Úgy saccoltam, hogy kb. négy órája vagyok a szekrényben.Mindenki bejött már hozzám, engem keresve. Még a takarítónő is....De ki akarok innen szabadulni.
Összeszorított fogakkal és behunyt szemmel nyomom ki a szekrény ajtaját. Teljesen sötét van. A gardrób ijesztő ... és hatalmas.
A szobámban sincs változás, csak annyi, hogy valaki az ágyamra tette a pizsamámat.
Ugyanabban a ruhában vagyok. A talpamat még néha egy-egy homokszem csiklandozza.
Halálos lassúsággal kinyitom a szobám ajtaját. Majd majdnem vissza is csukom! A francba! Valaki tévét néz.
Nagy levegőt veszek. Nem érdekel, akkor is ki fogok menni. Nagy szerencsémre a kanapé azon részén ül a személy, akit a tévé világít meg, így nem tudom kivenni, ahol nem látná, ha az ajtóhoz merészkedem.
Félve a lebukás veszélye miatt, lábujjhegyen megyek a kanapé széléig, mire a tévét néző "valaki" felkapja a fejét. Én meg, mint valami katona a földre vetődöm, onnantól meg kúszom. A szőnyegnek tisztítószer és még valamilyen szaga van, amire nem tudok rájönni.
Imádkozom, hogy ne legyen még bekapcsolva a riasztó rendszer, mikor a lépcsőhöz érek. A lépcsőn súlyérzékelő biztonsági rendszer van. Látom, hogy a falon lévő kapcsoló zölden villog. Tehát nincs!
Lassan felállok és lerongyolok a lépcsőn. Lihegve megállok az ajtónál. Másik nagy mákom az, hogy az ajtó kombinált-záras. Lenyomom a kilincset... Már kinn is vagyok. Nem vettem fel sem kabátot, sem cipőt.
Csak futok. El innen. Tudom, hogy kifutni nem tudok erről a hodály telekről. De biztosan van itt valami szimpi hely. Rejtekhely számomra.
Észak felé kezdek futni. Jól lehűlt a levegő. Összekoccannak a fogaim a futástól és a hidegtől.
Hátrafordulok. Csak a ház csúcsát lehet látni. Elnevetem magamat. Megszöktem egy kis időre.
Leülők a kis domb tetejét. Ismét gondolkoznom kell. Sokat.
De a kilátásról annyi minden jut eszembe. A családom.
.jpg)
Visszaemlékszem. nyolc éve volt. Sierra még csak két éves volt. Kirándulni indultunk. Egészen korán reggel, mint most. Kb. négy óra lehetett, vagy öt. Egy rétre mentünk, ami a hegyen volt. Leültem apával, anyával, Sierra-val. Apa mesélt.
-Ugye milyen gyönyörű Kincsem? - mutatott az égre, ami kék,lila és a narancs árnyalatiban játszott.-Lehet, hogy most a nagypapa téged figyel. Talán integet is neked. Az is lehet, hogy eszébe jut minden nap,hogy csokis kekszet loptál a titkos készletéből. - paskolja meg a fejemet nevetve , én elgondolkoztam azon, amit mondott.
Most is ezen gondolkozom. Lehet, hogy figyelnek? Legszívesebben képen törölne Sierra, hogy így viselkedtem Justinnal? Lehetséges. Ő volt és lesz mindig is az én határtalanul bátor, erős és gyönyörű húgom.
Felidézem újból. Akkor voltam rá először igazán büszke. A nálam két évvel idősebb fiúk piszkáltak a fogszabályzóm miatt, mire Sierra, (aki volt vagy 120cm akkor), beállt elém, és azt mondta:
-Lehet, hogy most nem néz ki a legjobban. De nézzétek meg jól. Pár év múlva ez az arc fog visszamosolyogni gyönyörű fogakkal a címlapokról. Nektek meg még ugyanolyan kampófogatok lesz!-majd elrántott a fiúktól, akik leesett állal figyelték a nyolcéves húgomat.
-Emlékezz vissza!- szól rám egy hang a fejemben. A saját hangom az.
-Mégis mire? - kérdezem hangosan, mert úgy sem hall senki. Bár az sem érdekelne, ha bolondnak néznének.
-Az álom...- mondaná ki a hang a fejemben, de elsuhan, akár a szél.
Az álmomban mondott nekem valamit Sierra. Talán azt, hogy "edd", vagy "vedd"!
Kidülled a szemem a felismeréstől.Nem azt mondta, hogy "edd", még csak nem is azt, hogy "vedd". Azt mondta "Tedd"!
Nem, nem vagyok őrült. Csak a halott kishúgom bemászott az álmomba és előre jósolt, megmondott nekem valamit.
