7.réész!

Egy ágyban fekszem Justin Bieber egyik vendégszobájában. Egy hétig itt lakom.
Már legalább negyed kettő van.. és már át is léptünk márciusba. Tavasz van!
Ezerrel pörög az agyam. Ma, vagyis tegnap kimondtam egy szót és egy mondatot! Milyen büszke lesz, lenne rám Dr.Glesmer. Viszont nem ezen gondolkodom annyira, hanem azon, hogy mi lesz ezután az egy hét után. Ha mindenki megtudja, hogy "újra beszélek"? Visszakerülök a klinikára, vagy az árvaházba? Mi lesz velem?
A másik meglepő dolog, hogy nem félek a sötétben, igaz elég kísérteties itt ebben az óriási házban, de megnyugtató illat van. Nem is tudom kinek van ilyen illata..khm.
Végül lehunyom a szemem és nagyokat lélegezve elalszom.


*Justin szemszöge*
Trrr. Trrr.Trrr.
-Hogy az a rohadt ébresztő! - vágtam a földre a telefonomat. De még mindig berregett a rohadék.
Aztán eszembe jutott, hogy ma is nagy nap vár rám. Debbel!
És a tizennyolcadik életévemmel!
Nagyokat ásítva és nyújtózkodva felvettem a telefont, és kinyomtam. 
Felhúzom az alsógatyámat. Vennem kéne egy pólót is?
Elvégre én fogom felkelteni. Odacsoszogok a gardróbhoz és belebújok egy fekete trikóba.
Isteni illat csapja meg az orromat, amint kilépek a szobámból. Mrs. Glow már készíti a reggelinket. Jól is teszi!

*Dem szemszöge*

Valaki kedvesen a vállamat simogatja. Összeragadt szemeimet nagy erőfeszítés árán kinyitom. 
Fölöttem áll és a karomat dörzsölgeti. Justin keltett fel!
-Jó reggelt! - köszöntött kedvesen és már indult is ki a szobából.
-Neked is! - suttogom magam elé.
Nagy lassan kikecmergek az ágyból, majd megérzem a szájszagomat. Oké, nem túlzottan foglalkoztam eddig ezzel, de azért a világ egyik legnagyobb tiniszenzációjának otthonában vagyok. A minimum,hogy megtisztelem annyival, hogy fogat mosok. 
De ahhoz megint beszélni kell, ezért jobb választásnak tűnik egy darab tic tac.

A szobám jobb sarkában egy óriási szekrény áll. Gondoltam oda tették be a kórházból elhozott cuccaimat. Feltépem az ajtót, de lehengerel, hogy mit találok benne. Annyi ruhát, pulcsit, nadrágot, cipőt, amennyivel én még szerintem nem találkoztam.
Látok olyat is, amelyen Justin neve szerepel.Azta!
Nevetgélve felkapom az egyik kék plüssköntöst. Már megyek is reggelizni.

-Jó reggelt Deborah! - köszönt..enek sokan. Itt van Vanessa,Scooter, egy számomra ismeretlen hölgy, Justin anyukája(!!) és maga Justin.
Csak csöndben leülök a bőrkanapéra, amelyre odacsoportosultak, és mosolyogva veszem el a kávét, amit egy ismeretlen hölgy ad át.
-A mai nap rendje: -elmentek együtt a Frog and the peach-be! 
                                -jól nézzetek ki!
                                  - feladatra koncentráljatok közben!
                                   -utána meg kirándulni indulunk! -ecsetelte hosszasan Scooter.
Én felhúzott térdekkel, a kávémat szürcsölve bólogattam. A felét nem is értettem annak, amit mondott, de biztosan jó lesz!
-Jó. Most van fél tizenegy! - nézett az órájára Vanessa.- Én vele elkészülök negyed egyre, félkor indulunk! -adta ki a parancsot. 
Bágyadtan keltem fel a kapaéról, és Vanessa után loholtam a szobámba.

