24.rész!

*Otthon* 
 A fejemet fogom, úgy nevetek. Persze nem azért, mert esetleg csikiznek, vagy nevetőgörcsöt kaptam. Csupán megláttam Justin remekművét. Szóval. Ez egy torta, ami kicsikét szólva szét van esve.Több, mint két órán át készítette, amit irtóra értékelek. 

A torta.

De, ahogy nézegettem az asztalon álló, fehér krémmel megkent tortalapokat, nem egészen állt össze a kép. Ő pedig nagyon büszkén állt mellette. Az egész család elénekelte nekem a Boldog szülinapot című dalt, majd abban a pillanatban, ahogy véget ért a szám, Alfred megfogta a jobb kezével Justin tarkóját és, egy egyszerű mozdulattal az egész fejét a tortába nyomta. Egy emberként nevetett fel mindenki.
J vihogva felemelte a fejét, ami teljesen habos volt. Akkor jött el az a pillanat, hogy mindenki felmarkolta a muníciót és onnantól kezdve ment a kajacsata.
Én egy kistányért szereztem meg, azt tartva magam előtt pajzsként, J az asztal alá bújt, majd mikor meglátott valakit, egy "Meglepi!", felkiáltással, azonnal a fejére csapott a tejszínhabos kezével. Pattie és Jeremy mosolyogva figyelték az ajtóban állva , ahogy mi, a "nagygyerekek" játszadozunk.Nézték az őrültekházát. 
Szerencse, hogy már egy kék pólóban és zöld farmerben voltam, mert Vanessa tuti, hogy először beszállt volna a játékba, utána meg megölt volna.
De abban a pillanatban, nem is érdekelt Vanessa.
Elfeledkezvén arról, hogy J, milyen galád módon támad, az asztalhoz léptem, ő meg abban a pillanatban felmagasodott az asztal mögül és egy hatalmas adag tejszínhabot nyomott a hajamra. Ami lecsúszott a homlokomig, majd placcsanva a földre hullt.
Felháborodottan néztem rá. Azonnal felemeltem a kezem, ami tele volt tortadarabokkal és tejszínhabbal, majd rányújtottam a nyelvem. Abban a pillanatban hozzám hajolt, s a tiszta habos arcát a nyelvemnek nyomta.
Vaníliás krémet készített bele, ami-meglepő módon-, nem is volt szörnyű.

Persze a fiúk hitvány módon leléptek fürdeni, vagy csak elmentek. Így ránk hárult a takarítás. Jó, igazából nekem sem kellett volna takarítani, mert ott volt Ursula. De mi csináltuk a kupit, akkor mi is takarítjuk el!
-Fhuj!- képedtem el, mert az ablak mögött is tele volt minden tortával, meg habbal.  Ursula, csak nevetgélt rajtam, Pattie meg épp felsúrolta a konyhát,szerintem meg sem hallotta a nyavalygásomat.
Ja, mert odaragadt a hab a padlóra.
Fáradtan és totálisan kifáradva , két óra kemény takarítás után az egész ház,- ahol csatáztunk-, csillogott, s villogott.

-Meghalok!- nyafogtam, s azonnal eldőltem Justin mellé az ágyba. 
Természetesen, amint végeztünk a takarítással, megfürödtem. A hajamba még mazsolát is találtam, arról halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan került bele.
-Még egyszer boldog szülinapot!- hajolt oda hozzám, és egy gyors csókot adott. A szívem azonnal zakatolni kezdett.
-Már mondtad.- motyogtam lehunyt szemmel.
Justin halkan elnevette magát.
-De ez a "legszemélyesebb" verzió. - világosított fel, majd hozzám hajolva újabb csókot adott, amit viszonoztam is azonnal. 
-Justin?- kérdeztem, mikor eltoltam magamtól egy pillanatra. Élvezte, hogy most irtó fáradt vagyok, s elég könnyen le tud küzdeni..
-Hm?- kérdezte, s közben a nyakamat csiklandozta a leheletével. 
-Tényleg tizenhét éves lettem?
Azonnal felkapta a fejét, mire egyszerre nevettünk fel. Én bágyadtan, ő meg teljesen a szívéből. 
Justin fölém hajolva, adott még egy hatalmas "ez az utolsó variáció" csókot, majd a karjába fészkelve magamat, elaludtunk.

Arra ébredek, hogy süt rám a nap. Egy napja tizenhét éves vagyok. Azon gondolkodom, hogy készítek Mr. Shaun-nal, valami nagyon finom reggelit.
Egy nagy levegőt véve, kicsúszom Justin ölelő karjából, majd felkelek. 
Lerongyolok a lépcsőn. 
Mr. Shaun éppen a kötényét vette fel, mikor leértem.
-Jó reggelt Deb!- intett nekem,amint meglátott.
-Jó reggelt! Mit csinálunk?- kezdtem kíváncsiskodni, és én is felvettem egy kötényt, utána felkötöttem lófarokba a hajamat.
-Te jó ég! - hökken meg Mr. Shaun, s felemel egy darab tejszínes-odaragadt-, tortadarabot az egyik lábas aljáról.
Visszatartva a nevetésemet, elkezdek kutatni a hűtőben.
Én bundás kenyeret készítek, ő meg palacsintát. Ez így szokott menni. Felosztjuk, hogy ki mit csinál. Ásítozva neki látok sütni, a tojásban megforgatott kenyereket, amikor fenn hangos nevetésre lettem figyelmes.
Könyörgő szemmel Mr.Shaun-ra néztem, aki csak legyintve felnevetett.
Azonnal leraktam a villát, amivel eddig sütöttem, s felrohantam a lépcsőn.
A csodálatos kötényemben.
Az ágyunkban -Justin mellett még-, ott fetrengett Jaxon és Jazzy. Csikizve próbálták felkelteni. 
A fejére húzott párnával tiltakozott Justin. Suttogva s mutogatva elmagyaráztam Jaxonnak és Jazzynek, hogy háromra ugorjunk rá.
-Egy...- mutattam fel a mutatóujjamat. Mire Jazzy nevetgélni kezdett.
-Kettő..- mutattam fel a középsőt is, nevetve.
-Éés...három!-mutattam fel a gyűrűset is, majd sikoltozva és nevetve Justinra ugrottunk.
Jaxon, Justin hátára ülve próbálta keltegetni, Jazzy meg tovább csikizte. 
Én lefeküdtem mellé, s a kezét fogva vártam, hogy végre a méltóztasson felkelni. Hihi.
-Őrültek vagytok, hagyjatok már! - húzta ki a kezét, az enyémből s kicsiket kezdett vele csapkodni. Nevetve elkaptuk a kezét, elkezdtük húzni. De ilyen alapon, autókat is húzogathatnánk. Meg sem mozdult.
-Justin Drew Bieber! - kiabáltam áldühösen, mire vigyorogva felém fordult.
-Megpüpöllek!- fenyegette Jazzy, akinek a szájából így hangozott a "Megpüföllek!". 
-Na jó srácok! - elégeltem meg a dolgokat.-Menjetek le reggelizni, én meg kiszedem őt innen!- mondtam halál kedvesen, ők meg engedelmesen -nevetve-, lesiettek reggelizni.
-Fél tizenegy van! - pöcköltem meg az orrát, ő meg a másik oldalára fordult, ezáltal nem tudtam piszkálni.  Csak gondolta.
Rátérdeltem az ágyra, majd megfogva a saját párnámat, gyepálni kezdtem Justint. 
Aki nevetve azonnal felkelt, engem meg hátradöntött. Mosolyogva néztem fel rá.
-Mi az, hogy így keltesz fel? - kérdezte, majd megcsókolt. Mikor már alig kaptam levegőt, elfordítottam a fejemet, s átölelve hagytam, hogy konkrétan rám essen. 
A látványával nehezemre esik betelni, de ha még ma reggelizni akarunk, muszáj végre lemenni.
-Korog a hasam!- panaszoltam neki, mint valami kisgyerek, ő meg azonnal leszállt rólam. Félve, hogy újra aludni akarna, elkaptam a kezét, s lerángattam az ágyról.
-Ma amúgy stúdiózom.- mondta, miközben a lépcsőn kajtattunk le, elég lassan. Az illatokat érezve, inkább lerohantam volna a lépcsőn. De ebben megállított egy kéz és egy fiú.
-Oké. - kezdtem örülni, mert ez annyit jelent, hogy én vagyok a gyerekekkel.
Végre leértünk a lépcsőn, s a bárszékekre felülve, falatozni kezdtünk. Együtt.