Nem hazudok, ha azt mondom, hogy soha életemben nem láttam még ekkora embertömeget.
Több száz rajongó állt a kórház előtt és legalább ugyanennyi fotós. A fejem zúgott és sípolt egyszerre a vakutól. A kórház előtt négy őr állt, a rendért voltak felelősek.Pár lánynak feltűnt, hogy egy kocsi megáll a kórház előtt. Igen, ezek voltunk mi. Odarohantak az autóhoz, s majd jött a többi is. Az ajtót verték. Ütötték, mint az állatok, akik jutalomfalatkákat várnak. Egybemosódott minden.A sofőr is elkezdett hozzám beszélni.
-ÁÁáá!- üvöltöm teli torokból, mert már nem hallok semmit, csak összemosódott szófoszlányokat az emberek beszédéből.
Aztán lepuffan a fejem a puha bőrülésre.
*Justin szemszöge*
-Mikor jönnek már meg? - sétálgatok le-föl a lépcsőn, Scooter meg megrökönyödve néz rám. De leszarom.
Fél egykor ide kellett volna érniük. Scooter fél óránként hívogatja Mr. Marceust. Az az ember is.. csak egyszer érne ide időben.
De ekkor kivágódik a sürgősségi osztályba vezető ajtó, egy hullafehér lányt tolnak egy orvosi asztalon az egyik szobába.
-Uramisten! - képedek el. Valószínűleg én is olyan fehér leszek, mint az a lány.
Mert az Deb volt!
*Deb szemszöge*
Álmodok. Érzem, hogy álmodom, mert a testemnek nincsen súlya. Szinte repülök. Egy gyönyörű hófehér ruha van rajtam. Pont amilyet elképzeltem már sokszor. Egy gyönyörű tengerparton vagyunk, ott ahová először elvitt, ahol először feküdtem a karjaiban.A másik, ami miatt biztosra tudom, hogy álmodom, az az, hogy ott vannak a halott szüleim és húgom. Csak a szülei, pár barátja, az én szüleim és a volt legjobb barátnőm vannak jelen. Sierra előttem illeg-billeg gyönyörű lila ruhájában, egy ibolyacsokrot szorongatva.
Az én kezemben is egy ugyanolyan ibolyacsokor van. Az egész tengerpartnak ibolya, tenger és szerelemillata van. Aztán meglátom a tengertől pár méterre Justint, öltönyben. Rám mosolyog, azzal az igazi és édes mosolyával. Egy pap is ott van. Rám vár. Az apukám anya mellett ül, nem ő kísér az oltárhoz.
A kishúgom végre leül , mire a pavilon alá érünk, ahol a pap és Justin vár.
A húgom tátog nekem valamit, amit nem tudok leolvasni a szájáról, de úgy látom valami vicceset mondhatott, mert apa és anya is elmosolyodik.
Aztán visszanézek Justinra, de abban a pillanatban teljes sötét lesz. Csak Justin arcát látom, aki gonoszan rám nevet, majd vaksötét lesz. Én meg felébredek.
Az ágyam mellett ül, elaludt az ágyamra dőlve. Az arca teljesen békés, nyugodt. Ilyenkor nem látni azokat az apró stresszráncait, amit alapjába véve látni.
Aztán leesik. Hogy kerülök egy ágyba? A kórházban? Mi a fene van? Az ajtó nyitva van, hunyorgok egy kicsit, mire kitudom olvasni, hogy mi van az ajtóra írva. Kétszázadik szoba. Az enyém mellett eggyel.
Nem tudom mi történhetett, és miért vagyok itt. De majd kicsattanok. Nem bírok itt maradni. Nagyon óvatosan kihúzom a kezemet Justin feje alól. De felkapja a fejét.
-Hová készülsz? - dönti el a fejét jobbra ( ami megjegyezném, irtó jól áll neki), majd feláll és odajön hozzám. Egy kórházi köpeny van rajtam. Éljen! Éljen a régi formám.
De Justin nem úgy néz ki , mintha észrevenné a rusnya, undorító és büdös köpenyt rajtam. Odanyújtja nekem a jobb kezét, mire megfogom, de nem számítok rá, hogy magához húz, ezért szinte ráesek.
-Gyönyörű vagy! - suttogja a fülembe, amitől libabőrös leszek. Eszembe jut az álom. De az csak egy álom volt. Még a jelentését sem értettem. Ah, mindegy is.
Nem akarom elrontani a pillanatot, de legszívesebben azt mondtam volna, hogy "Te is!".
Aztán maga felé fordít és megcsókol. Intenzíven. Erőteljesen. Szenvedélyesen.
Pár perc múlva nevetve eltolom magamtól.
-Mi olyan vicces? - morogja, mint valami kisgyerek, akinek elvették a kedvenc játékát.Megölelem, beszívom mélyen az illatát.
-Hát az egész. Hogy nem ilyen napunk lett volna, sajnálom! - kezdek el bocsánatot kérni, mert tudom, hogy az egészről én tehetek.
De befogja a számat, amire én automatikusan elhallgatok.
-Akkor legyen az, hogy fele-fele. - egyezek bele végül. De teljesen magaménak tudom a dolgot. Nem kellett volna figyelnem a sikoltozásra.
-Egyébként mi lesz az interjúkkal? - kérdezem, miközben felveszem a kórházi papucsot és kifelé sétálunk a kórtermemből.
-Csak az Ellen Showra maradt idő. De megígérte Scooter nekik, hogy lesz kárpótlása a Klinikának. - nyitotta ki előttem Justin az ajtót, én meg kimegyek előtte. A váróban ott ül Pattie, Ryan, Alfred és Ryan. Scooter le-föl sétál és telefonál.
-Jaaj, jól vagy Édesem? - pattan fel Pattie, amint meglát engem. Megölelem, igazi anya illata van. Egy csepp fiatalsággal.
-Igen. - bólogatok, majd kinyújtom a nyelvemet, amin mindenki nevet. Justin átölel hátulról.
Már megint hallom a kamerák kattogását, de most nem érdekel. A második emeletre csak a lépcső legvégén látható két fotós, akit pár másodperc múlva le is rángat egy rendőr.
-Na. Ma minden rólunk fog szólni! - mondom gunyorosan. Justin csak megvonja a vállát. Hát oké.
Scooter vigyorogva jön felénk, ebből azt tudom levonni, hogy jó hírei vannak.
-Gyerekek! Debnél egy gyengébb Cluster-fejfájást állapítottak meg, de kiengedik. - közölte, mire mindeni boldogan bólogatni kezdett, Justin meg belepuszilt a hajamba.
Amitől rögtön felvihogtam.
Mindenki érdeklődve nézett rám, hogy mi dobott fel ennyire, de aztán Scooterre figyeltek.
-Mikor indulunk? - siettette Alfred, aki már nagyon szabadulni akart, ebből a nyomasztó kórházból. Én is.
-Szóval, ez lett volna a következő- bokszolt bele Scooter Alfred vállába játékosan, majd folytatta.-Debnek fel kell öltözni, húsz perced van kislány! Utána indulunk. - mondja, majd a végén tapsol kettőt.
A szememet forgatva, egy szó nélkül megfordulok és elindulok vissza a 200.-asba, ahol a ruháim vannak.
Justin utánam fut.
-Na, most mi van?
-Mi lenne? - nézek rá furán. Beérünk a 200-asba.
-Öhm.... Scooterrel ne is foglalkozz, majd beszélek vele! - mosolyodik el, mire én is az arcomra erőltetek egy mosolyt. Becsukom az ajtót, majd elkezdek öltözni.
Bedobok pár tic tacot a számba, majd az ablakban megpróbálom megigazgatni a hajamat. Végül felveszem a cipőmet, készen is vagyok!
-Készen vagyok! - sétálok oda Justinéhoz, akik egy kört alkotva álldogálnak a váróteremben.
-Az-ta! - esik le Ryan szája, mire Justin nevetve meglöki. Ryan Justinra kacsint, aki konstatálja, hogy Ryan csak viccelt. Persze, hogy viccelt!
-Még, hogy Ariana Grande! - hümmögi Justin oda Scooternek.
Tudom mire gondol, pedig Juss nem mondta. Scooter Ariana Grande-t akarta beszervezni neki, mert én kevés vagyok. És nem híres.
-Na, indulhatunk! - mosolyog rám(!!) végül Scooter, majd megindulunk.
Juss megfogja a kezemet, de mire kiérünk már Kenny fogja a csuklómat és húz az autó felé. Justin pár autogramot ad, csinál pár képet a Belieberekkel, majd ő is beszáll a kocsiba.
*Fél órával később*
-Azta! - kiáltok fel, majd Justinon "átmászva" kinézek az ablakon. Ott van egy plakáton, hogy "Ellen Show".
-Jó, mi? - húzza fel a szemöldökét Justin. Vidáman bólogatok.
-Akkor kaptok mikroportot, utána van két percetek. - ecseteli Scooter.
Nem akarom megkérdezni, de nem tudom, hogy mi az a mikroport.
Egy negyed órával később meg tudtam mi az, egy mikrofon tulajdonképpen.
A fejemre lett erősítve, a drótját meg a nagy hajamban dugta el a kedves hölgy.
A stúdió kulisszáinál állunk már Justinnal, kézen fogva. Az én kezem izzad, mert tudom, hogy rengeteg ember lesz ott. És azt is, hogy tőlem is fog kérdezgetni Ellen, mert mondta Justin.
-Ügyes leszel! - nyom egy puszit az arcomra Justin. Hát egy picikét megnyugodtam.
Átnézek a szemben lévő kulisszába, Scooter áll ott. Mindkét hüvelykujját feltartja és mosolyog. Feldobog a szívem, jól esik neki.
Elhangzik, hogy "Köszöntsük nagy szeretettel Justin Biebert és Deborah Greengrass-t!" . Justinnal kézen fogva kivonulunk a fal mögül, mire a stúdióban lévő tömeg sikongatni kezd és tapsolni.
Egy fotelt raktak ki nekünk, ezért leül Justin , én meg a térdére huppanok le.
Erre megint csak a tinilányok tömkelege sikoltozni és ordibálni kezd.
Ekkor következik az a rész, amit be kellett tanulnom. Bármit mondanak mosolyognom kell, vagy bájosan nevetnem.
Megdicsérnek, aztán Ellen a közönséget kérdezi, hogy mennyire vagyok szép, akik megint csak sikítani kezdenek és tapsolni. Ezen mosolygok. Aztán megjegyzi Ellen,hogy milyen szép pár vagyunk. Erre egy köszönömöt is mondok mosolyogva.
De utána jönnek az olyan kérdések, amire nekem is válaszolnom kell.
Pl." Milyen érzés volt Justinnal egy hétig együtt lenni?"
Amire ezt felelem:
-Először nagyon furcsa volt, de aztán egyre könnyebb lett, végül meg... itt kötöttünk ki. - emelem fel az összekulcsolt kezeinket, a nézők ismét őrjöngeni kezdenek.
Aztán Ellen Justintól kérdez csomó mindent, végül megint tőlem.
-Mikor jöttél rá, hogy szereted őt?
Teljesen leblokkolok. Igazat, vagy hazugságot? Jesszusom. Justin megszorítja finoman a kezemet, tehát az igazat kell mondanom.
-Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve, csak saját magam sem tudtam, hogy mi ez az érzés. - felelem diplomatikusan.
Justin erre megölel és egy puszit nyom az arcomra, a kamera meg ránk közelít. A nézők kurjongatnak és visítoznak.
Ellen egy újabb kérdést tesz fel, miután kinevette magát rajtunk.
-Hoztam Deb valamit!- szólít meg, mire kedvesen rámosolygok. - Szerintem imádni fogod!- húz elő elég nagy zacskót a háta mögül.
Aztán előhúzza , én meg akaratlanul is elnevetem magamat:
-Te jó ég! - Egy párna, amire Justin és én vagyunk rányomtatva. És ez a szöveg áll rajta: " I will always love You..! <3 "
-Ha nagyon hiányzik, így tudsz rajta aludni! - nyomja az arcához Ellen a párnát,én meg tovább nevetek.
-Köszönöm! - veszem át tőle a párnát.Látom, hogy Ellen még nem fejezte be.
-Justin! Nagyon örülnénk, ha ezt a gyönyörű számot elénekelnéd nekünk! - kapcsolják be a számot, majd Ellen ringatózni kezd lehunyt szemmel a székében, a közönség nevet.
Justin végül vigyorogva elkezdi a számot énekelni, én meg nevetve a fejemet fogom.
-"And I will always love Youuu ah". - kezdi el a refrént, erre az összes lány, aki a stúdióban van vagy sírni kezd, vagy vele együtt énekel. A szám legvégén Justin lefeszegeti az arcomról a kezemet.
Csillog a szeme az izgatottságtól.
-"And I will always love Youuh".- fejezi be, majd hozzám hajol és megcsókol. Mosolyogva megölelem. Annyira eredetien hangzott a szájából ez a szám, kész öröm volt hallgatni.
Legalább egy percig tapsolta és éljenezte a közönség Justint, mire Ellen szóhoz tudott jutni.
-És holnaptól, hogy lesz, Deb? - teszi fel a NAGY KÉRDÉST , igen nagybetűkkel a nagy kérdést Ellen.
Az ajkamba harapok és Justinra nézek:
-Hogy lenne? - kérdezi Justin cinikusan, majd folytatja- Ugyanott marad, ahol ezen a héten. Nálam. - ölel át Justint, nekem meg leesik az állam.
Micsoda?? Jó, persze gondoltam, hogy nem küldd vissza a Klinikára, de akkor is. Te jó ég! Ott fogok lakni nála!
-Wow! - kiállt fel Ellen, miután a tömeg nagyjából lecsendesült. Igen, kb. három perce kezdték el a sikítozást és a harsogást.
-Akkor lesznek új kalandok! - kacsint rám Ellen, amitől rögtön elpirulok, és Justinhoz bújok. - Rengeteg örömet és sikert kívánok nektek! Szép estét mindenkinek! - köszön el Ellen a kamerába, majd Justinnal integetünk a kamerába. Majd valaki elkiáltja magát, hogy "vége".
Nem törődök semmivel, mikor Justin feláll rögtön a nyakába ugrom és el sem eresztem.
Egy új élet nyílik meg előttem, biztos vagyok benne!
 |
| Justin és "Deb" az Ellen Showban |
 |
| Deb ruhája:) |
 |
| Deb és Justin bemutatása!:) |
Az Ellen Showban:http://media.tumblr.com/70aa32af3663964c19581265fc0b5857/tumblr_mi9vmtKFpZ1rsin77o6_500.gif
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése