Justin megcsókolt! És én is őt.. vagyis egymást.
Utána teljesen elpirultam és pár lepke, ami akkor szállt belém, mikor rájöttem, hogy szeretem, valószínűleg elhalálozott. A szívem vadul vert.
De most a gardróbomban állok és próbálom gyorsan eldönteni, hogy mit vegyek fel. Ugyanis Justin titokzatoskodik, elakar vinni valahová. A tükörben nézegetem magamat, a szám szélét rágcsálom. Justin kinn ül az ágyamon.
Lassan odasétálok a szekrényemhez, kiveszek egy fekete, térd fölé érő(!) szoknyát, egy piros blúzt. Kihúzok egy fiókot, amiből kiveszek pánt nélküli melltartót, bugyit és egy fekete harisnyát. Most a cipőt hagyom utoljára, de mire odaérek tudom is melyiket választom. Egy fűzős fekete szandált. Átfésülöm a hajamat, hagyom, hogy az egész a vállamra omoljon.
Villámgyorsan magamra varázsolok egy kis púdert, szájfényt, majd átöltözöm.
Egészen tetszik, amit látok.
Mikor kilépek a gardróbból, úgy látom, hogy Justinnak is.
Mielőtt elindulnánk, még berohanok egy M&M's fülbevalóért.
Justinon fekete póló, kék ülepes gatya, Supra cipő és egy kereszt nyaklánc van.
-Indulhatunk? - kérdezi mosolyogva,majd megfogja a kezemet. Megint lángolni kezd a kezem,a lepkék újból felélednek a gyomromban és erős civakodásba kezdenek.
-Persze. Hová is megyünk? - kérdezem, miközben Justin leakasztja a harmadik kulcsot a reteszből, majd lemegyünk egy lépcsőn, ami a garázsba vezet.
-Majd meglátod! - kacsint rám, majd kinyitja nekem az anyósülés felőli ajtót, én meg beszállok.
Egy hófehér, belül barna kárpitüléses autóval megyünk.
Félnem kéne talán? Mégis mitől? Nem "olyannak" ismerem én Justint..
Erőltetett nyugalommal helyezkedek ide-oda a kényelmes ülésen.
Érdeklődve ugrottam fel, mikor megláttam egy ismerős táblát: Fairfield 28 km
-Te... haza viszel engem? - rökönyödtem meg, hogy újra kicsit visszatérhetek.
-Igen.- bólint komolyan Justin, majd magához húzva puszit nyom a homlokomra.
-Te is láttad ezt? - fordulok hátra gyorsan, mert észrevettem valamit. Egy vaku villanását.
-Basszameg!- szentségelt Justin, mert ő is észrevette a fekete furgont pár méterrel mögöttünk.
Pár sarokra járunk a régi házunktól.
-Fordulj le jobbra! - kiabálok Justinra, aki kicsit megrökönyödve, de engedelmeskedik.
Egy földúton ugrál végig a kocsi, amin én minden nap hazajöttem. De rég volt.. Istenem!
Senki sincs az utcánkban, remélhetőleg a paparazzikat is leráztuk. A házunk ott áll.
Még mindig látni pár foltot Sierra művészkedéseiből, mikor a ház falára festett alkoholos filccel. A kerítésre ki van rakva egy eladótábla, meg van kopva.
A kutyaház még mindig ott áll a kert bal sarkában, nem is tudom mi lett a drága jó Samshon kutyánkkal.
A sírás kerülget, de nem akarok gyengének tűnni. A torkomban gombóc keletkezik, felfelé pislogok, hogy ne gördüljön le az első könnycsepp... Mert azt követi még több.
Csak állok ott. Nem tudok megszólalni. Előtört belőlem minden emlék. Nem tudok mit tenni, elsírom magamat.
Justin odajön hozzám és átölel.
-Ne sírj!- csitít. Felnézek rá, látom a szemében az aggodalmat.-Utálom, ha sírni látlak. - vallja be halkan. Egy nagy mozdulattal letörlöm a könnyeimet a szemem sarkából.
-Mehetünk? - kérdi Juss, úgy fél óra múlva. Még egyszer visszanézek a házra, majd beülök a kocsiba.
Izgatottan látom, hogy még mindig nem haza vettük az irányt. Hanem a Fairfiel Bech-re.
-Kimegyünk a tengerhez? - kérdezem ugrándozva, ezt az eléggé egyértelmű dolgot.
Justin csak felnevet, biztosan totál nevetségesnek tart, de nem érdekel.
Kiérünk a partra, felrántom a kocsi kilincsét és elvetem magamat a homokban. Justin nevet rajtam. A part egy olyan részén álltunk meg, ahol senki nincsen.
Majdnem belegurulok vidámságomban a vízbe, de Justin elkap. A fejét csóválja, de tudom, hogy belül szétpukkad a nevetéstől.
Felülünk egy kősziklára, ami a parton áll. A lemenő napot nézzük. Holnap lesz egy hete, hogy Justin Bieberrel először találkoztam.
És most? Itt ülök vele, kéz a kézben és szeretem.
Jussal egyszerre fordulunk egymás felé, lehunyom a szememet, hagyom, hogy magához húzzon és megcsókoljon.
-Indulni kéne! - sóhajt fel, mivel már teljesen besötétedett, és hazafelé két óra az út. Hupssz.
-Oké.- kelek fel a szikláról, amin eddig ültem.
A partot nézem még egy kicsit, mivel nem látom Justin a sötétben, ijedt hangon suttogok:
-Justin! Justin!
-Igen? - hallom meg a hangját magam mögött, átkarolja a derekamat, én meg felsikítok.
-Ez nem volt vicces! - fonom össze a mellkasomon a karomat,s hozzá sem érek a kezéhez.
-Naa!- bök meg hátulról a csípőjével . Nevetve megfordulok és a vállgödrébe fúrom a fejemet.
-Justin?! - motyogom a pólójába, ami isteni illatú. Érzem, ahogy egy pillanatra megmerevedik, de újból elengedi magát.
-Igen? - kérdezi kéjencen, mert már látja, hogy felé hajolok.
Egy elég hosszú.. és khm szenvedélyes csók után az autóhoz indulok.
Beülünk és hazaindulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése