tessék?- kérdeztem fojtott hangon, mert annyira rosszul esett ez a kérdés.
-Naa.- küldött felém egy puszit, majd feltette még egyszer, ekkor már vörösben pompázott a fejem, s az összes lány ránk figyelt. - Megdugott már?
Mindannyian felnevettek, csak én erőltettem magamra egy kis mosolyt, s a szememet lesütöttem.
-Még nem. - feleltem halkan, s annyira megszégyenítve éreztem magamat, mint, ha leköptek volna.
-Na, ne vedd már komolyan, csak hülyültem! - lökött meg óvatosan, mert látta, hogy nagyon nyomott lettem. Az összes lány aggódva nézett rám, mire iszonyatosan nyihogva felnevettem. Hogy lehetek ennyire béna, hogy komolyan vegyem ezeket?
Elkezdődött egy Britney szám.
-Ez a mi dalunk , lotyókáim!- emelte a magasba mind két kezét Ash, s egyszerre elkezdtük ordítani a dalt.A végén már sírtam a nevetéstől.
-És végül: "And give me a sign, hit me baby one more time.."- ordította Vanessa, s az utolsó sort mind kimelegedve ordibáltuk.
Annyira jól szórakoztam, hogy teljesen belefeledkeztem mindenbe.
Nevetve elnézést kértem, s visszamentem az asztalunkhoz. Lehuppantam Justin mellé, s a jobb kezemet a térdére tettem.
-Jól vagytok?- kérdezte nevetve, ezer százalékra tudtam, hogy látta a fantasztikus előadásunkat. Mosolyogva a vállába fúrtam a fejemet.
-Jöhet a torta?- kérdezte csillogó szemmel, majd felállt.
Leesett az állam. A torta egy gyönyörűséges kék csoda volt, teljesen illett a bulimhoz. Színátmenetes volt. A teteje fehér, aztán átment egy nagyon világos kékbe, utána egy kicsivel sötétebb világos kékbe, aztán egy sötétebb kékbe, végül meg egy nagyon sötétkékbe.
Akik betolták a tortát, egy hatalmas tortavágó kést adtak a kezembe, s odaállították JuJu-t tányérosztónak. Olyan "meg ne szólalj" fejjel nézett rám, mire én ránevettem.
Legszívesebben fel sem vágtam volna, de a nép enni akart, ezért evett is. Hihi.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felszeltem a tortát, s negyed óra múlva mindenki papírtányérral mászkált a klubban.
Justin meg én kaptunk utoljára a tortából, mivel én vágtam , ő meg osztogatott.
A klub egyik sarkába álltunk, s csodálva néztem a tortát.
-Legyünk über romantikusak?- kérdezi Justin kizökkentve a tortám bámulásából. Felvont szemöldökkel nézek rá, aztán megértem, hogy mire gondol. Nevetve egymás szájába tömjük,villával a tortát. Eközben csak úgy villogtak a vakuk.
Fél óra elteltével teli hassal és bágyadtan hagytam, hogy Justin a táncparkettra húzzon. A fejemet fogva nevettem mindenkin, mert ahogy elindult az LMFAO- I'm sexay and i know it című száma,mindenki azonnal pattogni kezdett, vagy azt a hátrafelé lépkedős táncot imitálni.
"Gonosz" szándékkal a DJ-hez léptem, s komoly arccal egy számot kértem, de mikor olyan igazi "ennek, meg mi baja?" fejjel nézett rám, felnevettem.
Pajkos mosollyal indultam vissza Justinhoz, s abban a pillanatban elindult a zene, amit kértem. Lesütött szemmel elvigyorodott.
Ezután valakinek remek ötlete támadt: Justin vs. Kenny.
Egy körbe fogtuk kettejüket, s a zene ütemét tapsolva lestük, hogy ki fog jobban táncolni. Azt hiszem, hogy ezt a kört elég magas pontszámmal Justin nyerte.
Mert, amit Kenny csinált, az nem tudom mi, de én azért nyolc ponttal illettem.
Justin kaján mosollyal az arcán felém indult, majd átölelt, s a keze a fenekemen állt meg.Ezt követően belemarkolt. Azonnal elpirultam. Majd befejeződött a "Boyfriend".
-Kicsit lassítsunk le, a buli végeztével! - szólt a mikrofonba a DJ, majd megnyomott pár gombot, s elindult az Iron & Wine - Flightless bird, American mouth című dal. Azonnal könnyek szöktek a szemembe.
Justin végigsimított a karomon, s a derekamnál fogva, közelebb húzott magához. Kizártam mindenkit, csak őt engedtem be magamhoz. Mind két kezemmel átkulcsoltam a nyakát. S a dalra ide-oda dülöngélve, lépkedve, a vállára hajtottam a fejemet. Közben meg úsztam a boldogságban.
Mert -természetesen- , a buli előtt végig kell lejtenünk a vörösszőnyegen , ami most kék lesz. Mert Justin úgy terveztette meg a bulit, hogy minden kék legyen.
Egy limuzinnal érkezünk a helyszínre, direkt elkésve kicsit. J azt mondta, hogy ezt a sztároknál így illik. Nem kötekedtem, csak feljegyezve a fejemben mindent, bólogattam.
A limuzin bal oldali ülésein ülünk, mert ott fogják kinyitni az ajtót. Először Justin száll ki, majd én. Annyi mindent meg kell még tudnom ezekről a dolgokról. De Vanessa szerint a külsőm makulátlan, tehát abba semmilyen fotós nem tud belekötni.
Justinon egy kék kockás ing van, fekete ülepes gatya és kék Supra-cipő. Megszorítja a kezemet, mikor látja, hogy nézem. Ez a jelzés, hogy megérkeztünk. Észbe kapok, azonnal elvigyorodom. Justin meg felnevet.
Megáll a limuzin, mi meg várjuk, hogy kinyissák. Pár másodperccel később kinyílik az ajtó,Justin meg elengedve a kezemet kilép. Abban a pillanatban vakuk százai villannak, s óriási sikoltozás kerekedik. Majd Justin visszanyújtja nekem a bal kezét, amit én megfogok, s colgate- mosollyal kiszállok az autóból, ami nem sokkal később elhajt.
Annyi vaku villant ránk, mikor arrébb sétáltunk, már a kék szőnyegre, hogy azt hittem epilepsziás rohamot kapok. A szőnyeg két oldalán kerítés húzódott, amit a buli miatt építettek fel. Mögötte fotósok és rajongók keverve álltak.
Justin meglátott pár szomorkodó rajongót , akikhez nem ment oda, ezért azonnal odasietett és fényképeket csinált. Ezalatt én pózoltam a fotósoknak, s mosolyogva megköszöntem a rajongók jó kívánságait.
Előttem pár méterre egy-számomra-, ismeretlen lány pózolt. Barna hajjal ,és kék koktélruhában.
Végül Justin visszaért, elkapta a karomat, én meg mosolyogva megfogtam a kezét.
Ismerem Justint, ezért tudom, ha nem "fogkivillantós" mosollyal pózol, akkor teljesen máshol jár, s nem is figyel a körülötte lévő dolgokra. Most is ezt tette. Haha.
Még volt pár méter a szőnyegből, amin fotózkodtunk, de már láttam a buli helyszínének az ajtaját.
-Most , arrébb megyünk pár méterrel, ott csinálnak egy-két fotót, és végre bemegyünk!- szűrte át a fogai közt Justin, de közben végig bazsalygott.
Hallgattam rá, nagy léptekkel arrébb mentem, ott még készült valamennyi kép, végül bevártam Justint, aki képeket készített, s bementünk a klubba.
Már kintről lehetett hallani, hogy üvölt a zene. De bent olyan volt, mintha egy hangszóró mellett álltam volna. Az Icona Pop feat. Charli XCX: I Love It című szám szólt, max. hangerővel.
Meglepődtem, hogy mennyi sztár eljött, és mennyire vidámak, hogy itt lehetnek. S, persze az is feltűnt, hogy egytől-egyik kék ,ruhában vannak. . Azonnal mindenki letámadt, s kézről-kézre adtak. Mindenki megölelt, megpuszilt, vagy felemelt ( Kenny) . Egy kicsit talán élveztem is, hogy ennyire körülzsongnak. Voltak olyan sztárok, akiket rögvest felismertem, például: Bruno Mars, Vanessa Hudgens, Ashley Tisdale,Jaden Smith, Victoria Justice, Jay Z.
Természetesen ott volt Justin családja, s amin nagyon meglepődtem, egy ismerős arcot is megláttam: Jessica-t, az egyik volt barátnőmet. Négy éve nem láttam, így boldog könnyekkel ugrottam a nyakába.
Ezután elkezdődtek a közös csoportképek, selfie-k készítései. A jórészén én is szerepeltem a képeknek. Igaz, már a mosolygástól fájt a szám,de nem bírtam abba hagyni.Eközben a zenék folyamatosan váltakoztak.
 |
| Justin és a vendégek:) |
Justin felment a színpadra, amin a DJ-asztal állt. Egy mikrofon volt a kezében, most következik az a rész, mikor átmegyünk a vacsorára.
-Kérlek Titeket, hogy fáradjatok át a szalonba! - emelte fel Juss a jobb kezét, majd egy hatalmas ajtóra mutatott, amit akkor nyitottak ki az őrök.
A tömeg elkezdett a szalonba özönleni.
A menü ez volt:- Arany gombaleves
-Steak, héjában sült krumplival, káposztasalátával
-brownie
Kitettek egy hatalmas ital-automatát is. De mindenkinek járt egy szigorúan kék színű, áfonyás smoothie is.
A mi asztalunk ülésrendje úgy nézett ki, hogy Justin, mellette én, Jeremy ( Juss apukája), Pettie, Alfred és a felesége, Kenny és a felesége, Ryan és Ashley Benson (!!). Kör alakú asztalokra lett megterítve minden vendégnek, vagy ötven pincér lett kérve, mert azonnal hozták is a levest, s utána sorban mindent. Egy picit sem kellett rájuk várni. Én közben remekül szórakoztam.
Úgy láttam a többiek is. A vacsora közben Jeremy-vel és Ashley-vel beszéltem a legtöbbet, nagyon jó fej lány és olyan humora van, hogy megértem, hogy Ryan miért szereti ennyire.
Az ételek is iszonyatosan finomak voltak, remélem ezért bőséges jutalékot kap a szakács, mert soha életemben nem ettem ilyen finomat. A brownie-adagomat Justinnak adtam, aki nyugodt lelkiismerettel azonnal meg is ette, én meg addig Ashley-vel beszélgettem.
-Nálatok Justin megeszi azt, amit főzöl? - kérdezte Ashley, Justint lesve, aki tovább pakolta a sütit, s közben összenevetett a többiekkel. Egészen elvesztem a látványában, a fejemet megrázva igyekeztem válaszolni a kérdésre.
-Háát, Megszokta. Ryan nem eszi meg? - kérdezem, s nevetve az említett személyre nézek, aki most is a lábával dobol.
-Szerinte rémesen főzök.- vallja be Ashley, mire én elnevetem magamat. Aztán együtt összenevetünk.
Soha nem gondoltam volna, hogy a sztárok ennyire jó fejek és viccesek lehetnek, s legfőképpen emberek. Ezt is megtanultam már.
Nagyon örültem, mikor Ashley felajánlotta, hogy bemutat a többi lánynak. Justin is mosolyogva nézett rám, majd rám kacsintott.
Odamentünk egy sarokba, ahol Ashley Tisdale, Vanessa Hudgens, Victoria Justice és még pár olyan lány ült, akit nem ismertem fel.
-Lányoook! - sikította Ashley, majd előre sietett , s egy puszit nyomott az egyik barna hajú lány arcára.
-Gondoltam ide hozom a mi kis szülinaposunkat! - világosította fel Ash a többieket arról, hogy miért jöttünk oda hozzájuk.
-Sziasztok!- integettem nekik, de annyira esetlennek éreztem magamat.
Mindenki újabb ölelésekkel halmozott el, s behívtak a körükbe, én meg leültem Victoria Justice mellé. Először csak felszínesebb dolgokról beszéltünk, de fél óra elteltével egyre személyesebb dolgokról. Nagyon jó érzés volt köztük ülni, s olyan volt, mintha már évek óta ebben a társaságban lennék.
-És, keféltetek már? - kérdezte vigyorogva Rachel Korine, mire én egy nagyot nyeltem, s nem nagyon akartam levegőt venni. Justinra lestem, akinek nagyon jó kedve volt. Eddig nekem is.
-Tessék?- kérdeztem fojtott hangon, mert annyira rosszul esett ez a kérdés.
-Naa.- küldött felém egy puszit, majd feltette még egyszer, ekkor már vörösben pompázott a fejem, s az összes lány ránk figyelt. - Megdugott már?
Mindannyian felnevettek, csak én erőltettem magamra egy kis mosolyt, s a szememet lesütöttem.
-Még nem. - feleltem halkan, s annyira megszégyenítve éreztem magamat, mint, ha leköptek volna.
-Na, ne vedd már komolyan, csak hülyültem! - lökött meg óvatosan, mert látta, hogy nagyon nyomott lettem. Az összes lány aggódva nézett rám, mire iszonyatosan nyihogva felnevettem. Hogy lehetek ennyire béna, hogy komolyan vegyem ezeket?
Elkezdődött egy Britney szám.
-Ez a mi dalunk , lotyókáim!- emelte a magasba mind két kezét Ash, s egyszerre elkezdtük ordítani a dalt.A végén már sírtam a nevetéstől.
-És végül: "And give me a sign, hit me baby one more time.."- ordította Vanessa, s az utolsó sort mind kimelegedve ordibáltuk.
Annyira jól szórakoztam, hogy teljesen belefeledkeztem mindenbe.
Nevetve elnézést kértem, s visszamentem az asztalunkhoz. Lehuppantam Justin mellé, s a jobb kezemet a térdére tettem.
-Jól vagytok?- kérdezte nevetve, ezer százalékra tudtam, hogy látta a fantasztikus előadásunkat. Mosolyogva a vállába fúrtam a fejemet.
-Jöhet a torta?- kérdezte csillogó szemmel, majd felállt.
Leesett az állam. A torta egy gyönyörűséges kék csoda volt, teljesen illett a bulimhoz. Színátmenetes volt. A teteje fehér, aztán átment egy nagyon világos kékbe, utána egy kicsivel sötétebb világos kékbe, aztán egy sötétebb kékbe, végül meg egy nagyon sötétkékbe.
 |
| A torta:) |
Legszívesebben fel sem vágtam volna, de a nép enni akart, ezért evett is. Hihi.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felszeltem a tortát, s negyed óra múlva mindenki papírtányérral mászkált a klubban.
Justin meg én kaptunk utoljára a tortából, mivel én vágtam , ő meg osztogatott.
A klub egyik sarkába álltunk, s csodálva néztem a tortát.
-Legyünk über romantikusak?- kérdezi Justin kizökkentve a tortám bámulásából. Felvont szemöldökkel nézek rá, aztán megértem, hogy mire gondol. Nevetve egymás szájába tömjük,villával a tortát. Eközben csak úgy villogtak a vakuk.
Fél óra elteltével teli hassal és bágyadtan hagytam, hogy Justin a táncparkettra húzzon. A fejemet fogva nevettem mindenkin, mert ahogy elindult az LMFAO- I'm sexay and i know it című száma,mindenki azonnal pattogni kezdett, vagy azt a hátrafelé lépkedős táncot imitálni.
"Gonosz" szándékkal a DJ-hez léptem, s komoly arccal egy számot kértem, de mikor olyan igazi "ennek, meg mi baja?" fejjel nézett rám, felnevettem.
Pajkos mosollyal indultam vissza Justinhoz, s abban a pillanatban elindult a zene, amit kértem. Lesütött szemmel elvigyorodott.
Ezután valakinek remek ötlete támadt: Justin vs. Kenny.
Egy körbe fogtuk kettejüket, s a zene ütemét tapsolva lestük, hogy ki fog jobban táncolni. Azt hiszem, hogy ezt a kört elég magas pontszámmal Justin nyerte.
Mert, amit Kenny csinált, az nem tudom mi, de én azért nyolc ponttal illettem.
Justin kaján mosollyal az arcán felém indult, majd átölelt, s a keze a fenekemen állt meg.Ezt követően belemarkolt. Azonnal elpirultam. Majd befejeződött a "Boyfriend".
-Kicsit lassítsunk le, a buli végeztével! - szólt a mikrofonba a DJ, majd megnyomott pár gombot, s elindult az Iron & Wine - Flightless bird, American mouth című dal. Azonnal könnyek szöktek a szemembe.
Justin végigsimított a karomon, s a derekamnál fogva, közelebb húzott magához. Kizártam mindenkit, csak őt engedtem be magamhoz. Mind két kezemmel átkulcsoltam a nyakát. S a dalra ide-oda dülöngélve, lépkedve, a vállára hajtottam a fejemet. Közben meg úsztam a boldogságban.
2014. április 15., kedd
22.rész!
*3 nappal később*
El jött ez a nap is.. Nem érzek nagy változást a külsőmön, de belül kivirágoztam.Ma lettem 17 éves. Szeptember 8.