-Hm.. lássuk csak! - nyitotta ki a szekrényemet. Arrébb tolta az első sor ruhát és akkor vettem észre, hogy még van három sor a szekrényben. A negyedik sorban a táskák voltak felakasztva. Na jó, én ehhez nem voltam hozzászokva!
-Mit szólsz?- emelte ki a következő ruhadarabokat a szekrényből:
-Hűha!- rémültem meg a számomra kihívó cuccok láttán. 
-Ne aggódj, mesésen fogsz kinézni! Ismét. - lelkendezett Vanessa. A fodrászszékbe ültetett és hozzákezdett a kicsinosításomhoz. Most füstös szemeket és elkápráztató fényes ajkakat kaptam. A hajamat göndörítette, amely nagy loknikba  állt össze.
-Készen is vagyunk! Már csak a ruha kell! Sietnünk kell, mindjárt háromnegyed van! - pörgött ezerrel Vanessa, majd megpöckölte az orromat, amitől nevetnem kellett.
Az egyik fiókból előrántott egy fekete masnis melltartót, és egy hozzávaló ugyanolyan bugyit. Pár pillanatra elfordult, aztán már jött is vissza engem igazgatni. Elővett az éjjeliszekrényemből ( az ágyam mellett áll) egy La Petite Robe Noire parfümöt,dezodort, én meg befújtam magamat. Rám adta a nyakláncot, míg én a fülembe tettem a Swaorvski(!) fülbevalókat. Felvettem az inget, magamra rángattam a gatyát, átlátszó zoknit húztam, felvettem a cipőt. Woala! Készen is voltam.
A táskába Vanessa belerakta a parfümöt, egy csomag zsepit és az irataimat.

Megálltam előtte, ő meg hosszasan nézegetett és körbe-körbe sétált körülöttem.
-Eddigi legjobb munkám! Akarod látni? - kérdezte. Költőien. Mert úgy is látnom kell..
Megnyomott egy gombot a TV-kapcsolón, mire a szekrényemből kijött egy embernagyságú tükör. 

A tükörből egy gombszemű, boldog lány nézett vissza rám. Haja loknikba omlott a hátára, csillogott. Szemei óriásiak és izgalmasak. Van alakja is. Vanessa ki tudta belőlem mindezt hozni!
Könnyes szemmel fordultam felé:
-Köszönöm!-mondtam ki egyszerűen. Vanessa nem lepődött meg, de megsimította a karomat.
-Ez a munkám kicsikém!

Természetesen még elvégzett rajtam pár simítást, aztán indulhatunk. Justinnal....Ketten.
Mikor odaértünk Vanessa-val a nappaliba, Pattie még mindig ott ült. Csendesen leültem mellé, ő meg elfordította a fejét. Szívélyesen nézett rám.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy.Gyönyörű lettél!  Deborah, ugye? Pattie vagyok, Justin anyukája! - nyújtotta a kezét Pattie, de látta, hogy furcsán nézem, ezért inkább egy öleléssel ajándékozott meg. Igazi anyuka illata volt, amit már több éve nem éreztem. Fantasztikus volt ezt az illatot újra érezni.
-Igen! - szívtam be mélyen az illatát, majd elengedtem, mert megérkeztek Justinék.


*Justin szemszöge*
Azt. A.Rohadt! Mindenét! Vanessa gunyorosan nézett rám, biztos direkt csinálja. Deb lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Mély és titokzatos szemeit az enyémbe fúrta.
Én meg olyan szokásosan néztem ki..:

*Deb szemszöge*

Justin vagy két percen át bámult.. én meg elvörösödtem. Félek a mai ebédtől. Remélem nem lesz ez végig. Oké, Kenny végig a nyomukban lesz, hogy nehogy kinyírjanak minket a Belieberek, de akkor is.

Ja, és el is feledkeztem elájulni Justintól. Acélfekete pólót ( amiben jól kivehető gondosan kidolgozott felsőteste), fekete ülepes gatyát, fekete nyitott pulcsit és piros Supra cipőt viselt.Áh, el nem tudom mondani, hogy nézett ki! Fantasztikusan.

-Indulhatunk? - kérdezett Kenny valószínűleg többedjére, mert idegesen meredt rám. Csak bólintottam.

-Jó. Juss ti mentek a Ferrari 458 italia-val! - dobott Justinnak egy kulcsot Scooter, ő meg rögtön elkapta. Én? Ferrariban? 

- Én megyek a furgonnal! - nyúlt Kenny a kocsikulcsért.

-Oké! Megvagyunk! 

Kimentünk a bejárati ajtón. A levegő friss volt, enyhe szél fújt. Egyenesen a garázsba mentünk, ahol legalább nyolc autó sorakozott. Egy fehér mellett Justin megállt, megnyomta a kulcson a kinyitó gombot, az meg pittyent egyet.  Justin átjött a jobb oldalra, majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. 

Majd váltott még pár szót a fiúkkal, aztán beült ő is a kocsiba. Megcsapott az illata, teljes biztonságban éreztem magamat.

New Brunswick-be tartok Justin Bieberrel ebédelni!

Ez Deb ruhája az ebédhez!:)

6.réész!

*Justin szemszöge*
Ha. Nem is lesz ez olyan nehéz! Két éve meg sem mukkant... Nekem meg. Jó nem rögtön, de majdnem rögtön!
Áhitattal nézett, ahogy dobolok .Egy kis idő után magába fordult, és lehunyt szemmel koncentrált. Lélegzetelállító.. vagyis. Hagyjuk.
De tudtam, hogy Scootert fel kell hívnom. Egy mosolyt erőltettem magamra, felálltam a doboktól. De észre sem vette. Ugyanolyan monoton fejrázogatással járkál le-föl.
-Deborah!- csettintgettem, hátha arra felfigyel. Végül a szememet forgatva megragadtam a könyökét, ő meg hatalmasat szisszenve elhúzódott. Már megint.. mint az orvosi szobában egy napja.
Bocsánatkérően felpillantott hatalmas szempillái mögül,én meg elvigyorodtam. 

Kenny a stúdió kijáratánál várt minket, de nekem beszélnem kellett Scooterrel.
-Kenny. Két perc! - toltam felé finoman Deborah-t, ő meg egy nagyot bólintott és kedvesen ránézett a lányra.

Beléptem a férfi mosdóba, ahol egy 40 év körüli hapsi a piszoár fölé hajolt.
-Tűnés! -utasítottam. Amaz meg arrébb állt a piszoártól és a csaphoz lépett.
-Gyerünk már! - siettettem.
A pasi két perc után végre kiment.
Azonnal a gyorshívóra nyomtam, Scooter a második csengetésre fel is vette.
-Nyolc perc és ott vagyunk! - szólt köszönés nélkül.
-Scoot. Megszólalt! - mondtam kimért hangon. Erre elhallgatott.
-Ki?-  kérdezte értetlenül.
-Deborah!! - kiáltottam a telefonba boldogan. A tükörbe látva magam.. áh. Hagyjuk. Csak én voltam az.
-Valóban? 
-Aha. - helyeseltem.
-Akkor ez nem is lesz olyan nehéz! - mondta büszkén. Legalábbis azt hiszem büszkén. Mindegy is.
-Hat perc? 
-Öt és fél.
Majd lerakta.


*Deb szemszöge*
Justin feltűnően.. megnézett úgy tíz perce.
 Ja, és tíz perce itt dekkolok Kenny-vel, aki jó fej meg minden.De állandóan pásztázza a terepet és telfonálgat. Mondjuk ez a dolga, de hát akkor is!
Justin legalább még negyedóra múlva megérkezett. Nahát.... most elgondolkodnék a fiúk vizelése szokásain.. de inkább nem teszem.
Juss megállt előttem, pontosabban Kenny előtt.. mire óriási üvöltözés és ajtócsapkodás és verés kezdődött el.  Persze, a "Belieberekről" ki is feledkezhetne el..?
Kenny telefonja megint csöngött, ő meg felvette és arrébb sétált. 
Justin kedvesen odainvitált az ajtóhoz, én meg megszemléltem a rajongóit. Egyik lány zokogott, másik valószínűleg elvesztette pár hangszálát.. de mind. Miatta jöttek ide. Pedig ebéd idő van, vagyis már elmúlt. Ezt a hasam is jelezte, mert nagyokat kordult. 

A tömegben megláttam egy lányt. Egy lánynak a kezét pontosabban. Rajta volt a nevem! Gigantikus öröm lett  urrá rajtam. Megakartam osztani Jussal, aki épp képeket készített a rajongókkal.. az ablakon át. Óvatosan megkopogtattam a vállát. Ő meg felém fordult.
Még mindig mosolyogva az ominózus lányra mutattam, erre Juss is önfeledten elmosolyodott. A lány meg észrevette, hogy rá mutogatunk. Lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni. Nagyon megsajnáltam. Ők, akiknek minden álmuk, hogy Justinnal,- aki most tőlem húsz centire áll- találkozhassanak, nagyon fájhat. 
 Körbefordultam és körbe pásztáztam a terepet.Megakadt a szemem azon, amit keresek. Egy golyóstoll.
Elmentem Juss mellől, aki összeráncolt szemöldökkel nézett rám, ami  iszonyú jól állt neki.
Mikor visszafelé mentem , már akkor elkezdtem a kezemre írni.. hogy is kell? Arra gondoltam, hogy mennyire örülne a lány, ha Justin megértené mit akarok. Egy F.. vagy egy G? Nem, nem biztosan egy F kell oda.. vagy egy T? Ahh, nem tudom. Visszafordultam és a helyére raktam a tollat.
Összeszedtem magamban, hogy mit fogok mondani. Juss érdeklődve nézett rám, mikor visszamentem.
-Csinálj vele képet! - mutattam a lányra, aki még mindig lehajtott fejjel állt. Úristen! Ez egy mondat volt! Justin arcán is ezt véltem felfedezni. Pontosan mit? Csodálatot.
-Rendben!- mosolyodott el, és végighúzta a kezét a karomon. Mire én libabőrös lettem, kint meg a lányok dobhártyarengető sikoltozásba kezdtek. 
-Kenny! - intett Juss, ő meg letette a telefont és odajött.
-Hm? - kapott be egy rágót a szájába.
-Betudod nekünk hozni ,azt a lányt? - mutatott Justin, az általam kért lányra.
-Húzós lesz, deee legalább nincsenek taposóaknák! - kacsintott ránk Kenny. Persze, neki ez egyszerű.:)
Kenny odahivatott egy másik biztonsági őrt, akivel mi addig félrevonultunk, ő  meg addig elkapta a lányt és visszanyomta a többi fant.
A lány rettegve lépett be az ajtón és remegett. 
-Karolj belém! - utasított Justin, én meg nevetgélve a karjába kaptam. Mosolyogva felszisszent.
-Szia! - intett a lánynak. Na, ez kár volt. Mert a lány rosszabbul nézett ki, mint eddig. Mármint fizikai értelemben..
-Úriste..!- sírta el magát a lány. Justin mosolyogva engedte el a karomat és odalépett a lányhoz.
-Szia, Justin vagyok. És te? Mi a neved?- próbálkozott és magához ölelte a lányt. A kint lévő irigy többi fan, sikoltozott meg ordibált eszeveszett tempóban.
-Em.. Emalaya.- nyögte ki a lány. Én is mosolyogva néztem rá.
-Gyönyörű név. Az is, amit a kezeden viselsz! - ölelte magához Juss újból a lányt. Ő meg kissé furcsán nézett rá. -Deborah. - lehelte Juss, és az ő szájából nem hangzott olyan rettenetesen a nevem.., mert amúgy igen!
-Szabad...szabad képet? - öklendezte Emalaya. Justin meg a kezébe vette Emalaya telefonját. 
-Gyere te is Deb! - húzott oda Juss, és immáron én is látszottam az okostelefon kijelzőjén.
Jobbra fordítottam a fejemet. Nem voltam csúnya.Sőt! Kimondottan szép, és kerek voltam (khm..khm). A hajam gyönyörűen ápolt és friss volt. De a szemem lepett meg leginkább. Boldogságtól csillogott benne a könny.
-Mosoly! - vicsorgott Juss, amitől nevetnem kellett. Ettől meg mind a hármunknak. Nos, ez ilyen vidám kép lett.
Kenny sajnos szegény Emalaya-t már csak kilökni tudta az ajtón, mert a többi rajongói is közös képet követelt. Ezek szerint nem ismerik Jusst.. amikor csak tud, készít képeket és ad aláírásokat.
-Indulás! Indulás!- szólt ránk Kenny.- Már nyolc perce kinn dekkolnak Scooterék!
Egy őr megint csak a segítségünkre sietett, mi meg épségben eljutottunk a kocsiig. Ami, most nem egy limuzin volt. Hanem egy Volvo márkájú fekete autó. Aztán megláttam a nevét is: Volvo xc60.
-Jobbra ülj Deborah!- kért "kedvesen" Scooter. De egy kedves mosoly ott ült az arcán.
Justin beült mellém középre, én meg amennyire csak tudtam összehúzódtam. Nagyjából fél miliméter választott el tőle. 

