25.rész!

*2 héttel később* 
Justin azóta rengeteget stúdiózott, szinte alig láttam. Ja, meg persze átléptünk októberbe. Ez elég fontos dolog. Rengeteget voltam Jazzy-vel és Jaxon-nal, meg persze Pattie-vel.Mind a kettőnknek egy és azonos problémája volt. 
Justin rászokott,-valószínűleg azalatt, amíg távol voltam elég sok időre-, a különböző szivarokra és füves cigikre. Amit se én, sem Pattie nem kultivál.
A másik. Justin már szó szerint- igen-, könyörög, hogy történjen valami. Egy elég gonosz cselhez folyamodtam, megmondtam neki, hogy ha leszokik, akkor lesz. 
Természetesen próbálja tartani, de már nem bírom se a szagát ennek a vacaknak, se azt, hogy tönkre teszi az egyetlen embert, akit teljes szívemből szeretek.
Az ágyamban fekszem. Az agyam ezerrel kattog. Az nem megoldás, ha hazudik nekem. Mikor lementem délben-igen, kicsit sokáig voltunk fenn Jazzy-vel-, a látvány a következő volt: Justin és Lil Twist a medence mellett ültek, s különböző fajtájú füves cigiket csavargattak. A hamutál már dugig meg volt telve. El sem mertem képzelni, hogy hányat pöfékelhettek el. 
Teljesen ki volt tágulva a szeme, ezért, amint meglátott felrohantam.  
Senki nem volt itthon, akihez fordulhatnék, mivel mind a Madagaszkár 3. című mesefilmre mentek el. Mindannyian, még az akkora medvék is, mint Kenny. 
Csak Justin, Lil meg én voltunk otthon.
Elég kiszámítható, hogy ezek után mi történt. Azonnal kitört belőlem a sírás, pedig eléggé rég sírtam Justin miatt. 
Egy idő után csak hallgattam a saját szívem, egyenletlen dobolását.
Pár órával később, hallom, amint kinyílik a szoba ajtaja, a házban totál csend van. Ez annyit jelenet, hogy Lil elment, Justin meg feljött.
Hallani, ahogy recseg egyet az ágy, amint rá térdel, majd hátulról átölel.
Nem érzek semmi kedveset ebben az ölelésben, igaz mellettem van, de mintha egy kontinens választana el minket.
Újra pityeregni kezdek, s egyre jobban lehet hallani. A könnyek végigcsorognak az arcomon.
Justin felül az ágyon, majd átnyúl a karjával, hogy megsimíthassa az arcomat.
-Ne sírj! - próbál csitítani, majd magához húzva - pucér felsőtestére- , von.
Tudom, hogy erősebbnek kellene lennem, de most hagyom, hogy legyűrjenek az érzéseim. Tovább zokogok, összevizezve a testét.
Tudom, hogy el kellene löknöm, s kiabálnom vele, hogy megígérte és menjen el innen. De elfogyott mindenki próbálkozásom, kiszállok!
-Justin!- suttogom a bőrébe, aminek napsugár illata van. 
-Hm?- hallja, hogy félbehagytam a sírást, ezért az ágyra dönt. Elfordulok tőle, mikor hozzám akar hajolni.
Nem érti, hogy ő a probléma, hogy nem bírom tovább ezt. 
-Haza akarok menni!- bukik ki belőlem, és azonnal újra zokogni kezdek. Nem látom Justin arcát, de elképzelem milyen lehet. 
Meggyötört és keserves. 
Nem mondott semmit, csak felállt az ágyról, majd maga után becsukva az ajtót kiment. Tudom mit érez, kudarcot, mert nem tudta teljesíteni azt, amit ígért. Esetleg fájdalmat. De egyenlőre ugyanezt érzem én is. 
Levegőt már alig kapok, úgy sírok. Nem bírom abbahagyni. Nem megy. 
Zihálok, s a tüdőm szinte felszakad.
Azon tépelődöm, hogy Justinnak milyen lehet- akárhol is-, de hallani, azt hogy itt sírok.
Ahogy jött, el is ment. Szokták mondani. Ez volt igaz a bőgésemre is.
A nedves párnába beletöröltem az arcomat, felitatva róla a nedvességet.
Soha nem adhatod fel, Deborah! Hiszen, ez a fiú, megmentette a te nyavalyás életedet!

Lekajtatok a lépcsőn. Próbálok csendben menni, de mintha direkt úgy alakították volna ki a lépcsőt, hogy recsegjen.
Justin a kanapén ül. Látom, hogy csillog a szeme, tehát sírt. Amire viszont nem számítok az az, hogy azt látom, hogy tömi magába a különböző gyógyszereket.
Azonnal odarohanok hozzá.
-Fejezd be! - üvöltök rá. De tovább csinálja. Megpróbálom lefogni, de piszok erős és egy újabb maroknyit gyömöszöl a szájába.
-Elég legyen most már!-ordítok rá, úgy hogy, az egész ház zeng. Soha, de soha nem kiabáltam még így senkivel. Megáll a keze a szája előtt, ami tele van újabb gyógyszerekkel.
Nem tudom, hogy mit kéne tennem,de azonnal kiveszem a kezéből a gyógyszereket, s a palackért nyúlok, amiben voltak. Hál' istennek fájdalomcsillapítók!
Rögtön vízért szaladok, amit a kezébe is nyomok. Ráparancsolok, hogy igyon, ő meg engedelmeskedik.
-Mennyit vettél be?- kérdezem, közömbös hangon. Nem tudok figyelni rá, csak a látvány jut eszembe. 
-Olyan harmincat. -válaszolja csendesen. Én meg nagyon bólintok. Ha jól tudom, ehhez nem kell mentőt hívni. A biztonság kedvéért, azért felhívok egy segélyszolgálatot, hogy megkérdezzem.
Nem, szerencsére ettől a fajta gyógyszertől semmi baja nem lehet.

-Ez nem mehet így tovább! - jelentem ki, de olyan hangon, hogy Justin rögtön a szemembe néz. Nem tudom mi látott meg benne, de azonnal elkapja a kezemet, s az ujjait az enyémekre kulcsolja.
-Tudom...- ismeri el, mire felsóhajtok.
-Én segítek neked. Csinálunk több dolgot együtt, meg futok veled, meg megteszem, amit szeretnél..!- kezdek el ötletelni azonnal, de Justin befogja a számat az utolsó felvetésemnél.
-Ne!- figyelmeztet erélyes hangon, én meg meg sem merek szólalni.-Befejeztem. Mától. - fogadja meg, levéve a kezét a számról. Csodálattal nézek rá. Ez most kivételesen egy hatalmas döntésnek tűnik. Remélem, hogy az is.
-Utálom, ha sírni látlak!- rázza a fejét, mire megszorítom a kezét. Nem akartam, hogy ennyire lomha hangulat legyen, ezért gondoltam megpróbálom felvidítani.
-Csak azért sírtam, mert megláttam az új gatyáját Lil-nek. - tártam szét a karomat, Justin meg őszintén felnevetett.
-Tényleg haza akarsz menni? - kérdezi újra- pár perc múlva-, J, látom, hogy megint nagyon elkomolyodott.
-Nem. Csak. Nem úgy haza..., hanem, azt szeretném, hogy minden olyan legyen, mint régen. Érted?- próbáltam megmagyarázni a "haza" szót. Mert az embert nem egy ház köti az otthonához, hanem, hogy kik veszik körül és hogyan.
Eközben odakinn besötétedett, emiatt Justin haját szinte feketének látom.
-Mi az?- kérdezte bátortalanul. 
-Csak, azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonlítasz Lil-re. - amint ezt kimondtam, abban a pillanatban Justin belebökött az oldalamba, én meg hatalmasat sikítottam. 
-Nem vagy rosszul? - kezdtem aggodalmaskodni, mert láttam, hogy nagyon fehér. Csak a fejét rázta.
-Akkor: nincs veszekedés, sírás, gyógyszerek éééés szivar meg füves cigi! - jelentem be, mint valami rossz szónok. J dobpergést utánozva bólint.
-Most már fog menni?- kérdi JuJu kaján mosollyal az arcán, mire megint felnevetek. 
-Igen, menni fog. - majd a hajába túrva, hagyom, hogy eldöntve  a kanapén, megcsókoljon.