Emlékszem anya minden nap imádkozott, mikor azt hitték, hogy meghalok. Két héttel a kiírt időpont előtt jöttem a világra.
Annyi minden történt ezalatt. És nem csak arra értem, hogy betöltöttem a 17-et. Hanem, hogy megtudtam azt, ami nagyon hiányzott egy ideje.. és nem kaptam meg. Justin szeretetét. A kapcsolatunkat ez a dolog.., ami volt, magasabb pontra emelte. Az elmúlt három napban észrevettem, hogy állandóan rám figyel, megkerestem a gyűrűmet, s mikor meglátta rajtam, rettentően boldog lett. Kaptam tőle egy szív alakú medált is... amiben, amiben az van, hogy: Nothing like us.
Tudtam, hogy a dal rólunk szól, de ennyire.
Aztán, rájöttem, hogy Justin miért nem könyörög. Mert akkor csak szánalomból lennék vele. Inkább átmeséztünk mindent pontról-pontra ( újból), s most már értem, hogy mit érzett. Mikor mind a ketten ugyanazt akartuk, Csak épp a megfelelő időt vártuk.
Aztán ott van az is, hogy úgy gondoltam, hogy nem vagyok neki elég és csak azt akarta tőlem, mint a legtöbb fiú. Ezt is elmondtam neki őszintén, ő meg először tökre kiakadt, aztán elmondta mit gondol. Egyrészt, hogy buta vagyok, másrészt, hogy ő szeret engem és tényleg vár rám. Mert a különlegeset várja.
Ott volt a legfájdalmasabb, hogy a bizalom. Justin azt mondta, hogy nagyon fáj neki, ha nem bízom meg benne, de teljesen megérti. Ez volt az a pillanat, mikor megcsókoltam. Nem bírtam tovább az elérhetetlent játszani.
Az estét még a vendégszobában töltöttem, de Juss szóvá sem tette. De még így is mosolyogva kelt fel, ami remélem az én művem.
A fehér izompólójában és egy kék alsónadrágban aludt.
-Nagyon boldog szülinapot Deb! - ölel át rögtön, amint meglát a konyhában, én meg azonnal visszaölelem. Belefúrom a fejemet a vállába, és eláraszt az a jellegzetes "Justin-illat". Meg még valami, amiről még nem beszéltem vele.A dohány.
-Köszönöm! - eresztem el, majd adok neki egy hatalmas "jóreggelt" puszit.
Amit egy hatalmas, fogkivillantós mosollyal köszön meg.
Gyorsan összedobok egy reggelit, mert még a többiek nincsenek ébren. Reggel hat óra van. Tojásrántottát készítek, vajas bagett-tel.
Csöndben reggelizünk, közben állandóan tartjuk a szemkontaktust.
Viszont kénytelen voltam beadni a derekamat. Erre is. Hogy legyen egy szülinapi bulim. Sok-sok sztárral és semmi intimitással.
De még is pozitívan állok a dolgokhoz, mert lehet, hogy jó lesz. Meg persze a sajtó miatt is kell az egész, mert eddig csak egy cikkben voltunk benne, mióta újra együtt vagyunk. Mikor láttak minket egy autóban. De az 5 napja volt.
A bulit egy Mansion nevű klubban fogják tartani. Mutattak róla képeket, hatalmas az a hely! Szokás szerint, mivel hatalmas eseményre készülünk, Vanessa az egész csapatát hozta. Őket is nagyon rég láttam, ezért kedvesen fogadom őket. Majd hozzákezdenek, hogy két óra alatt mesésre varázsoljanak.
A közönséges dolgokat végzik el. Smink ( bár, most kicsit erősebb), megcsinálják a körmeimet, begöndörítik a hajamat, s két csattal feltűzik, mindenféle kenőcsöt kennek rám. Majd hosszas várakozás után, végre elkészülök.
A tükörből egy olyan lány néz vissza rám, aki büszkén mondhatja, hogy Justin Bieberrel jár.
Se gyűrűt, se nyakláncot nem veszek fel másikat, csak az marad rajtam, amit tőle kaptam. A szív alakú medál és a gyűrű. Egy olyan ruhát kapok, amely két részből áll. A fehér pánt nélküli top, és egy kék szoknyarész. Mesésen néz ki a ruha.
Egy fekete riasztóan magas magassarkút kapok, amelybe - miután harisnyát vettem- bele is lépek. Nevetve lenézek Vanessára.
Végül a fülembe teszem a fülbevalókat, majd egy kis parfümöt fújok magamra. És készen is vagyok!
Indulhat egy újabb bevetés-, mint mondtam Justinnak- , új dolgokat akarok kipróbálni!
Ez is azok közé tartozik!
El jött ez a nap is.. Nem érzek nagy változást a külsőmön, de belül kivirágoztam.Ma lettem 17 éves. Szeptember 8.
Emlékszem anya minden nap imádkozott, mikor azt hitték, hogy meghalok. Két héttel a kiírt időpont előtt jöttem a világra.
Annyi minden történt ezalatt. És nem csak arra értem, hogy betöltöttem a 17-et. Hanem, hogy megtudtam azt, ami nagyon hiányzott egy ideje.. és nem kaptam meg. Justin szeretetét. A kapcsolatunkat ez a dolog.., ami volt, magasabb pontra emelte. Az elmúlt három napban észrevettem, hogy állandóan rám figyel, megkerestem a gyűrűmet, s mikor meglátta rajtam, rettentően boldog lett. Kaptam tőle egy szív alakú medált is... amiben, amiben az van, hogy: Nothing like us.
Tudtam, hogy a dal rólunk szól, de ennyire.
Aztán, rájöttem, hogy Justin miért nem könyörög. Mert akkor csak szánalomból lennék vele. Inkább átmeséztünk mindent pontról-pontra ( újból), s most már értem, hogy mit érzett. Mikor mind a ketten ugyanazt akartuk, Csak épp a megfelelő időt vártuk.
Aztán ott van az is, hogy úgy gondoltam, hogy nem vagyok neki elég és csak azt akarta tőlem, mint a legtöbb fiú. Ezt is elmondtam neki őszintén, ő meg először tökre kiakadt, aztán elmondta mit gondol. Egyrészt, hogy buta vagyok, másrészt, hogy ő szeret engem és tényleg vár rám. Mert a különlegeset várja.
Ott volt a legfájdalmasabb, hogy a bizalom. Justin azt mondta, hogy nagyon fáj neki, ha nem bízom meg benne, de teljesen megérti. Ez volt az a pillanat, mikor megcsókoltam. Nem bírtam tovább az elérhetetlent játszani.
Az estét még a vendégszobában töltöttem, de Juss szóvá sem tette. De még így is mosolyogva kelt fel, ami remélem az én művem.
A fehér izompólójában és egy kék alsónadrágban aludt.
-Nagyon boldog szülinapot Deb! - ölel át rögtön, amint meglát a konyhában, én meg azonnal visszaölelem. Belefúrom a fejemet a vállába, és eláraszt az a jellegzetes "Justin-illat". Meg még valami, amiről még nem beszéltem vele.A dohány.
-Köszönöm! - eresztem el, majd adok neki egy hatalmas "jóreggelt" puszit.
Amit egy hatalmas, fogkivillantós mosollyal köszön meg.
Gyorsan összedobok egy reggelit, mert még a többiek nincsenek ébren. Reggel hat óra van. Tojásrántottát készítek, vajas bagett-tel.
Csöndben reggelizünk, közben állandóan tartjuk a szemkontaktust.
Viszont kénytelen voltam beadni a derekamat. Erre is. Hogy legyen egy szülinapi bulim. Sok-sok sztárral és semmi intimitással.
De még is pozitívan állok a dolgokhoz, mert lehet, hogy jó lesz. Meg persze a sajtó miatt is kell az egész, mert eddig csak egy cikkben voltunk benne, mióta újra együtt vagyunk. Mikor láttak minket egy autóban. De az 5 napja volt.
A bulit egy Mansion nevű klubban fogják tartani. Mutattak róla képeket, hatalmas az a hely! Szokás szerint, mivel hatalmas eseményre készülünk, Vanessa az egész csapatát hozta. Őket is nagyon rég láttam, ezért kedvesen fogadom őket. Majd hozzákezdenek, hogy két óra alatt mesésre varázsoljanak.
A közönséges dolgokat végzik el. Smink ( bár, most kicsit erősebb), megcsinálják a körmeimet, begöndörítik a hajamat, s két csattal feltűzik, mindenféle kenőcsöt kennek rám. Majd hosszas várakozás után, végre elkészülök.
A tükörből egy olyan lány néz vissza rám, aki büszkén mondhatja, hogy Justin Bieberrel jár.
Se gyűrűt, se nyakláncot nem veszek fel másikat, csak az marad rajtam, amit tőle kaptam. A szív alakú medál és a gyűrű. Egy olyan ruhát kapok, amely két részből áll. A fehér pánt nélküli top, és egy kék szoknyarész. Mesésen néz ki a ruha.
Egy fekete riasztóan magas magassarkút kapok, amelybe - miután harisnyát vettem- bele is lépek. Nevetve lenézek Vanessára.
Végül a fülembe teszem a fülbevalókat, majd egy kis parfümöt fújok magamra. És készen is vagyok!
Indulhat egy újabb bevetés-, mint mondtam Justinnak- , új dolgokat akarok kipróbálni!
Ez is azok közé tartozik!
2014. április 14., hétfő
21.rész!
"Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig. Elkésik az, ki sürgeti bokáit."
A Rómeó és Júlia utolsó két mondata jár a fejemben, amit elolvastam.
Egyszerűen nem megy ki a fejemből. Justin második emeleti egyik vendégszobájában alszom.
Magamat sem értem konkrétan. Oda adnám az életem érte.. mindenem. És mégis most ezt teszem. Nagyon bonyolult dolog ez!
Felkelek az ágyról, majd magamra veszem a hófehér selyemköntösömet és a mosdóba megyek. Olyan hajnali fél kettő lehet. De már rég nem izgat az idő,, mert ha az ember nem siet iskolába, vagy dolgozni, akkor nem is kell figyelnie.
Lehúzom a wc-t, majd kezemet mosok. Elzárom a csapot. Végig azon jár az agyam, hogy mi történt volna Rómeóval, ha nem hiszi Júliát halottnak? Bár... ezért lett dráma.
Halk neszre leszek figyelmes. Zihálásra.
Lassan-rettegve attól, hogy ki az , s mit csinál- elindulok, a hang felé.
Justin szobájához közeledve, egyre hangosabban hallom. Most már nem csak a zihálást, hanem a sírást.
Akkor meglátom. A földön fekszik. Körülötte gyógyszerek. Rettentően sír.Elhagyatott.
Nem teszek semmit, csak leguggolok a földre, majd a mellkasomra vonom. Egy erős nő lettem.
Látni rajta, hogy csodálkozik, de tovább zokog, összekönnyezve a köntösömet.
Be sem próbálkozik.. meg semmi, csak felnéz rám.
-Köszönöm!- néz rám hálásan, s egyben olyan szemekkel , mintha én volnék a világ utolsó csodája.
Csak elmosolyodom.
*fél órával később*
Még mindig a karomban fekszik. Csak csöndben dúdolgat, és a mutatóujjával köröket rajzol a kezemre. Mihelyst elhagyja az ujja a bőrömet, azonnal lángolni kezd. Nekem meg bőszen csapkodnak a pillangóim a gyomromban.
-Mi a baj? - kérdezem pár perc múlva, mikor már teljesen megnyugodott, és kellően elzsibbadtak a lábaim.
Kicsúszom alóla, ő meg a könyökére támaszkodik.
-Minden éjszaka ez megy.- vonja meg a vállát, nekem meg elkerekedik a szemem. És senki nem foglalkozik vele? Senki nem vigasztalja meg?
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, amit nagyon benn akartam tartani. Szétesnek körülöttem azok a falak, amelyeket oly sokáig építettem. De nem érdekel.
-Minden.... éjszaka?- csuklik el a hangom, majd egy újabb könnycsepp. Justin aggódva néz rám, majd letörli az ujjával.
Bizseregni kezd az arcom ott, ahol megérintett.
-Ne sírj! - próbál csitítani, de tudom, hogy az első könnycseppet, száz további követi.
-Most még is mit kéne csinálnom? -kérdezem, s olyan utalás képpen a földön fekvő gyógyszerekre mutatok.Pusztán felsóhajt.
-Visszajönni! - kérlel suttogva, mire egy fáradt sóhajjal válaszolok.
A földre ülök, s elkezdem összeszedegetni a szétszórt gyógyszereket. Fájdalomcsillapítók.
Egy újabb könnycsepp.
Összeszedem az összeset, majd felrakom a polcra. Egy remek ötletem támad.
-Nincs kedved esetleg, egy éjszakai fürdőzéshez? -kérdezem, s ettől azonnal felcsillan a szeme.
Az a csillogás, ami egy időre elveszett, újra ott van. Az a kisgyerek, egy férfiban.
Most én tervezem azt, amit ő, mikor utoljára a medencéjükben fürödtünk.Az órára nézek, hajnali négy óra van. Justin egy fekete fürdősortban kilép a terasz ajtaján. Majd értetlenül forgolódni kezd.
Pár lépéssel közelebb megy a parthoz. Mire én oldalról-ahol eddig álltam- nevetve futni kezdek. De nem számítok arra, hogy amit a háta mögé érek, elkap és velem együtt ugrik a vízbe.
Fújtatva jövök fel a víz alól, majd amint felértem..le is nyomom a víz alá Jusst. Hagy gondolkodjon csak!
-Jó, jó leálltam! - adja meg magát, s a hatás kedvéért mint a két kezét felteszi.
Sikítva elmerülök a vízben, mert mikor hátra akarom kulcsolni a kezeit, azonnal megcsikiz. A vízben minden annyira kontúrtalan, lassú. Mintha az idő is csak egy fogalom volna.
Majd felúszom a víz tetejére.
-Ez szabálytalan volt! - mondom "mérgesen". De azonnal elkap és megszorongat.
Nem hinném, hogy többet engedek meg neki, a kelleténél. Úgy játszunk, mint két jó barát.
De nekem annyi is elég, hogy egész éjszaka a karjában voltam. Az agyam nagyobb része azt mondja, hogy adjam át neki magam,hiszen szeretem. Mindennél jobban. De a másik- egy kis része- azt, hogy vigyázzak és legyek óvatos. Én mind a kettőre hallgatok.
"Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig". Én hallgatok erre a Billy-re. ( Hahah)
De egy idő után nem tudok a saját testemnek parancsolni.
Önkéntelen rákulcsolódik a karom a nyakára, s az ölelése egyre forróbb, intenzívebb.
De mikor egy puszit nyomott az arcomra- ami istenien, überelhetetlenül jól esett- ,eltoltam magamtól.
-Justin, ne! - figyelmeztettem komoly hangon. Mire ő megfogta a kezemet, s a gyűrűm helyére- ahol lennie kellene- egy puszit nyomott. Én meg szerelmesen rámosolygok.
Látom rajta, hogy szenved(ett) .... és, hogy megbánta, de még nem tudok úgy bízni benne.
De majd , csak összehozom!
A Rómeó és Júlia utolsó két mondata jár a fejemben, amit elolvastam.
Egyszerűen nem megy ki a fejemből. Justin második emeleti egyik vendégszobájában alszom.
Magamat sem értem konkrétan. Oda adnám az életem érte.. mindenem. És mégis most ezt teszem. Nagyon bonyolult dolog ez!
Felkelek az ágyról, majd magamra veszem a hófehér selyemköntösömet és a mosdóba megyek. Olyan hajnali fél kettő lehet. De már rég nem izgat az idő,, mert ha az ember nem siet iskolába, vagy dolgozni, akkor nem is kell figyelnie.
Lehúzom a wc-t, majd kezemet mosok. Elzárom a csapot. Végig azon jár az agyam, hogy mi történt volna Rómeóval, ha nem hiszi Júliát halottnak? Bár... ezért lett dráma.
Halk neszre leszek figyelmes. Zihálásra.
Lassan-rettegve attól, hogy ki az , s mit csinál- elindulok, a hang felé.
Justin szobájához közeledve, egyre hangosabban hallom. Most már nem csak a zihálást, hanem a sírást.
Akkor meglátom. A földön fekszik. Körülötte gyógyszerek. Rettentően sír.Elhagyatott.
Nem teszek semmit, csak leguggolok a földre, majd a mellkasomra vonom. Egy erős nő lettem.
Látni rajta, hogy csodálkozik, de tovább zokog, összekönnyezve a köntösömet.
Be sem próbálkozik.. meg semmi, csak felnéz rám.
-Köszönöm!- néz rám hálásan, s egyben olyan szemekkel , mintha én volnék a világ utolsó csodája.
Csak elmosolyodom.
*fél órával később*
Még mindig a karomban fekszik. Csak csöndben dúdolgat, és a mutatóujjával köröket rajzol a kezemre. Mihelyst elhagyja az ujja a bőrömet, azonnal lángolni kezd. Nekem meg bőszen csapkodnak a pillangóim a gyomromban.
-Mi a baj? - kérdezem pár perc múlva, mikor már teljesen megnyugodott, és kellően elzsibbadtak a lábaim.
Kicsúszom alóla, ő meg a könyökére támaszkodik.
-Minden éjszaka ez megy.- vonja meg a vállát, nekem meg elkerekedik a szemem. És senki nem foglalkozik vele? Senki nem vigasztalja meg?
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, amit nagyon benn akartam tartani. Szétesnek körülöttem azok a falak, amelyeket oly sokáig építettem. De nem érdekel.
-Minden.... éjszaka?- csuklik el a hangom, majd egy újabb könnycsepp. Justin aggódva néz rám, majd letörli az ujjával.
Bizseregni kezd az arcom ott, ahol megérintett.
-Ne sírj! - próbál csitítani, de tudom, hogy az első könnycseppet, száz további követi.
-Most még is mit kéne csinálnom? -kérdezem, s olyan utalás képpen a földön fekvő gyógyszerekre mutatok.Pusztán felsóhajt.
-Visszajönni! - kérlel suttogva, mire egy fáradt sóhajjal válaszolok.
A földre ülök, s elkezdem összeszedegetni a szétszórt gyógyszereket. Fájdalomcsillapítók.
Egy újabb könnycsepp.
Összeszedem az összeset, majd felrakom a polcra. Egy remek ötletem támad.
-Nincs kedved esetleg, egy éjszakai fürdőzéshez? -kérdezem, s ettől azonnal felcsillan a szeme.
Az a csillogás, ami egy időre elveszett, újra ott van. Az a kisgyerek, egy férfiban.
Most én tervezem azt, amit ő, mikor utoljára a medencéjükben fürödtünk.Az órára nézek, hajnali négy óra van. Justin egy fekete fürdősortban kilép a terasz ajtaján. Majd értetlenül forgolódni kezd.
Pár lépéssel közelebb megy a parthoz. Mire én oldalról-ahol eddig álltam- nevetve futni kezdek. De nem számítok arra, hogy amit a háta mögé érek, elkap és velem együtt ugrik a vízbe.
Fújtatva jövök fel a víz alól, majd amint felértem..le is nyomom a víz alá Jusst. Hagy gondolkodjon csak!
-Jó, jó leálltam! - adja meg magát, s a hatás kedvéért mint a két kezét felteszi.
Sikítva elmerülök a vízben, mert mikor hátra akarom kulcsolni a kezeit, azonnal megcsikiz. A vízben minden annyira kontúrtalan, lassú. Mintha az idő is csak egy fogalom volna.
Majd felúszom a víz tetejére.
-Ez szabálytalan volt! - mondom "mérgesen". De azonnal elkap és megszorongat.
Nem hinném, hogy többet engedek meg neki, a kelleténél. Úgy játszunk, mint két jó barát.
De nekem annyi is elég, hogy egész éjszaka a karjában voltam. Az agyam nagyobb része azt mondja, hogy adjam át neki magam,hiszen szeretem. Mindennél jobban. De a másik- egy kis része- azt, hogy vigyázzak és legyek óvatos. Én mind a kettőre hallgatok.
"Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig". Én hallgatok erre a Billy-re. ( Hahah)
De egy idő után nem tudok a saját testemnek parancsolni.
Önkéntelen rákulcsolódik a karom a nyakára, s az ölelése egyre forróbb, intenzívebb.
De mikor egy puszit nyomott az arcomra- ami istenien, überelhetetlenül jól esett- ,eltoltam magamtól.
-Justin, ne! - figyelmeztettem komoly hangon. Mire ő megfogta a kezemet, s a gyűrűm helyére- ahol lennie kellene- egy puszit nyomott. Én meg szerelmesen rámosolygok.
Látom rajta, hogy szenved(ett) .... és, hogy megbánta, de még nem tudok úgy bízni benne.
De majd , csak összehozom!
 |
| Justin háza,Deb szobája, és a medence |
2014. április 13., vasárnap
20.rész!
*5 nappal később*
Öt napja vezekelek. Átalakultam. Mint..., mint nem is tudom mi.
Különféle szalonokba mentem, ahol Alfred ( igen, beszéltem vele, és most is itt van) volt velem. Ellökdöste a riportereket, akik ordítva tették fel a kérdéseiket Justinról. A szülinapom 2 nap múlva lesz, de egy cseppet sem vagyok ingerült.
Nem veszem fel őneki a telefont, de a szívem ezerszer gyorsabban ver, ha hív.
Mikor felhívtam Alfredet, akkor átadta Justinnak, de megnémultam. Nem érdemli meg a hangomat. Tudok mindenről, mert Alfred mindent elmesélt. De nem merek újra bízni. Egyszerűen nem megy.
Viszont mind külsőre, mint belsőre történtek rajtam változások. A hajam most a vállamra omlik, az aljából vágtak egy keveset, csillog. A szemöldököm és a bajuszom ki lett szedve, és le lett gyantáztatva.A körmeim tetején most babarózsaszín körömlakk díszeleg.
A lényeg: Nem bízom most senkiben, csak úgy élek.
Alfred egy hete itt van velem, néha délután átmegy Justinhoz. Beszélt velem arról, hogy meg kéne Justinnal beszélni, és legalább megtudnom, hogy ő mit gondolt.
Én megtudtam. Egy levélben, amiről nagy valószínűség szerint Alfred sem tudott.
Három napja Juss kiadta a legújabb számát, amitől a legnagyobb akaraterőm ellenére is sírnom kellett. A címe: Nincs hozzánk fogható
Rólunk szól.. az egész. Minden sztárlap a dalt és Justint boncolgatja. Nagyon nehéz hideg vérrel tűrni ezt.
De ma olyanra készülök, hogy nyugodtan mondhatjátok, hogy őrült vagyok és egy kurva. Én nem így érzem. Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam.Mert már nem tud érdekelni, csak egy ember véleménye,és nekem igenis számít!
Alfred mindent elmondott, hogy soha nem látta Justint, így és ennyire sírni. Soha nem beszélt senkiről álmában. ÉS.... soha nem szívott ennyit.
Alfred Miami-ba visz, ahol Justin van. Dobogó szívvel, és a lepkéimmel, -amelyek újra feléledtek hosszú álmukból- öltözöm a gardróbban.
Egy barna magassarkút választottam, barna gatyával, egy fehér blúzzal, szintén barna blézerrel és egy kis fekete francia sapkával. Mindehhez egy óriási fekete táskát választok, kiegészítőnek két fehér karperecet és ugyanolyan fehér fülbevalót. Minimális sminket dobok magamra, majd begöndörítem a
hajamat.
Ősz van, meleg cuccokba kell öltözni. Persze, nem vagyok buta, tudom, hogy Miamiban ilyenkor is 20 fok van, de nem érdekel.
Belerakom a táskámba a telefonomat, az ajakbalzsamot, a kulcsokat, majd kinyitom az ajtót.
-Mehetünk!- mosolygok rá kedvesen Alfredre, aki ki is nyitja nekem a fekete BMW c6-osa ajtaját. Megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó Justin autójában utazni, ezért elment a sajátjáért.
Miamiba négy óra az út innen, ezért már 8 órakor az autóban ülünk. Ebédre terveztük meg, amit megterveztünk. Scooterrel kellett egyezkednem, de végül belementem.
-Itt vagyunk!-simítja meg a vállamat Alfred, mire felkapom a fejemet. Tényleg elaludtam? Ilyen nyugodt, hogy a fenében lehetek?!
-Itt?- kérdezem furán. Majd körbenézek. Egy parkolóban állunk. Ez a stúdió magánparkolója. Egy leopárdmintás Audi R8-as és egy Flat Black Range Rover... Justin autói. A szívem felugrik a torkomba. Hatalmas levegőket veszek. Ki.. be.. ki be.. De megint a 16 éves kislánynak érzem magamat.
-Jól vagy?-kezdett el rögtön nyugtalankodni Alfred, s elővett egy flakon bontatlan buborékos vizet. Meghúzom az üveget, majd újra hatalmas levegőket veszek.
-Persze. - mosolyodom el könnyedén, de a biztonság kedvért Alfredbe kapaszkodom. Ő az én kötelem, egy sziklamászásnál.
A stúdióba belépve, pár fekete bőrű férfival találom magamat szemben. Csak Kennyt ismerem, aki rögtön ki is tűnik a többiek közül. Majd jobban megnézek egy fiatal fiút, aki szintén barna bőrű. Ő Jaden Smith.
-Szia!- ölel át Kenny váratlanul, ( szinte felemel) én meg a pulcsijába fúrom a fejemet. Ő is hiányzott nagyobb. Több, mint két hónapja nem láttam.
-Szia, Jaden vagyok!-nyújtja oda nekem Jaden a kezét, amire én lenézek.Képtelenül megrázom a kezét.
Scooter is megérkezik, egy illedelmes öleléssel köszönt. De rögtön a munkához fog. Eddigre sikerült engem összeszednie. Így fogalmazott. Mintha valami birkanyáj lennék.
Pár dolgot még mondanak, majd az utamra bocsájtanak.
Az erkélyen áll. Tömör füstöt fúj ki a szájából. Szóval igaz.
Hangtalanul kinyitom az erkély ajtaját, majd nyitva is hagyom. Azt hittem, hogy Justin hátranéz, de nagy meglepetésemre megszólalt:
-Mindjárt jövök Scoo, csak még elszívom!-mondta hátra sem nézve.
Nagy levegőt, Deb! El ne szúrd!
-Nem sietek!- suttogom, s a reakcióját lesve közelebb lépek eggyel.
Azonnal leejti a földre a szivart, ami addig szívott. Az arca hamuszürke lesz. Azonnal 180 fokos fordulatot tesz. De nem számítok rá, hogy azonnal átölel.
-Eressz el! - állok ellen, s a kezeit próbálom lefejteni magamról.
-Te jó isten! - fulladozik elképedve, mire végül lerántom magamról.
Gyorsan felveszi az eddig földön parázsló szivart, utána meg a hamutartóba pöcköli.
-Miért jöttél?- áll háttal nekem. Nem tudom pontosan eldönteni, hogy mit érez.
-Fordulj meg Justin!-kérem tőle, majd elismétlem még egyszer, mert úgy tesz, mint aki nem hall.A száját harapdálva megfordul. A bal karján pár -újabb- tetoválás díszeleg. A szemei fáradtak és könnyesek. Egy fehér póló és egy kék sort van rajta.
-Azért jöttem, mert új dolgokat akarok kipróbálni!- vallom be, egy pici szégyenkezés nélkül.
-Új dolgokat? - kérdez vissza, én pedig odanyújtom a jobb karomat elé. Értetlenkedve néz a kezemre. Majd ő is odanyújtja a kezét. Végig a szemébe bámulva megrázom.
Ám a kézfogásból hirtelen egy ölelés lesz, Justinnak köszönhetően. Óvatos mosollyal, de egy intenzív lökéssel eltolom magamtól.
Visszamegyek a stúdióba, érzem, hogy néz. Elámult. Teljesen elámult.
Öt napja vezekelek. Átalakultam. Mint..., mint nem is tudom mi.
Különféle szalonokba mentem, ahol Alfred ( igen, beszéltem vele, és most is itt van) volt velem. Ellökdöste a riportereket, akik ordítva tették fel a kérdéseiket Justinról. A szülinapom 2 nap múlva lesz, de egy cseppet sem vagyok ingerült.
Nem veszem fel őneki a telefont, de a szívem ezerszer gyorsabban ver, ha hív.
Mikor felhívtam Alfredet, akkor átadta Justinnak, de megnémultam. Nem érdemli meg a hangomat. Tudok mindenről, mert Alfred mindent elmesélt. De nem merek újra bízni. Egyszerűen nem megy.
Viszont mind külsőre, mint belsőre történtek rajtam változások. A hajam most a vállamra omlik, az aljából vágtak egy keveset, csillog. A szemöldököm és a bajuszom ki lett szedve, és le lett gyantáztatva.A körmeim tetején most babarózsaszín körömlakk díszeleg.
A lényeg: Nem bízom most senkiben, csak úgy élek.
Alfred egy hete itt van velem, néha délután átmegy Justinhoz. Beszélt velem arról, hogy meg kéne Justinnal beszélni, és legalább megtudnom, hogy ő mit gondolt.
Én megtudtam. Egy levélben, amiről nagy valószínűség szerint Alfred sem tudott.
Három napja Juss kiadta a legújabb számát, amitől a legnagyobb akaraterőm ellenére is sírnom kellett. A címe: Nincs hozzánk fogható
Rólunk szól.. az egész. Minden sztárlap a dalt és Justint boncolgatja. Nagyon nehéz hideg vérrel tűrni ezt.
De ma olyanra készülök, hogy nyugodtan mondhatjátok, hogy őrült vagyok és egy kurva. Én nem így érzem. Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam.Mert már nem tud érdekelni, csak egy ember véleménye,és nekem igenis számít!
Alfred mindent elmondott, hogy soha nem látta Justint, így és ennyire sírni. Soha nem beszélt senkiről álmában. ÉS.... soha nem szívott ennyit.
Alfred Miami-ba visz, ahol Justin van. Dobogó szívvel, és a lepkéimmel, -amelyek újra feléledtek hosszú álmukból- öltözöm a gardróbban.
 |
| Deb öltözéke |
hajamat.
Ősz van, meleg cuccokba kell öltözni. Persze, nem vagyok buta, tudom, hogy Miamiban ilyenkor is 20 fok van, de nem érdekel.
Belerakom a táskámba a telefonomat, az ajakbalzsamot, a kulcsokat, majd kinyitom az ajtót.
-Mehetünk!- mosolygok rá kedvesen Alfredre, aki ki is nyitja nekem a fekete BMW c6-osa ajtaját. Megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó Justin autójában utazni, ezért elment a sajátjáért.
Miamiba négy óra az út innen, ezért már 8 órakor az autóban ülünk. Ebédre terveztük meg, amit megterveztünk. Scooterrel kellett egyezkednem, de végül belementem.
-Itt vagyunk!-simítja meg a vállamat Alfred, mire felkapom a fejemet. Tényleg elaludtam? Ilyen nyugodt, hogy a fenében lehetek?!
-Itt?- kérdezem furán. Majd körbenézek. Egy parkolóban állunk. Ez a stúdió magánparkolója. Egy leopárdmintás Audi R8-as és egy Flat Black Range Rover... Justin autói. A szívem felugrik a torkomba. Hatalmas levegőket veszek. Ki.. be.. ki be.. De megint a 16 éves kislánynak érzem magamat.
-Jól vagy?-kezdett el rögtön nyugtalankodni Alfred, s elővett egy flakon bontatlan buborékos vizet. Meghúzom az üveget, majd újra hatalmas levegőket veszek.
-Persze. - mosolyodom el könnyedén, de a biztonság kedvért Alfredbe kapaszkodom. Ő az én kötelem, egy sziklamászásnál.
A stúdióba belépve, pár fekete bőrű férfival találom magamat szemben. Csak Kennyt ismerem, aki rögtön ki is tűnik a többiek közül. Majd jobban megnézek egy fiatal fiút, aki szintén barna bőrű. Ő Jaden Smith.
-Szia!- ölel át Kenny váratlanul, ( szinte felemel) én meg a pulcsijába fúrom a fejemet. Ő is hiányzott nagyobb. Több, mint két hónapja nem láttam.
-Szia, Jaden vagyok!-nyújtja oda nekem Jaden a kezét, amire én lenézek.Képtelenül megrázom a kezét.
Scooter is megérkezik, egy illedelmes öleléssel köszönt. De rögtön a munkához fog. Eddigre sikerült engem összeszednie. Így fogalmazott. Mintha valami birkanyáj lennék.
Pár dolgot még mondanak, majd az utamra bocsájtanak.
Az erkélyen áll. Tömör füstöt fúj ki a szájából. Szóval igaz.
Hangtalanul kinyitom az erkély ajtaját, majd nyitva is hagyom. Azt hittem, hogy Justin hátranéz, de nagy meglepetésemre megszólalt:
-Mindjárt jövök Scoo, csak még elszívom!-mondta hátra sem nézve.
Nagy levegőt, Deb! El ne szúrd!
-Nem sietek!- suttogom, s a reakcióját lesve közelebb lépek eggyel.
Azonnal leejti a földre a szivart, ami addig szívott. Az arca hamuszürke lesz. Azonnal 180 fokos fordulatot tesz. De nem számítok rá, hogy azonnal átölel.
-Eressz el! - állok ellen, s a kezeit próbálom lefejteni magamról.
-Te jó isten! - fulladozik elképedve, mire végül lerántom magamról.
Gyorsan felveszi az eddig földön parázsló szivart, utána meg a hamutartóba pöcköli.
-Miért jöttél?- áll háttal nekem. Nem tudom pontosan eldönteni, hogy mit érez.
-Fordulj meg Justin!-kérem tőle, majd elismétlem még egyszer, mert úgy tesz, mint aki nem hall.A száját harapdálva megfordul. A bal karján pár -újabb- tetoválás díszeleg. A szemei fáradtak és könnyesek. Egy fehér póló és egy kék sort van rajta.
-Azért jöttem, mert új dolgokat akarok kipróbálni!- vallom be, egy pici szégyenkezés nélkül.
-Új dolgokat? - kérdez vissza, én pedig odanyújtom a jobb karomat elé. Értetlenkedve néz a kezemre. Majd ő is odanyújtja a kezét. Végig a szemébe bámulva megrázom.
Ám a kézfogásból hirtelen egy ölelés lesz, Justinnak köszönhetően. Óvatos mosollyal, de egy intenzív lökéssel eltolom magamtól.
Visszamegyek a stúdióba, érzem, hogy néz. Elámult. Teljesen elámult.
2014. április 10., csütörtök
19.rész!
*Két nappal később*
Az idő telik. Még akkor is, ha rettentő lassan. Az üzeneteimet nézegetem a telefonomon, 56(!) nem fogadott hívás őtőle, és vagy 30 üzenet.
Például.:
"Kérlek gyere vissza, ne csináld ezt! xXX", vaaagy "Soha nem tudsz megbocsájtani tudom, de legalább beszéljük meg!".
Ehhez hasonló SMS-eket kapok, de nem csak tőle. Mindenkitől. Írt Pattie, Ryan, Kenny és persze Scooter.
Csak búslakodni van időm, vagy talán még arra sem. Egész nap nem teszek semmit, egy hete nem ettem, de valahogy nincsen étvágyam. És ezalatt több kilót is fogytam, mert a melegítőnadrág, amit lecseréltem a véres fehér ruhára, lötyög rajtam.
Épp azon gondolkodom, hogy mettől számít egy ember anorexiásnak, mikor megszólal a kaputelefon. Belefeletzeve a bajaimba, azonnal felállok az ágyról, majd benyomom a "FOGADÁS-t". Belelehel a telefonba:
-Kérlek!- lehel bele a telefonba, a hangja megtört, keserű.
Megáll bennem az ütő.Jéggé dermedek.Megnémulok.
Pár perc után megérti, hogy nem fogok neki válaszolni, majd így szól:
-Hoztam neked valamit. Remélem kijössz érte..szeretlek!- suttogja a telefonba, majd megszakad a vonal.
A mellkasom majdnem felszakad, mikor kitör belőlem a sírás.
Mit csinálok én itt? Miért vagyok itt? Oda akarok menni, Őhozzá, hogy szerethessem, hogy vele legyek.
De ennek már semmi jelentősége. Biztosan az én hibám volt, talán nem tettem meg azt , amire vágyott. Nem voltam elég neki. Egy lány, aki azért szereti, aki, és mindennél jobban. De neki ezek szerint nem számított, a játékszere voltam, akit jó volt irányítani.
Bárcsak itt lenne most anya,ő tudná mit kell tennem, mi legyen a következő lépésem.
-De,mivel nem vagyunk itt, Magadtól kell rájönnöd!- szólal meg a fejemben Sierra hangja.
A bekötött, gyógyulófélben lévő karomra nézek. Meg kell tudnom, hogy mit hozott!
Lebaktatok a kísérteties lépcsőn, majd kikukucskálok az ajtón, hogy van-e ott valaki. De csak egy fehér.. valamit látok kb. 30 méterre a kapunál.
Egyre közelebb érek, ahhoz a valamihez, pár méterre vagyok, mikor kirajzolódik pontosan, hogy mi is az.
Gombóccal a torkomban elnevetem magamat. Egy óriási fehér rózsacsokor.
Mielőtt bárki meglátna a csokorral a kezemben, felkapom. Csak mikor beértem, akkor robban ki belőlem a sírás. Jobban szemügyre veszem a rózsákat, a csokor aljához egy boríték van rögzítve.
Remegő kézzel feltépem a szalagot, amellyel át van kötve. A borítékon a nevem szerepel: Deborah-nak.
"Semmi okod arra, hogy ezt elolvasd, DE ha megteszed, akkor kérlek végig! Amit tettem, megbocsájthatatlan. Én nem is ezt kérem, de legalább hallgass meg! Emlékszel, mikor be lett jelentve, hogy valakit kiválasztok, s felépül mellettem? Azt hittem, ez is csak olyan lesz, mint minden eddigi jótékony gondolatom és munkám. De, amint megláttalak, éreztem valamit, valamit ami több, mint minden eddigi érzésem. Ez most annyira elcsépeltnek hangzik, de ez az igazság. Mikor meg hosszas küszködés után bevallottam Neked, hogy mit érzek, te belém rúgtál, azzal, amit tettél. De megérdemeltem, mert nem voltam tapintatos. Scooter azt mondta, hogy még nem voltál felépülve teljesen szellemileg, de én tudtam, hogy nem így van, csak megrémítettelek.Ezzel az egésszel. Belehoztalak egy olyan életbe, ami Neked sok(k), s ezt is sajnálom. De tudom, hogy te Neked egyedül én jelentettem valamit, az elmúlt egy évben. Egyszer beszéltél álmodban, én meg felkeltem Rád, és azt mondtad, hogy "Egyetlenem!". Aznap is mosolyogva aludtam el.Akkor válaszolok a legnagyobb kérdésre. Soha nem fogok mást szeretni, mert Veled kapcsolatban olyat érzek, amit még soha az elmúlt 18 évben. Soha. Aznap, mikor megjöttél és megláttál, nem is tudom, hogy mit gondoltunk. Szívtunk egy kicsit, bulizni akartunk, fiúbulit.. és ez lett. Elveszítettem azt, aki a legfontosabb nekem. Talán végleg.
De még ott van bennem az a remény. Amit, a rajongóim által kaptam meg. Megtanultam én is, hogy soha nem mondom, hogy soha. Mikor a medencében azt mondtam neked, hogy örökre, azt komolyan is gondoltam. Nem lesz más nő, aki iránt szerelmet fogok érezni. Üres a ház nélküled, csak le-föl járkálok, s azt remélem, hogy esetleg a titkos búvóhelyeden vagy... vagy akár bárhol. Csak itt lennél! Hiányzol, bárhová nézek.Mindenről te jutsz az eszembe, ott van egy kép rólunk. A cikk, mikor sikítva fetrengtél az ölemben, mert annyira nevettél azon, hogy azt állítják, hogy terhes vagy. Te más vagy. Örökre."
A könnyeim nyirkossá varázsolták a vékony lapot.
A levéllel állok a kezemben, és abszolúte le vagyok sokkolva.
Amit írt, elhiszem. De nem merek mit tenni. Segítséget kell kérnem valakitől.
Rögtön ráeszmélek, hogy kitől kell kérnem. Ő volt az egyetlen, aki csak annyit írt: Gyere vissza és meglátod!
Alfred.
De ennek nem most van itt az ideje.
Az órára nézek, mindjárt hét óra van.Azonnal benyomom a TV-t és a kettes adóra kapcsolok.Már kezdődnek is a hírek. A sztárokról.
Nagy meglepetésemre a saját arcomat pillantom meg a TV-ben, mint a hír nyitóképe.
Majd a riporternőt mutatják:
-A sztárpár, Justin Bieber és Debroah Greengras egy hónapja különváltak. Ám, Bieber a lány ideglenes lakásánál járt. Egy fehér óriási rózsacsokorral. - majd egy képet mutatnak Justinról, ahogy a háznál van... a szemei teljesen szét vannak sírva. Amit rögtön szóvá is tesz a riporternő.- Ellenben a fiú szemei ismét szét voltak sírva. Debroah Greengras meg egy hónapja ki sem mozdul a házból. Életjelet eddig nem adott magáról. Most, hogy Bieber a háznál járt, amit az exe illegálisan foglalt el, kimerészkedett a rózsacsokorért.- majd egy kép rólam, ahogy épp futok vissza a rózsával a kezemben a házba.
Rossz rám nézni. Rettenetesen le vagyok fogyva, a hajam utoljára kb. két hete lett megfésülve. A körmeimet lerágtam. A bőröm olyan , akár a smirgli.
Meg sem várom, hogy befejeződjön a riport, ki is nyomom a TV-t.
Igaz, megint friss fotókat láttam, Juss-ról, amint sír. De most ez sem tudott elterelni attól a dologtól, amit akarok.
Magyarázatot kaptam a dolgokra ( nagyjából), végiggondolta, hogy a szüleim és a legnagyobb támogatóm, Sierra mennyire lennének a mostani énemre büszkék. Semennyire. Nulla, Zero. Null. Na jó, nem ragozom tovább.
Bármennyire is fáj, valami történt velem. Amit még nem tudok megmagyarázni, de rá fogok jönni. Mintha az eddigi énemhez hozzáadtak volna egy kis plusz erőt.. és nőiességet. Annyira megerősített ez az elmúlt pár hét és fél év, hogy a tizenhat éves kislányból, egy erős, rugalmas, összetört szívű nő lettem. Aki elég erős lett ahhoz, hogy felálljon a padlóról és mindent újrakezdjen!
Új reményekkel csörtetek a fürdőbe, hogy az új énemhez a külsőm is klappoljon.
Az idő telik. Még akkor is, ha rettentő lassan. Az üzeneteimet nézegetem a telefonomon, 56(!) nem fogadott hívás őtőle, és vagy 30 üzenet.
Például.:
"Kérlek gyere vissza, ne csináld ezt! xXX", vaaagy "Soha nem tudsz megbocsájtani tudom, de legalább beszéljük meg!".
Ehhez hasonló SMS-eket kapok, de nem csak tőle. Mindenkitől. Írt Pattie, Ryan, Kenny és persze Scooter.
Csak búslakodni van időm, vagy talán még arra sem. Egész nap nem teszek semmit, egy hete nem ettem, de valahogy nincsen étvágyam. És ezalatt több kilót is fogytam, mert a melegítőnadrág, amit lecseréltem a véres fehér ruhára, lötyög rajtam.
Épp azon gondolkodom, hogy mettől számít egy ember anorexiásnak, mikor megszólal a kaputelefon. Belefeletzeve a bajaimba, azonnal felállok az ágyról, majd benyomom a "FOGADÁS-t". Belelehel a telefonba:
-Kérlek!- lehel bele a telefonba, a hangja megtört, keserű.
Megáll bennem az ütő.Jéggé dermedek.Megnémulok.
Pár perc után megérti, hogy nem fogok neki válaszolni, majd így szól:
-Hoztam neked valamit. Remélem kijössz érte..szeretlek!- suttogja a telefonba, majd megszakad a vonal.
A mellkasom majdnem felszakad, mikor kitör belőlem a sírás.
Mit csinálok én itt? Miért vagyok itt? Oda akarok menni, Őhozzá, hogy szerethessem, hogy vele legyek.
De ennek már semmi jelentősége. Biztosan az én hibám volt, talán nem tettem meg azt , amire vágyott. Nem voltam elég neki. Egy lány, aki azért szereti, aki, és mindennél jobban. De neki ezek szerint nem számított, a játékszere voltam, akit jó volt irányítani.
Bárcsak itt lenne most anya,ő tudná mit kell tennem, mi legyen a következő lépésem.
-De,mivel nem vagyunk itt, Magadtól kell rájönnöd!- szólal meg a fejemben Sierra hangja.
A bekötött, gyógyulófélben lévő karomra nézek. Meg kell tudnom, hogy mit hozott!
Lebaktatok a kísérteties lépcsőn, majd kikukucskálok az ajtón, hogy van-e ott valaki. De csak egy fehér.. valamit látok kb. 30 méterre a kapunál.
Egyre közelebb érek, ahhoz a valamihez, pár méterre vagyok, mikor kirajzolódik pontosan, hogy mi is az.
Gombóccal a torkomban elnevetem magamat. Egy óriási fehér rózsacsokor.
.jpg) |
| Deb csokra Justin-tól |
Remegő kézzel feltépem a szalagot, amellyel át van kötve. A borítékon a nevem szerepel: Deborah-nak.
"Semmi okod arra, hogy ezt elolvasd, DE ha megteszed, akkor kérlek végig! Amit tettem, megbocsájthatatlan. Én nem is ezt kérem, de legalább hallgass meg! Emlékszel, mikor be lett jelentve, hogy valakit kiválasztok, s felépül mellettem? Azt hittem, ez is csak olyan lesz, mint minden eddigi jótékony gondolatom és munkám. De, amint megláttalak, éreztem valamit, valamit ami több, mint minden eddigi érzésem. Ez most annyira elcsépeltnek hangzik, de ez az igazság. Mikor meg hosszas küszködés után bevallottam Neked, hogy mit érzek, te belém rúgtál, azzal, amit tettél. De megérdemeltem, mert nem voltam tapintatos. Scooter azt mondta, hogy még nem voltál felépülve teljesen szellemileg, de én tudtam, hogy nem így van, csak megrémítettelek.Ezzel az egésszel. Belehoztalak egy olyan életbe, ami Neked sok(k), s ezt is sajnálom. De tudom, hogy te Neked egyedül én jelentettem valamit, az elmúlt egy évben. Egyszer beszéltél álmodban, én meg felkeltem Rád, és azt mondtad, hogy "Egyetlenem!". Aznap is mosolyogva aludtam el.Akkor válaszolok a legnagyobb kérdésre. Soha nem fogok mást szeretni, mert Veled kapcsolatban olyat érzek, amit még soha az elmúlt 18 évben. Soha. Aznap, mikor megjöttél és megláttál, nem is tudom, hogy mit gondoltunk. Szívtunk egy kicsit, bulizni akartunk, fiúbulit.. és ez lett. Elveszítettem azt, aki a legfontosabb nekem. Talán végleg.
De még ott van bennem az a remény. Amit, a rajongóim által kaptam meg. Megtanultam én is, hogy soha nem mondom, hogy soha. Mikor a medencében azt mondtam neked, hogy örökre, azt komolyan is gondoltam. Nem lesz más nő, aki iránt szerelmet fogok érezni. Üres a ház nélküled, csak le-föl járkálok, s azt remélem, hogy esetleg a titkos búvóhelyeden vagy... vagy akár bárhol. Csak itt lennél! Hiányzol, bárhová nézek.Mindenről te jutsz az eszembe, ott van egy kép rólunk. A cikk, mikor sikítva fetrengtél az ölemben, mert annyira nevettél azon, hogy azt állítják, hogy terhes vagy. Te más vagy. Örökre."
A könnyeim nyirkossá varázsolták a vékony lapot.
A levéllel állok a kezemben, és abszolúte le vagyok sokkolva.
Amit írt, elhiszem. De nem merek mit tenni. Segítséget kell kérnem valakitől.
Rögtön ráeszmélek, hogy kitől kell kérnem. Ő volt az egyetlen, aki csak annyit írt: Gyere vissza és meglátod!
Alfred.
De ennek nem most van itt az ideje.
Az órára nézek, mindjárt hét óra van.Azonnal benyomom a TV-t és a kettes adóra kapcsolok.Már kezdődnek is a hírek. A sztárokról.
Nagy meglepetésemre a saját arcomat pillantom meg a TV-ben, mint a hír nyitóképe.
Majd a riporternőt mutatják:
-A sztárpár, Justin Bieber és Debroah Greengras egy hónapja különváltak. Ám, Bieber a lány ideglenes lakásánál járt. Egy fehér óriási rózsacsokorral. - majd egy képet mutatnak Justinról, ahogy a háznál van... a szemei teljesen szét vannak sírva. Amit rögtön szóvá is tesz a riporternő.- Ellenben a fiú szemei ismét szét voltak sírva. Debroah Greengras meg egy hónapja ki sem mozdul a házból. Életjelet eddig nem adott magáról. Most, hogy Bieber a háznál járt, amit az exe illegálisan foglalt el, kimerészkedett a rózsacsokorért.- majd egy kép rólam, ahogy épp futok vissza a rózsával a kezemben a házba.
 |
| Juju sír |
Rossz rám nézni. Rettenetesen le vagyok fogyva, a hajam utoljára kb. két hete lett megfésülve. A körmeimet lerágtam. A bőröm olyan , akár a smirgli.
Meg sem várom, hogy befejeződjön a riport, ki is nyomom a TV-t.
Igaz, megint friss fotókat láttam, Juss-ról, amint sír. De most ez sem tudott elterelni attól a dologtól, amit akarok.
Magyarázatot kaptam a dolgokra ( nagyjából), végiggondolta, hogy a szüleim és a legnagyobb támogatóm, Sierra mennyire lennének a mostani énemre büszkék. Semennyire. Nulla, Zero. Null. Na jó, nem ragozom tovább.
Bármennyire is fáj, valami történt velem. Amit még nem tudok megmagyarázni, de rá fogok jönni. Mintha az eddigi énemhez hozzáadtak volna egy kis plusz erőt.. és nőiességet. Annyira megerősített ez az elmúlt pár hét és fél év, hogy a tizenhat éves kislányból, egy erős, rugalmas, összetört szívű nő lettem. Aki elég erős lett ahhoz, hogy felálljon a padlóról és mindent újrakezdjen!
Új reményekkel csörtetek a fürdőbe, hogy az új énemhez a külsőm is klappoljon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)