Csaek egy kérés..

Szeretnélek titeket kérni, hogy hirdessétek az oldalamat, mert akkor rengeteg új és jó részt fogok nektek hozni! (Megihletett a Believe film<3)!
A másik meg:http://mileystewartelete.blogspot.hu/?m=1

5.réssz!

Azt gondoltam, hogy a klinika előtt vannak sokan? Hát, nagyon tévedtem.
A stúdió előtt egy seregnyi tinilány ordibált és sikoltozott, a fotósok.. Ők ugyanannyian voltak, mint szoktak lenni.
-Deb!- szólított meg Scooter. Felé fordultam.- Kenny-vel leszel, ő segít átvinni a tömegen. Halgass rá! - mutatott Kenny-re, aki vigyorogva bámult rám. Felőlem.
-Mehetünk? - kapta el a karomat Kenny. Csak óvatosan elmosolyodtam. Igennek vette. Kinyitotta a limuzin ajtaját, először ő lépett ki. Én meg utána lobogtam. Mert.. Maga után húzott.
A stúdió előtt biztonsági őrök álltak, akik a hátam mögött Justint várták. Engem Kenny gyorsan betessékelt a főkapun, és már benn is voltunk.
Kenny elengedte a kezemet, ami valljuk be, kicsit zsibbadt. Egy szobába kísért, aminek a nagy része fémrudakból állt.
-Ez a stúdiószoba. Justin is innen fog bemenni!-magyarázta, és egy ajtóra mutatott. Justin is itt fog kimenni a kontinens egyik legnézettebb műsorába! Úristen. 
Vártam, hogy Kenny észrevegye, hogy rosszul vagyok. De már egyedül álltam abban az ijesztően nagy szobában. 
Nagy levegő, nagy levegő! 
Ekkor egy pittyenést hallottam. Zavartan a hátam mögé fordultam. Justin rám nézett és lágyan elmosolyodott. 
-Fél perc van kezdésig! - jött közelebb. Éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem, és kapar a torkom.- Csak gyere be! Ennyi az egész. - mutatott az ajtóra.
Egy újabb pittyenés. Öt másodpercünk van.
Justin beállt az ajtóhoz, aztán visszafordult és felmutatta hüvelykujját.
Aztán kilépett az ajtón, én meg meghallottam azt a rettenetes zajt és üvöltözést. Most sétál végig azon a piros szőnyegen... Ahol rengeteg rajongó áll.
Nyugodj meg Deb! Számolj el magadban ötig!
Lehunytam a szemem, mire megint pittyent egyet valami. Beálltam az ajtóhoz. Két pittyenés. El kell indulnom. El kell! De a lábaim nem engedelmeskedtek. A víz levert, a szívem új pörgött, mint egy propeller... nem fog menni! 
Már vagy plusz tíz másodperc is eltelt, de én ott álltam. Kővé dermedve.
A kezemet a kilincsen pihentetem, ami megmozdul.Justin nyitja ki, mire én belátok a stúdióba. 
Kedves mosollyal, de mogorva szemekkel húz ki a szobából.
Körülöttem mindenki sikoltozik és vakuk villognak. Nem hallok semmit. Érzem Justin tenyerét a csuklómnál. Behúzott nyakkal érzem, hogy lelök Juss a székre.
-Üdvözlünk Deborah a Good Morning America stúdiójában! - köszöntött egy szőke hajú hölgy, arcára fagyott mosollyal. Teljes fapofával néztem vissza rá.
-Szóval Justin, Ő a várva várt lány, akit kiválasztottál, hogy segíts neki!- ujjongott a másik férfi műsorvezető, mire a tömeg is éljenezni kezdett.
Ez volt az utolsó mondat, amit még érzékeltem és hallottam. Egy félmosolyt erőltettem az arcomra, onnantól kezdve meg csak bámultam.
Megakadt a szemem egy dobfelszerelésen. Apa régen dobolt. Nagyon régen. Könnyek szöktek a szemembe, mire valaki kedvesen hátba veregetett.
-Jajj, milyen édes! Meghatódott, amiatt, hogy őt választottad! - törölgette meg a szemét a szőke hajú hölgy. 
Felsóhajtok.
Elegem van az egészből. Ki akarok innen menni. A 201-es szobába. Ahová elbújhatok. Nincsenek emberek. És ez a nagy felhajtás sincs.
Úgy fél órával később boldogan mosolyodtam el, mert hallottam, hogy köszönnek el a műsorvezetők.
-Jó reggelt Amerika! Justin Bieber voltam!-intett Justin a kamerába, és a végén még kacsintott is.
Végre, ez letudva.
Kikapcsolták a kamerákat,kihajtottak minket a stúdió-szobába.Mert meg kell várnunk, míg elmegy a tömeg..
Justin nem szólt hozzám, csak SMS-eket írogatott, meg dúdolászott. 
Szóltak, hogy mehetünk a limuzinhoz. De mind a ketten más irányba indultunk el. Justin abba az irányba, amerre kellett volna menni.. én meg vissza a stúdióba. A dobokhoz.
-Gyere már! Mit akarsz ott? Erre kell mennünk! - ciccegett és már a kilincsért nyúlt.
De én meg már a stúdióba léptem. Ahol egyedül egy fotós pakolászott.
-Hé! Mennünk kell! Időpont van lebeszélve basszus! - átkozódott mögöttem Justin, de ő is bejött a stúdióba.
Leálltam a dobok előtt és csak bámultam. Juss is leállt mellém, de oldalon bökött.
-Na, mi van? 
Elmosolyodtam az emlékeimet felidézve, aztán Jussra néztem:
-Dobolj! 
Mindkettőnk álla leesett! Kimondtam egy szót.. És nem nem magamban, kimondtam, hallhatóan. Két éve nem tettem meg.
Hangom furcsán hangzott, teljesen másnak hallottam, mikor magamban beszéltem. De tetszett.
Justin ráébredt mi történt, ezért határtalanul boldogan elvigyorodott és teljesítette a kérésemet. 

4.rész!

A lábamra csurog a tűzforró, illatos víz.
Egy hölgy vár a kórházi mosdó szobájában.
Justin kicsit lenyugtatott, de minek ez a sok piperészés? 
A hölgy (ha jól tudom) Juss fodrásza és sminkese. Ez utóbbit ne is kérdezzétek.
-Kész vagy? - kopogtat be úgy századjára a mosdófülkémbe. Nem, még mindig nem. 
A kórházban nagyon ritkán hagyták, hogy a fertőtlenítő fürdés és az ellenőrző fürdésen kívül máshogy fürödjünk, ezért kihasználom az alkalmat. Vagy már 10 perce folyatom magamra a perzselő vizet.
-Végre kimásztál a zuhany alól! Mi tartott ennyi ideig, te lány?- nevetett fel éles hangon egy tetovált bőrű, szőke hajú hölgy. Mielőtt megijedtem volna, rájöttem csak viccel. Haha. - Én Vanessa Price vagyok , Justin fodrásza és staylist-ja.-nyújtotta elém a kígyókkal televart kezét.
Aha, akkor mégsem a sminkese.
Nagy küzdelmek árán lazán megszorítottam.
Amit csak most veszek észre az az, hogy a kórházi mosdót, amit az orvosoknak tartanak fenn... Teljesen átalakították.
Az első, ami eléggé szembeötlő, az az, hogy tele van a tükör előtti kispolc mindenféle kenőccsel, sminkeszközzel és hajápolási kellékekkel. Nem azt akarják, hogy betegnek tűnjek? Miért nem raknak bele két órára 50 fokos vízbe? Akkor már úgy néznék ki,mint egy lány a 3. emeleten.
 -Csak dőlj hátra és lazulj el, van egy fél órám rád! Ha szólok nyisd ki a szemed!- paskolja meg szörnyen bájosan a fejemet. Leültet egy fodrász székbe, amivel szemben egy tükör van. Amint meglátom magam rögtön elfordulok. Vanessa meglátja, hogy felfedeztem magamat a tükörben. Két éve nem néztem meg magamat tükörben.
Pár másodperccel később vissza is fordulok... nem bújhatok el magam elől. Sötétbarna  hajam töredezett és teljesen kócos, a bőröm száraz és kezeletlen. Kérlek, 16 éves vagyok és tele van az arcom mitesszerekkel?
A legjobb bennem talán a dekoltázsom... de azt sem díjaznám. Áh, hagyjuk.
Inkább engedelmesen lehunyom a szemem.. és érzem. Érzem, ahogy fáj a szemöldököm. Dühösen nyitom fel a szememet.
-Bocsi, bocsi!-emeli el Vanessa a szemöldökömtől a szemöldökcsipeszt, de mielőtt visszarakná a dobozba, pár szál szőrt kihúz a szemölködömből.
Arcomra puhító maszkot tesz, aztán hozzálát a hajamhoz. Először valami fehér "trutyit" ken a hajamra.. Vár pár percet, majd lemossa. Ezt háromszor ugyanígy. Végül egy erős sav szagú levet csepegtet  rá, azt hiszem színújító volt a flakonra írva. 
Lehúzza arcomról a már zavaró maszkot, és mikor kinyitom a szememet látom, hogy mosolyogva méregeti a művét. 
Már fordulnék a tükör felé, mikor elkap a vállamnál és felkacag:
-Nana. Előbb még pár utolsó simítás.
Teljesen háttal fordít a tükörnek.
Bedug egy hajvasalót a konnektorba, aztán négyféle sminkcuccot vesz elő. Egy alapozót, egy púdert, egy szemceruzát és egy szempillaspirált.
Látja, hogy méregetem a piperecuccokat.
-Így is mesés leszel!-nyugtat meg.
Először a hajamat kezdi el vasalni. Most először csinálják. Vagyis nem. Az egyik buli előtt a legjobb barátnőm Stacy kivasalta nekem.. három éve.
Előtörnek a régi emlékek. A vállamig érő langyos hajzuhatag így már a hátam közepéig ér.
Elrejtem a könnyeket. Nem lehetek gyenge. 
Vanessa kihúzza az eszközt és nekilát az arcomnak.
Kezdetben a pattanásaimat keni le alapozóval, aztán kihúzza a szememet, majd kiszemspirálozza a szememet, végül pedig felviszi a púdert egy ecsettel.
-Készen állsz?Na, jó megfordítalak. - zeng izgatottan a hangja, pedig ő profi. 
Érzem, ahogy 180 fokot fordulok. 
Felnyitom a szemem. Egy gyönyörű 16 éves egyetemista lány.
Szemeim igézően és óriásian festenek a szemceruzától. Arcomon egy pattanás sem látszik.
Hajam gyönyörűen omlik le a hátamra.
-Már csak a kórházi hálóingedet kell leváltani!- simítja meg a vállamat.Hát igen, az még mindig mutatja az igazi énemet. Aki egy klinikán él két éve.
-Ne aggódj! Nagyszerűt találtam ki neked.- siet ki az ajtón és egy nagy ruhaszállító zacskóval tér vissza. Ami tele van. 
Aztán előkerültek: 

Vanessa mosolyogva nézte, hogy tetszenek az általa kiválasztott darabok. 
A kezembe adott egy dezodort és egy Dior parfümöt és bemasírozott velem az orvosi öltözőbe.
Kelletlenül levettem a pólómat és törékenynek éreztem magam egy száll melltartóban és bugyiban.
-Először a gatyát fedd fel! - utasított és egy legalább 300$-os farmert adott a kezembe.
-Utána a blúzt, a pulóvert a cipőt, miután beparfümözted magad, utána kell a nyaklánc!-csacsogta.
Új ruha illatuk a mennybe vitt fel. Már legalább három éve nem jártam ruhaboltban. 
Kiment az öltözőből, magamra hagyva engem.
Félénken és izgatottan léptem ki az öltözőből.
-Nem rossz!- emelte fel a kezét, mintha pacsit akarna adni.
Halványan mosolyogva tenyeremet az övéhez érintettem.
Végzett még rajtam egy-két simítást, aztán mehettem Jussal a Good Morning America Showba.

*Deb 201.-es szobája*
-Vedd fel a kabátodat! Már itt van a limuzin és Jusstinék is! - sürgetett Vanessa, szó szerint belökve volt klinikai szobám ajtaján.
Gyorsan lépkedtem szokatlanul nyitott cipőmben a kabátakasztó felé.
Elég kemény, hogy télen még itt is ilyen hideg van.
Felveszem sötétszürke kabátomat és rohanok is vissza.

Vanessa megragadja a csuklómat és a lift felé vonszol. Legszívesebben megharapnám a kezét. 
Dr. Glesmer mosolyogva int nekem.Tehát ő is mellettem áll.
A klinika előtt fotósok tömkelege( nem is értem, hogy miért nem hallottam?) és egy fekete hat méter hosszú limuzin várakozik.
-Futunk!-szorított erősen magához Vanessa, akinek a karjai közt szinte eltűntem. A fotósok, mint valami veszett kutyák azonnal felénk vették az irányt. Mögőlünk kilépett Kenny és elénk állva nyomta arrébb a sajtósokat.
-Gyerünk!Gyerünk!- siettetett minket. Jólvanna!
A limuzin előtt pár másodpercre megálltam, Kenny kinyitotta nekem az ajtót. És beültem.
Már nem hallottam a fotósokat... semmi mást. A hátsó ülésen ott ült Justin és engem nézett.
A vér a fülemben dobogott.
Csak annyit láttam, hogy gunyorosan végigmér. De megváltozik az arca. Csodálkozik.
Aztán rajtam végignézve elfüttyenti magát.