20.rész!

*5 nappal később*
Öt napja vezekelek. Átalakultam. Mint..., mint nem is tudom mi.
Különféle szalonokba mentem, ahol Alfred ( igen, beszéltem vele, és most is itt van) volt velem. Ellökdöste a riportereket, akik ordítva tették fel a kérdéseiket Justinról. A szülinapom 2 nap múlva lesz, de egy cseppet sem vagyok ingerült.
Nem veszem fel őneki a telefont, de a szívem ezerszer gyorsabban ver, ha hív. 
Mikor felhívtam Alfredet, akkor átadta Justinnak, de megnémultam. Nem érdemli meg a hangomat. Tudok mindenről, mert Alfred mindent elmesélt. De nem merek újra bízni. Egyszerűen nem megy. 
Viszont mind külsőre, mint belsőre történtek rajtam változások. A hajam most a vállamra omlik, az aljából vágtak egy keveset, csillog. A szemöldököm és a bajuszom ki lett szedve, és le lett gyantáztatva.A körmeim tetején most babarózsaszín körömlakk díszeleg.
A lényeg: Nem bízom most senkiben, csak úgy élek.
Alfred egy hete itt van velem, néha délután átmegy Justinhoz. Beszélt velem arról, hogy meg kéne Justinnal beszélni, és legalább megtudnom, hogy ő mit gondolt. 
Én megtudtam. Egy levélben, amiről nagy valószínűség szerint Alfred sem tudott.
Három napja Juss kiadta a legújabb számát, amitől a legnagyobb akaraterőm ellenére is sírnom kellett. A címe: Nincs hozzánk fogható
Rólunk szól.. az egész. Minden sztárlap a dalt és Justint boncolgatja. Nagyon nehéz hideg vérrel tűrni ezt.

De ma olyanra készülök, hogy nyugodtan mondhatjátok, hogy őrült vagyok és egy kurva. Én nem így érzem. Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam.Mert már nem tud érdekelni, csak egy ember véleménye,és nekem igenis számít!
Alfred mindent elmondott, hogy soha nem látta Justint, így és ennyire sírni. Soha nem beszélt senkiről álmában. ÉS.... soha nem szívott ennyit.

Alfred Miami-ba visz, ahol Justin van. Dobogó szívvel, és a lepkéimmel, -amelyek újra feléledtek hosszú álmukból- öltözöm a gardróbban.

Deb öltözéke

Egy barna magassarkút választottam, barna gatyával, egy fehér blúzzal, szintén barna blézerrel és egy kis fekete francia sapkával. Mindehhez egy óriási fekete táskát választok, kiegészítőnek  két fehér karperecet és ugyanolyan fehér fülbevalót. Minimális sminket dobok magamra, majd begöndörítem a 
hajamat.
Ősz van, meleg cuccokba kell öltözni. Persze, nem vagyok buta, tudom, hogy Miamiban ilyenkor is 20 fok van, de nem érdekel.
Belerakom a táskámba a  telefonomat, az ajakbalzsamot, a kulcsokat, majd kinyitom az ajtót.
-Mehetünk!- mosolygok rá kedvesen Alfredre, aki ki is nyitja nekem a fekete BMW c6-osa ajtaját. Megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó Justin autójában utazni, ezért elment a sajátjáért.
Miamiba négy óra az út innen, ezért már 8 órakor az autóban ülünk. Ebédre terveztük meg, amit megterveztünk. Scooterrel kellett egyezkednem, de végül belementem.

-Itt vagyunk!-simítja meg a vállamat Alfred, mire felkapom a fejemet. Tényleg elaludtam? Ilyen nyugodt, hogy a fenében lehetek?!
-Itt?- kérdezem furán. Majd körbenézek. Egy parkolóban állunk. Ez a stúdió magánparkolója. Egy leopárdmintás Audi R8-as és egy Flat Black Range Rover... Justin autói. A szívem felugrik a torkomba. Hatalmas levegőket veszek. Ki.. be.. ki be.. De megint a 16 éves kislánynak érzem magamat.
-Jól vagy?-kezdett el rögtön nyugtalankodni Alfred, s elővett egy flakon bontatlan buborékos vizet. Meghúzom az üveget, majd újra hatalmas levegőket veszek.
-Persze. - mosolyodom el könnyedén, de a biztonság kedvért Alfredbe kapaszkodom. Ő az én kötelem, egy sziklamászásnál.

A stúdióba belépve, pár fekete bőrű férfival találom magamat szemben. Csak Kennyt ismerem, aki rögtön ki is tűnik a többiek közül. Majd jobban megnézek egy fiatal fiút, aki szintén barna bőrű. Ő Jaden Smith.
-Szia!- ölel át Kenny váratlanul, ( szinte felemel) én meg a pulcsijába fúrom a fejemet. Ő is hiányzott nagyobb. Több, mint két hónapja nem láttam.
-Szia, Jaden vagyok!-nyújtja oda nekem Jaden a kezét, amire én lenézek.Képtelenül megrázom a kezét.
Scooter is megérkezik, egy illedelmes öleléssel köszönt. De rögtön a munkához fog. Eddigre sikerült engem összeszednie. Így fogalmazott. Mintha valami birkanyáj lennék.
Pár dolgot még mondanak, majd az utamra bocsájtanak.

Az erkélyen áll. Tömör füstöt fúj ki a szájából. Szóval igaz.
Hangtalanul kinyitom az erkély ajtaját, majd nyitva is hagyom. Azt hittem, hogy Justin hátranéz, de nagy meglepetésemre megszólalt:
-Mindjárt jövök Scoo, csak még elszívom!-mondta hátra sem nézve.
Nagy levegőt, Deb! El ne szúrd!
-Nem sietek!- suttogom, s a reakcióját lesve közelebb lépek eggyel. 
Azonnal leejti a földre a szivart, ami addig szívott. Az arca hamuszürke lesz. Azonnal 180 fokos fordulatot tesz. De nem számítok rá, hogy azonnal átölel.
-Eressz el! - állok ellen, s a kezeit próbálom lefejteni magamról.
-Te jó isten! - fulladozik elképedve, mire végül lerántom magamról.
Gyorsan felveszi az eddig földön parázsló szivart, utána meg a hamutartóba pöcköli.
-Miért jöttél?- áll háttal nekem. Nem tudom pontosan eldönteni, hogy mit érez.
-Fordulj meg Justin!-kérem tőle, majd elismétlem még egyszer, mert úgy tesz, mint aki nem hall.A száját harapdálva megfordul. A bal karján pár -újabb- tetoválás díszeleg. A szemei fáradtak és könnyesek. Egy fehér póló és egy kék sort van rajta.  
-Azért jöttem, mert új dolgokat akarok kipróbálni!- vallom be, egy pici szégyenkezés nélkül. 
-Új dolgokat? - kérdez vissza, én pedig odanyújtom a jobb karomat  elé. Értetlenkedve néz a kezemre. Majd ő is odanyújtja a kezét. Végig a szemébe bámulva megrázom.
Ám a kézfogásból hirtelen egy ölelés lesz, Justinnak köszönhetően. Óvatos mosollyal, de egy intenzív lökéssel eltolom magamtól.
Visszamegyek a stúdióba, érzem, hogy néz. Elámult. Teljesen elámult.