Gondterhelten felnevetek. Hogy lehettem ilyen lúzer és vak? Nem láttam át, mit mutatott Sierra.
Azt, hogy én is szeretem Justint. Nagyon!
-Mondtam, hogy nem lesz nehéz, csak gondolkodni kellett! - közli valakivel Sierra hangja a fejemben (!!).
-Mi? Sierra? - értetlenkedem, majd megfogom a fejemet.
-Tudod mit kell tenned Kicsikém!- szólal meg anya is, felfedve magát. Elszörnyedek. Megőrültem. Ez bizonyos.
-Öhm, izé. Nem? - teszem fel szarkasztikusan a kérdést. Szinte látom, ahogy anya összenéz Sierraval és a fejüket csóválják.
-Tudod te azt Deb, gondolkozz! - szólítanak fel együtt, majd végleg eltűnnek a fejemből.
Mit kéne tennem? Egyáltalán kéne valamit tennem? Elúszott a hajóm, már Ohio-ba tart.
Bocsánatot kérnem? Nem, azt tuti nem.
Visszamennem a házba? Nem, azt sem hinném.
Feltűnik, hogy a nap már majdnem a fejem fölött jár. Megvan! Uramisten, megvan! Egyébként elég furcsa, hogy fel sem tűnt, hogy több órája kint ülök. A másik ami nem tűnt fel, hogy vagy négy kocsi is eltűnt a garázsból.Lerohanok az emelkedőről. A lépcsőn is felviharzom. Csupán két ember van/maradt a házban.
A takarítónő és még egy fazon. Gondolkozz már Deborah, hogy ki az!Alfred Flores! Igen, ő az!
-Tudtam, hogy előjössz kislány! - néz végig rajtam. Biztosan nem festhetek fényesen.
A hajam úgy áll, mint az antenna. Tiszta homok és sár vagyok. Az arcom meg.. ingerült, rezignált... és izgatott.
-Tudom, tudom rémesen festek! - hadarom el, mire Alfred-nak kiesik a kezéből a tányér, a takarítónőnek meg a seprű. A második nem is olyan nagy baj.
-De segíteniük kell! - esdekeltem. Alfred azonnal felállt, a takarítónő meg elkezdte összeseperni a szilánkokat.
-Miben?- érdeklődött hamiskás mosollyal. - Justinék már legalább egy órája elmentek. Vagy kettő. - nézegette a "legalábbkéterzerdollárosazórám" úrfi az órája számlapját.
-Tudom.-feleltem idegesen. Mert sietnem kellene. -Eltudnátok, vagy tudnál vinni hozzájuk? Egyáltalán hol vannak most? - hadartam. Teljesen le voltam sokkolódva, mert rájöttem arra, amitől tegnap sírógörcsöt kaptam.
-Washingtonba mentek a tizenegy órai előadásra. A washingtoni nagyarénában, Justin kétórás ingyen koncertet tart.-tájékoztat Alfred minden kérdésemre válaszolva.
-Öh..eltudnátok engem vinni?- tettem fel a számomra nagy kérdést. Alfred elnevette magát, én meg összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Ennek mi baja van?
-Igazából rád vártam, de Bizzl' azt mondta úgysem jössz.De én tudtam, hogy nem fogok csalódni.- kacsintott rám nevetve, erre én is elmosolyodtam.
-Adjatok húsz percet! - kiabáltam, miközben a szobámba rohantam. Oké, most nincs itt Vanessa. Deb, ügyesen!
Belépek a hatalmas gardróbba, majd felkapcsolom a villanyt. Először cipőt kellene választanom, egy fekete magassarkú csizmára teszem a voksomat. Továbbiszkolok a szerkényemhez. Tegnap itt bujdostam órákig.
Kiválasztok egy tengerkék blúzt. Majd az alsó részről egy fekete csőnadrágot. Kihúzom az ékszeres fiókomat. Egy fehér gyöngy gyűrűt és egy ugyanolyan fülbevalót választok ki.
A sminkes láda az asztalon hever, szétnyitva. Leülök a székre, előveszek szemceruzát, barna szemfestéket, csillámport, szemspirált, púdert és alapozót. Gyorsan haladok, szinte rám repül a smink.
Ledobom magamról a piszkos ruháimat, új fehérneműt veszek, dezodort fújok magamra, felveszem a ruhákat. Végül egy fantasztikus illatú Dior- parfümöt fújok magamra.
Ismét belenézek a tükörbe. A hajam egy szénakazal, az öltözékem nagyon szép, a magas sarkakon kecsesen járok. Előveszek egy hatalmas fésűt, neki esek a hajamnak. Hajgumit veszek elő. Majd elkezdem halszálkába fonni a hajamat. Gyorsan rám kerül még egy kis szájfény.
-Húsz másodperc!- kopog be a szobámba Alfred,valószínűleg már hozzászokott, hogy ilyen "szervezőmódra" beszél.
-Oké, oké, oké! - motyogom magamban, és a baloldalamra fonom a hajamat. Utoljára belenézek a tükörbe. Oké, Deb. Sok sikert!
 |
| Deb öltözete:) |
Alfred benzinkútnál vásárolt szendviccsel kínál, de félek, hogy kijönne, így elutasítom. Apropó, megtudtam, hogy hogy hívják Justin takarítónőjét. Ursula. Akart nekem csinálni valami kaját, de Alfred goromba módon rászólt, hogy hagyjon békén a kajával.
Fura mi, hogy ezekre is tudok gondolni... Szerintem is. De én másabb vagyok.
Reszket a gyomrom,de nem a félelemtől.Hanem, hogy újra láthatom őt. Irtó gonosz voltam vele tegnap, mert megrémítettek a saját érzéseim.
Megállunk a személyzeti parkolóban, mire őrült tempóban verni kezdett a szívem és olyan volt, mintha légszomjam lenne.
-Jól vagy? - nyugtalankodik Alfred, de nem válaszolok, így felkapja a nyakba akasztható névjegykártyáját.
Az aréna már kívülről is hatalmas. A parkolóban egymáson állnak az autók. Még az úton is áll pár autó.
Fények villódznak ki az arénából. Már megy a koncert.
Imbolygok a csizma sarkán, pedig nem szoktam.
Egy hátsó ajtónál két biztonsági őr enged be minket, Alfred-nak csak annyit kell mondania, hogy "Velem van!". Szinte az összes ajtón az a felirat található, hogy "Idegeneknek belépni tilos!, vagy "SZEMÉLYZETI".
Egyre hangosabban hallom Justint. A One time felénél jár.Egy folyosón megyünk végig, majd kilépünk a színpad bal oldali kulisszájába.
Az aréna, olyan "justinosan" lett megépítve. Nem is tudom, hogy tudták ennyi idő alatt összeszerelni.
A tömeg két oldalról figyelheti Justint. A kék ülepes gatyája van rajta és Supra-cipő.
Egyre hevesebben ver a szívem, félek, hogy úgy dönt kijön a helyéről.
Rengeteg ember jött el, dugig van az aréna. Vége van a One time-nak, de Justin nem bal oldalra fut ki, hanem jobb oldalra vízért.
Egy rövidebb dobszóló következik, a túloldalon látni, ahogy Justint öltözteti Ryan és Vanessa.
A kék helyére egy fekete ülepes gatya kerül, fekete kalap,bordó póló , fekete motoros kesztyű és egy fekete mellény.
Akár a sors fintora! Justin arról kezd beszélni, hogy a lányok mennyire szépek és senkinek nem szabadna egyedül lennie. Tudom melyik szám következik: One less lonely girl.
Mindenki ordít,sikoltozik és füttyög.Alig bírják már, hogy megtudják ki is az a lány, aki felmehet Justinhoz. De irigyek, azt kívánják magukban, hogy bár ők lehetnének.
Justin ehhez a részhez ér:
Saw so many pretty faces before I saw you you
Now all I see is you
I'm coming for you (I'm coming for you)
Don't need these other pretty faces like I need you
And when you’re mine in the world.
Kifordul jobbra, látja, hogy Vanessa ezerrel mutogat neki a másik irányba. Vérbeli profi. Vanessára figyel, de közben táncol és énekel.
Végül megérti, hogy mit akar, pár másodperccel később átfordul barra.
Az leírhatatlan, hogy hogy ragyogott fel a szeme, mikor meglátott!
Dobogó szívvel én is elvigyorodtam, majd formáltam a számmal egy "Sziát!".
Justin táncolt egy rövid blokkot a refrén résznél, majd elkezdett kifelé szaladni, felém.
Kicsit előrébb álltam, hogy ne kelljen annyit rohangálnia.Mire megállt előttem, elért a legszebb részhez:
Saw so many pretty faces
Before I saw you you
Now all I see is you
I'm coming for you, I'm coming for you...- közben megsimította az arcomat, majd a nyaka köré fontam a karomat és megöleltem.
Eláraszt az illata, a teste melege. Az, hogy itt van.
Ahol megérintette az arcomat, izzott a forróságtól... és a gyengédségtől.
Szerelmesen néztem Justin, ahogy önfeledten és vigyorogva énekel.
Ez is eljött.. én vagyok az a "one less lonely girl".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése