16.rész!

 *2 héttel később*
Justin állandóan titokzatoskodik! És ez.. halálosan édes, s egyben felháborító.
Három hét múlva betöltöm a 17-et, de még mindig ugyanolyan kíváncsi és zabolátlan vagyok, mint egy kisgyerek. Ez van.

Juss egész úton, amíg a kocsiban voltunk, nem hagyta, hogy nézegessem a táblákat. Bár egy táblát láttam, de nem mondott sokat a hely neve...Szóval utána nyugodtan hagyta, hogy nézelődhessek.
A fekete Flat Black Range Rover autóval megyünk. Pár lesifotós megint ott volt a ház előtt, de már kezdek hozzájuk szokni.A szívemhez nőtt mind. Pff.

Justin egy óra elteltével egyre lassabban halad, s jobbra-barra nézelődik. 
Aztán meglátok egy "ismerős" táblát: Miami Beach 1,2 km.
Természetesen még nem jártam itt, de mindent tudtam Miamiról, úgy tűnt Justinnak nem tűnt fel, hogy észrevettem a táblát, tovább kutakodott.
Majd végül lefordult egy hepehupás útra, ami lefelé lejtett. 
Kiérünk a tengerpartra. Ami teljesen ki volt világítva, a lépcsőtől kezdve, ami pár méterre volt tőlünk. Meg sem vártam, hogy Justin kinyissa nekem az ajtót, azonnal kiszálltam. Majd visszanyerve az egyensúlyomat (kellenek nekem a 12cm-s sarkak) közelebb mentem a lépcsőhöz.
-Ez gyönyörű! - fogtam meg Justin kezét, akinek elárasztott a melegsége.
-Furcsa, mert melletted fel sem tűnik az egész!- hízeleg kedvesen, mire nevetve megcsókolom.
Szóhoz sem jutok ez után. Az egész lépcsősor ki van világítva, amíg lérünk a tengerpartra. Utána meg.. még az állam is leesik, olyan gyönyörű és meghitt a tengerpart. Egy kis sátor van felépítve a tengerpart előtt. Elkerítve. De így is rálátni a tengerre. A nap lemenőben van, de a több száz lámpás elég fényt ad.

A tengerpart

-Azta!- képedek el a mai napon úgy harmadjára totálisan. Eszméletlenül néz ki az egész. 

-Tetszik? - kérdi Justin, mire a fejemmel bólintok. 

-Gondolkodtam azon, hogy minek örülne más lány ... valami yachtnak, vagy zsúfolt óriási étteremnek. De aztán megfordítottam. Így jött az ötlet.- világosított fel arról, hogy miért épp ezt találta ki.

Kihúzza nekem a széket, leülök, de úgy tűnik válaszra vár.:

-Ezek szerint én nem vagyok más! - tártam szét a karomat vidáman.

Justin elmosolyodott, majd bólintott:

-Nem, tényleg nem vagy más!- majd megcsókolt.

A vacsora végeztével sétálni indultunk a tengerparton. A víz mellől, csak pár lámpás pislákoló fénye látszott. De az egész leírhatatlanul szép volt.Hirtelen az az ötletem támadt, hogy mi történne, ha hirtelen az összes gyertya elaludna? Gondolom, hogy Justinhoz bújnék és soha, senki nem találna ránk.

Justin elhúzza a bal kezét az enyémből, majd a nadrágja zsebébe nyúl, abból meg kihúz egy apró kis selyem tasakot. Amiben. Uramatyám! Egy gyűrű van. Levegőt is elfelejtek venni.

-Ne hidd, hogy ez most egy nagy elkötelezettség! - nyugtat le gyorsan, mielőtt még kidülledne a szemem is. Erre csak bólintok.

-Ez egy zálog.- veszi elő a gyűrűt, majd a mutató és a hüvelykujja közé fogja és megvárja, amíg oda tartom elé a jobb (!) kezemet.- A jelzés.Hogy hozzám tartozol! - húzza rá a középső ujjramra a gyűrűt, majd megcsókol. 

Kivételesen én is erőteljesen csókolom, szenvedéllyel. Olyat tesz, amit eddig még nem. 

Érzem, hogy a nyelvét átcsúsztatja a számba. Már épp ellökném magamtól, hogy ezt hogy gondolta, mikor rájövök, hogy én váltottam ezt ki belőle. Pár  másodperc múlva már kellemes érzés, kutat a számban, simogat .

Deb ruhája és gyűrűje

* pár órával később*

*Justin szemszöge*

-Soha nem veszem le! - ígéri Deb a gyűrűt nézegetve, miközben beállok a garázsba. Neki ez mindennél többet jelenet, akkor nekem is.

De van még egy meglepetésem. 

-Remélem is! - nevetek rá, mire csak elmosolyodik. A házba beérve nincs otthon senki, gondolom Apáékhoz mentek át nézni a Barca vs. Real Madrid meccset. 

Csak, hogy ne érjen véget a romantika, mielőtt kinyitnám a garázsba vezető ajtót, felkapom Debet, s úgy viszem be a házba. Hallom, ahogy zakatol a szíve. Akár az enyém.

*Deb szemszöge*

-Lenne még egy meglepetésem.- jelenti be Justin, mire felcsillan a szemem. Ennél több? 

-Mi lenne az? - kérdezem. Csak megvonja a vállát, majd kimegy a hálószobánkból, át a..a nappaliba, s kinyitja a kétszárnyú ajtókat. Én meg meglátom a kivilágított medencét. A medencében, belül is felkapcsolták a villanyt, de körülötte is lámpások vannak.

Csillog a szemem a meghatottságtól és az izgatottságtól. 

-Van kedved egyet úszni? - mosolyog rám pimaszul, mire meglököm, ő meg majdnem a medencébe esik, de elkapom a karját. Egyszerre nevetünk fel.

-Oké, oké, Átöltözöm.- tipegek be a magassarkúmban a gardróbomba, majd rögtön be is vágom a cipős szekrénybe a "rémségeket".

Egy bordó  bikinin esett meg a szemem. A vállamat vonogatva öltöztem át. Justin látott már a kórházban az első napomon, és utána is. Ha nem áll jól, nem hinném, hogy a kapcsolatunk rovására  menne. Ezt főképp a jobb kezemen lötyögő gyűrű erősíti meg.

Lemosom magamról a sminket, a ruhámat bedobom a szennyesbe, egy papucsot veszek a lábamra, az ékszereimet meg mind leveszem, kivéve a gyűrűt.

-Kész vagyok! - érek ki a medencéhez, de ott nincs senki. Értetlenül nézek körbe, de abban a pillanatban Justin meglök hátulról, én meg a víz alá merülök. Prüszkölve jövök fel a felszínre, és haragosan próbálok nézni rá. Nevetve elterült, szó szerint lefeküdt a nevetésben a partra.

-Nem vicces.- morgom összefont karral, mire abbahagyja a nevetést. Végül nem bírom visszatartani, én is felnevetek.

-Jó, de most én is! - egyezkedek Justinnal, majd elkezdek kifelé mászni a medencéből. Ő meg lassacskán hátrafelé hátrál.

-Nem mered meg! - incselkedik ,  mire gyorsabb tempóra kapcsolok. Kimászok a vízből, s a kezeimet magam előtt  tartva közeledek felé.

-Ó, dehogynem!- majd alkut ajánlok.-Vagy mész magadtól, vagy én löklek! - csettintek, mire elkezd futni, majd egy szaltóval megspékelve a vízbeérkezését, belecsobban a vízbe, én meg azonnal ráugrom.

-Szabálytalan! - kiabálja, amint felvergődte magát a felszínre. Kinyújtom a nyelvemet, majd mind a ketten felnevetünk.

-Finom volt a vacsi? - kérdi, majd magához húz,hátulról átkarol. A vizes teste még így is átmelegít, tűr forró és árad belőle a szeretet. 

-Isteni volt. Az egész nap! - áradozok, majd kiemelem a kezemet a vízből, s a gyűrűmet kezdem nézegetni.

-Örökké.- ígéri Justin, majd magához húz és megcsókol. Én meg átölelem vizes testét.

Versenyeket úszunk, mindig leelőz, majd megnézzük ki ugrik jobban. Természetesen ő. 

El kell fogadni. De egy biztos. Egész éjszaka, amíg kinn voltunk a medencében, minden második pillanatban a gyűrűmet néztem. Amin két összekovácsolt szív volt.