13.rész!

*3 órával később*
Az álmomban zuhanok, Örökké. Nem érek le, nem érzem magam alatt a talajt, sem az idő múlását. Majd egyszer csak leesek. Levegőért kapkodok, s ijedten gyűrögetem a nedves takarót.
A sötétben látom, hogy Justin megfordul, felém. Az arca kimerültnek tűnik.
-Rosszat álmodtam.. - vontam meg a vállamat, és ennyivel le is tudtam az álmomat. Nem kellett volna.
-Akarod, hogy ezután békésen aludj?- hajolt hozzám, és egy puszit nyomott a számra. Izmaim teljesen elengedtek, megnyugodtam. Csókja nyugtató hatású volt, s rájöttem Vanessának az én "nyersanyagommal" kell dolgoznia, és megöl, ha holnap karikás szemekkel meglát. 
(http://static.tumblr.com/4ztxhzg/Gbpmf1wi6/tumblr_mezvheypvu1r7ux78o1_400.gif?)

Befészkeltem magamat Justin karjába, majd pillanatokon belül mind a ketten elaludtunk.

Reggel tányér csögésre kelek fel.A szemem még csukva van, de ébren vagyok. Vakon kezdem magam mellett a takarót tapogatni. Justin már elment.
-Kincsem, meghozták a reggelidet! Vanessa meg most állt be a pakolóba, jobban jársz, ha gyorsan felkelsz! - nyit be hozzám Pattie kedvesen, én meg észbe kapok. Ma megyünk a kórházba. Te jó ég! Egy hete pontosan, hogy itt vagyok!
Már-már energiabombaként robbanok ki az ágyból. Kisuhanok a konyhába, mindenkit kedves mosollyal és "jó reggelttel " köszöntök, majd leülök az egyik hatalmas bárszékre és falatozni kezdek. Van itt minden...Úgy tűnik Mr. Shaun nagyon kitett magáért. Csinált nekem fehér forrócsokit, croissant, omlettet, mindenféle gyümölcslevet.
-Milyen frissek vagyunk már kora reggel, Édesem! Csak nem egy fiú miatt? - ölelt meg kedvesen Vanessa, én meg lenyelve a narancs dzsúszt, puszit nyomtam az arcára. Justin is megjelenik. Boxer van rajta és egy fehér póló.
Justin megölel hátulról, mire elpirulok.Illatszer illata van. Vanessa meg jót nevet rajtam.Hát ez van!
-Még nyeld le azt a falatot, aztán indulhatunk!-nyitja ki az ajtót Vanessa, én meg úgy nézek rá, akár egy elmezavarodottra.De gyorsan meg is magyarázza, a hátamon meg feláll tőle a szőr.- Itt van az egész csapat!
A házba egy egész seregnyi ember jön be. Van ott kék hajú, egy kopasz ürge és egy halom ruha. Szuper..
-Inkább nem megyek!-húzom el a számat, lenyelem az utolsó falatot. Egy hapsi megfogja a csuklómat, mielőtt berángatna a szobába, Justin elkap és egy csókot nyom az ajkamra:
-Találkozunk a kórházban!
Aztán becsukódik előtte az ajtó.

Jó, beismerem, a nagy csapattal jóval gyorsabban dolgozott Vanessa, na de akkor is! Minek kell kifesteni mindenemet, mindenemet puhává , selymessé tenni? Úgy sem fog senki engem nézni, akkor meg minek?
Aztán megszólal bennem egy hang: "És mi van akkor, ha esetleg azt akarják, hogy gyönyörűen fess, hogy senki ne bánthasson, hogy ne azt higgyék, hogy te ugyanaz a Deborag Greengrass vagy?!". Ez az én saját hangom.
Végül elfogadom a dolgokat, lehunyom a szememet, és csak Justinra gondolok. Az egész hetünkre, kihagyva belőle a  "nemakaroktöbbérólahallani" részeket.
Csak Justin, senki más.

Legalább egy óra elteltével Vanessa boldogan kiállt fel:
-Úristen! Milyen gyönyörűségesen, ellenállhatatlanul fantasztikus lett! 
Segédei ugyanígy sikoltoznak, örvendenek.
Megrebegtetem a szempilláimat. A kék hajú lány elsírja magát.
-Hát, most aztán nem tudom mi lesz! Deb, ezt magadnak kell látni! - magyaráz ide-oda Vanessa, nem bírja levenni rólam a szemét. Felállok. Nem érzek túl nagy változást, csak a hajamon.
Szembefordítanak a tükörrel,  nekem meg azonnal leesik az állam.
A tükörben egy sötétbarna hajú, kiegyensúlyozott nő néz vissza rám. A haja loknikba lett göndörítve, szemét óriási szempillák övezik. Egy pattanás, egy miteszere nem látszik. 
Vanessa jólelkűen megsimítja a hajam, majd így szól:
-Ez bújt meg benned! Csak eddig nem tudtuk előhozni!
-Köszönöm! - fordultam a kozmetikus csapathoz könnyes szemmel. 
-Már csak a ruha van! - terített le egy hatalmas zacskót Alexis ( kék hajú lány) az ágyamra.
-Nagyon sok sikert, ügyes légy! Annyira drukkolunk! - ömlengtek, egyszóval el is köszöntek tőlem. Puszit dobok utánuk.

-Most az egyszer hozz szerencsét! - húzom le a ruhazacskó cipzárját, amiben egy kék színű csipkés ruha van. Egy fekete telitalpú sportcipő, egy kék méregdrága fülbevaló, egy szív alakú nyaklánc. És egy Dior táska.
Nagy nehezen felveszem a ruhát, a cipőt. Két perc van indulás előtt, mire végre megtudom magamat nézni a tükörben.
Tényleg. Tényleg gyönyörűen festek. Aki való Justin Bieber mellé. Nem egy kórházból kihozott beteg, hanem mondjuk egy modell, vagy énekesnő.
-Indulnunk kell Deb! - kiabál be hozzám Mr. Marceus, a sofőr.
-Megyek!- kiáltok ki, és el is indulunk rögtön régi otthonom felé New Yorkba.