34.réész! ("nemgyerek")

*Deb szemszöge*
Gondoltatok már arra, miért vagyunk itt? Egytől egyig azért vagyunk itt, hogy valamit véghez vigyünk az életünkben. Lehet, hogy egy boldog családapa leszel, lehet, hogy egy gazdag vállalkozó. Az élet lényege, hogy gondtalan légy, szabad, tárd ki valakinek  a szíved. Egy kutya dolga hasonló.Arra rendeltetett, hogy őrizzen egy fémhulladék kereskedést vagy egy család, boldog házikedvence legyen. Mindannyiunknak küldetése van a Földön. Jelezni fogja, ha a hivatást teljesítetted, akkor elenged téged az Ég. A te sorsod lehet, hogy az, hogy ugorj egy autó elé. Akkor nem tisztelted az életedet. Az ajándékot, amivel megajándékozott  Isten. Soha nem kaphatod vissza utána önmagad, Isten leküld  az Alvilág sötét bugyrába. Nincs kulcsod a Mennybe. Nem becsülted meg, amit kaptál. Viszont, ha nem ez a végzeted?! Akkor mi sorsod? Az élet egy útvesztő, úgy járd,hogy egy tükör van a  hátad mögött. Ha valami nem sikerül, a tükör megmutatja, mit is rontottál el. Tégy még egy  próbát, és ne félj! Hisz minden rossz  után valami jó következik.  Van körbelül 32800 nap, 260 óra, amely során megmutathatod az Égnek, hogy mit tudsz, ki is vagy te.. Ez maga a létezés.


- Szia Austin! - intek egyet utoljára az ajtóban ácsorgó fiúnak. Az arcára boldog mosoly ül ki, aztán eltorzul . Mintha fájna neki. Szemügyre veszem az arcát. Kék szemei, akár a tenger, az orra..véres. 
-Akkor megyek. - fordul el azonnal, amint meglátja, hogy feltűnt nekem valami.
Elkapom a vállát, s az ajtón kilépve, a folyóson találom magamat. 
Mrs.Manphy épp a kis Moris-t hozta haza az esti kutyasétából. Mosolyogva intek neki. Ash lakása a legnagyobb az egész lakótelepen. Khm... a városban.
Összefonom a karomat a mellkasomon, s választ várok az idegesen rágóját csattogtató fiútól.
-Elestem. - morogja az orra alatt. Úgy veszem észre, ez a mérgelődés nem nekem szól. 
-Verekedtél? - esik le az állam, ő meg vigyorogva megvonja a vállát.
-Nem tudod kivel. - kacsint rám, aztán futásnak ered, le a lépcsőn.
  Döbbenten bámulok utána a folyosón. Kivel?!

-Ash! - üvöltöm, a hűtőben kutatva.- ASH!!- kiabálok teli torkomból, mire a tarkómnál fogva, az egész fejemet belenyomja egy adag, romlott makaróniba. Undorodva rántom ki a kobakomat a frizsiderből, s tikkelő szemmel meredek Ashleyre, aki kuncogva fürkészik. 
Kinyitom a számat, hogy jól kiosszam, de abban a pillanatban megszólal a csengő. Összeráncolt szemöldökkel kémlelem a bejárót.
-Austin az? - mutogatok az ajtó felé, Ash meg a kiskacsás mamuszában az ajtóhoz csoszog. Újabb kopogás, jóval erőteljesebb, mint az előző. Nagyot nyelek félelmemben. 
A nappali ajtaja mögé bújok, s a kis résen pont rálátok a bejáratra.
A lány kinyitja az ajtót, s egyszerre kapjuk a szánk elé a kezünket. Ott áll. Fekete dzsekiben, kék Supra-sapkában, sötétszürke ülepes gatyában... Justin.
Egy lila folt díszíti, körben a szemét. Összerándul a gyomrom, nem kapok levegőt.
Justin erőtlenül az ajtónak dől.
-Hol van Deb? - suttogja megtörten. Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne rohanjak oda hozzá, s öleljem magamhoz, azt sikoltva, hogy "Itt vagyok!". Ám az emlékek erősebbek. Belevésődtek az agyamba.Egy hete történt. Ő meg a vöröske a mi hálószobánkban.
Ashley feltűnésmentesen az ajtóra pillant, ahol vadul kapálódzom. Szerencsére rögtön veszi az adást.
-Nincs itt. - zárná be az ajtót, de Justin kitámasztja a jobb lábával. Ashley mérgesen arrébb rúgja a lábát.
-Beszélnem kell vele. Ashley, kérlek! - leheli az arcába, szinte alig választja el a lánytól pár centiméter. De a barátnőm nem engedelmeskedik a mogyoróbarna, csillogó szempárnak.
-Menj el! - fröcsögi suttogva, szinte alig hallom. Justin homlokán először ideges ráncok jelennek meg . Ezek után reményvesztettbe, csalódottba csap át. Lehunyom a szememet, könnycsepp gördül végig az arccsontomon.
Ashley rácsapja az ajtót, a szótlan Justinra, mire én felzokogok.
Ez a perc úgy fáj. 

-Elmegyek bevásárolni. - kapom fel a zöld öko szatyrot a díványról. Ashley a kanapén elnyúlva, furcsán néz rám. 
-Ne rohanj utána! - lát át rajtam egykönnyen. Sóhajtva felkuporodom a heverő karfájára.
-Azt akarom, hogy ő küzdjön értem. Én nem fogok már érte.- mosolyodom el keserédesen. Ashley válaszként megpaskolgatja a vállamat. Nem tudom, hogy a chipse zsírját kente-e belém, amit épp nassolt vagy mondandója megerősítése képen  ütögetett hátba. Én az elsőre szavazok. 
-Egyébként meg, nasin kívül nincs itthon kaja. Ha azt akarod, hogy pár nap múlva daruval kelljen kiemelni, felőlem. - adok választ arra, hogy pontosan miért is kell egy embernek bevásárolnia, természetes, egészséges élelmiszereket. Csak megvonja a vállát, s tovább tömi magába a papírvékony sültkrumplit.

Dúdolgatva szállok be a liftbe, majd megnyomom az egyes gombot. A felvonó  nyikorogva  kezd gyorsulni. Előkotrom, a kis Gucci táskámból a szájfényemet, ezt követően az ajkaimra kenem. Eloszlatom rajta a csillogó zselét. A lift ajtaja csikorogva kinyílik, én meg kilépek New Jersey zajos főútjára. Begombolom a kék kabátomon a gombokat.
-Jó napot! - integetek vidáman az idős hölgynek, aki a gyönyörű, piros tulipánjainak  árulásával próbálja megkeresni a napi betevőt. Megsajnálom szegényt, visszafordulok, s két csokrot is veszek a virágokból. A hét dollár helyett, majdnem húsz dollárt nyomok a kezébe. Hálásan pillant rám, én meg készségesen  tenyerébe csúsztatok még  egy öt dollárost. Ezután tovább andalgok a hatalmas bevásárló soron.
-Szia! - köszönt vidáman egy kék szemű, barna, - felzselézett- hajú fiú. 
Talán. Ha a szüleim nem haltak volna meg, s nem kerültem volna árvaházba, s nem vitt volna el Justin. Ilyen fiúm lenne. Együtt élnénk a kis panellakásunkban. Csakhogy az életben nincs helye a "ha" szempontnak.
Óvatos mosolyra húzom a számat. 
-Ashley Benson rendelését viszem el.- a srác szemöldöke a homlokáig szalad, majd normális hangnemben ismerteti az árat. Egy termetes Mekis zacskót nyomnak a kezembe, tele fagyasztott almás pitével. Zavaromban felnevetek, aztán gyorsan kiállok a sorból, mert a tömeg egyre nyugtalanabb. 
Az üzletből kilépve, meglepetten látom, hogy besötétedett. Előhalászom a táskámból a hófehér, kötött sálamat, majd a nyakam köré tekerem. Rögvest felmelegít. Sietve neki indulok, szinte futok,  minél előbb végezzek! Csak nem számítok arra, hogy szembe jön velem. Életem megrontója.

Gúnyosan rám kacag, kivillantva az hófehér -fehérített- fogsorát. Az egyik legdrágább virágárus bódéja előtt áll. Mint ,aki várt rám. Nem látok vele senkit, mégis kiráz a hideg.
Földbegyökerezett lábbal megállok az utca közepén. Sokan rám ordítanak, nekem jönnek vagy egyszerűen meglöknek. Míg ,én szemeimet egy fertőzött lány szempárjába fúrom. 
-Helo Deb. - ejti ki a nevemet, olyan undorral a száján, mintha csótányokról beszélne. Végignézek rajta. Vörös haját egy kék, bojtos sapka alá rejtette, hasonló színű sálat visel, hófehér kabáttal. Justin ma nagyon hasonló színösszeállításban tört fel hozzánk..
-Sárga jó lesz? - szól ki egy hang az üzletből. Kidülledt szemmel fordítom el a fejemet, a hang irányába.
Ariana sátánian felkacag. Mivel nem jött válasz Justin kérdésére, kilép a sátor alól. Döbbenten mered rám. 
-Deb!? - vigyorodik el boldogan. Megindul felém. Megviseltnek látszik, csüggedtnek.
Igen.. én sem hittem, hogy itt találkozunk. Még sem félek. Megvetem őket. Szánalmasak. 
A vöröske maga mellé rántja Justint, aki lesütött szemmel lép hozzá. Ariana Justin kezét szétfeszítve, rákulcsolja karimat- bocsánat ujjait- a kezére. Justin egy pillanatra sem néz fel. Mikor kilépett az üzletből, láttam rajta, hogy magyarázkodni akar. Ezt már nem lehet megmagyarázni.
Lesajnálóan elmosolyodom.
-Nem veheted el tőlem. - sziszegi  Ariana , mire idegesen felnevetek. 
Ez egy ideje kikívánkozik belőlem, nem tudom visszafogni. De, hogy megmondjam őszintén, nem is akarom. Az eljegyzési gyűrűmet forgatva kezdek neki.
-Csak azt vetted el, ami soha nem volt az enyém. Tudom, hogy minden álmod az - nem értem miért- , hogy láss engem összeomlani. Már összeomlottam. Nem egyszer, nem kétszer. Viszont mindig sikerült felállnom. Vagy a barátaim segítettek vagy a fogadott rokonaim. Isten nekem adta őt, aztán elvette. Mégis először nekem adta, aztán te elvetted. Isten úgy  tűnik jobban kedvel engem. De tartsd meg, neked lehet, hogy nagyobb szükséged van rá! - nevetek fel a monológom végén, gombóccal a torkomban.
Justin arcán mintha egy könnycsepp csillogna. Észreveszi, hogy arcom érzelemmentes maszkká torzult, felnéz rám, s ajkával a "Ne haragudj!" szót formálja. Felőlem.
Emelett Ariana meg leesett állal  hüledezik. Mosolyogva lerángatom a bal gyűrűujjamról a karikát, s bármiféle magyarázat nélkül Justin elé nyomom.
Kérlelve fúrja szemét enyémbe. Nevetve megrázom a a fejem, végül belenyomom a markába. Ez is letudva. 
Itt nincs kiút, csak bánkódás, csak könnyek, csak bánat...
Ariana kuncogva nézi végig a jelenetet. Justin kitépi a kezét az övéből. Hallom a riporterek fényképezőgépeinek kattogását, elöntenek az emlékek. Egy taxiból is minket fotóznak, az ablakban  egy fotós fekszik.
-Tudod Ariana- fordulok ösztönösen a lány irányába.- Ez a csalódás megerősített. Rájöttem, hogy az élet nem habos torta. Te nem vagy ilyen szerencsés. Majd rájössz mellette. Kívánom nektek a legjobbakat! - ezzel el is búcsúzom. 
Mindentől. Az életemtől, az én angyalomtól. Megmentőmtől. Elengedem.

Eddig az utolsó szálig kapaszkodtam Belé, a múltamba. Most már leteszek róla. Kilépett a jövőmből, nincs helye ott. Örökre őt fogom szeretni, nem lesz más, aki megdobogtatja a szívemet, mégis elengedem. Azt akarom, hogy boldog legyen. Ha én nem vagyok benne az életében, nem véletlen. 
Mit is gondoltam? Egy átlagos  18  éves lány vagyok. Csokoládébarna  hajjal, barna gombszemmel. Tűrhető dekoltázzsal, jó alakkal. Egy mindennapi, unalmas lány. 
Elgondolkozom. Mi van, ha nem ezt szerette bennem? Amennyiben nem ezért volt oda.. a külsőmért. Hogyha ő azt szerette, hogy imádok vele lenni, feltétel nélkül imádom őt. Szeretek enni, szeretek butaságokat beszélni, szeretek jótékonykodni, szeretek vele bármit csinálni, idétlenkedni, játszani, csókolózni, futni egy felbőszült pár elől... 
Faarccal elsétálok mellettük, ők meg a másik irányba mennek. Nem nézek vissza, ám tudom, hogy Justin hátrafelé néz, engem bámul. Viszlát..

Ariana és Justin

Sokat hallottam már Ariana-ról. Mind jó és pozitívum volt. Meglep, hogy ilyen igazából.Érzem a zsigereimben, hogy valami más, több áll a dolgok hátterében. A kanapén ülve, legalább hatvan újság vesz körül. Mindegyikről a kis vörös szörny köszön vissza rám.
-Deb, találtam valamit! - kiállt fel Ashley. Dettó. Őt is újságok kerítik körbe. Csak ő a földön ül. Egy Bravo újságot tart a kezében, s a szeme le-föl cikázik a sorokon. 
-Mit? - guggolok le hozzá, s ügyetlenkedésemben , egy halom újság a földre hull.
-"Scooterrel nagyon közel állunk egymáshoz. Imádom, hogy ő a menedzserem. Bármit megteszek, amit kér, mert mindig a legjobbat akarja nekem." - olvassa fel lassan, néhol megakadva - meglepődött ő is- a sorokat. Kikapom Ashley kezéből. Sokáig nézegetem a sorokat. Nem akar összeállni a kép. Valaminek lennie kell a dolgok hátterében. A számat rágva filózom. 
-Nincs cikk benne Austin-ról? - tördelem a kezem feszülten. Kezdek nagyon rosszat sejteni. Libabőrös lesz a karom.
-De. Miért? - kezd el lapozgatni a magazinban. Átfutja a szöveget. Elképedve néz fel rám, a kezembe nyomja.
-"Nagyon bírom Scootert. Az apám és ő a legjobb haverok. Tudom, hogy a legjobbat akarja nekem, mint magánmenedzser. Mindig hallgatok rá. De azért bírom, ha lehetnek saját döntéseim."- az újságot elhajítva, ráesem Ashleyre.
Vihogva megfordul alattam, pár centi választja el az arcunkat egymástól.
-Ez tök bizarr. - kezd el még jobban röhögni, én meg a hasán feküdve, le-fel emelkedem.  Legurulok róla, ezt követően az újságokban hemperegve, újságangyalkát próbálok kreálni.  Ashley hasát fogva kacag. 
Megrántom a lábát , így elveszíti az egyensúlyát, egyből rám zuhan.
Viháncolva fetrengünk mi, legjobb barátnők az újságokon. Közben több tucat Ariana  vesz minket körbe.

A kanapén eldőlve hamar álomba zuhanok. Mielőtt elaludnék, kitapogatom a pokrócot, amit Ashley hozott nekem, s egészen a nyakamig húzom fel.
Ide-oda sodródok az álom és az éberség között. Azonban mindig visszasüppedek az öntudatlanságba. Érzem, amikor Ashley ujjai a homlokomat simogatják.
Ismered az érzést, mikor nem mersz elaludni? Félsz. Félsz attól, hogy mit fogsz álmodni. Félsz, hogy a megtestesített gonosz belemászik az álmodba, összetöri a szép emlékeket. Elveszi őket. Mint egy agyrázkódás. Mégis, engedelmeskedem a sötétnek..elpilledek. 
A csengő hangos, vinnyogó hangja kelt fel. Riadtan kapom fel a fejemet. Amaz meg visszaesik a kanapé karfájára. Beállt a nyakam. Szuper.
Észbe kapok. Lehunyom a szememet, újra felhúzom a takarót a nyakamig.
Nem tudom kik azok , de Ashley kedélyesen fogadja őket.
-Ryan! - kiállt fel vidáman, minden bizonnyal a fiú nyakába vetette magát, mert halk, cuppogó hangokat hallok. Smárolnak.Valaki felröhög mellettük. 
Megfagy az ereimben a vér.
-Azért nem kéne az ajtóban dugni. - nevet folyamatosan. Vidámnak tűnik a hangja. Ashley egy "pszt!" hangot hallgat, mire mire mindenki elhallgat.
Egy pillanatra síri csend lesz, ám nemsoká Ashley újra megszólal, szinte suttogva: 
-Deb alszik.
Elképzelem Justin arcát. 

A konyhából kiszűrődő hangok alapján, Ashley valami gyorskaját dob össze a fiúknak. Mérgesen ráver egyet a mikróra, mikor nem indul el. A századik pittyegő hang után -ami azt mutatja, hogy Ashley jó ideje a gombokat nyomogatja -, jöttem rá.
-Mennyire bírta rosszul? - kérdezi Justin megnyomva a rosszul szót, a mondat végén. Eddig azt hittem, hogy Ash főzési tudományát cikizik. 
-Őszintén?-sóhajt fel Ashley,aztán dobozos üdítő pezsegését hallom meg.- Rettenetesen. 
Várom, hogy folytassa.
-Hulla részegre itta magát..- kezdi el sorolni lassan Ashley, aztán csikorogva  kihúzza a székét, leül . - Megfenyegettem, hogy ha nem hagyja abba, akkor orvoshoz vitetem. Rögtön elkezdett enni, de még mindig piált. El kellett dugnom az alkoholt előle... - szinte láttam,ahogy megborzong Ashley. Soha nem tudtam átverni, ismer, túlzottan is. Pár másodpercig síri csend lesz, folytatja. - Most valami megváltozott benne. Már nem az a kislány, akit megismertünk. Felnőtt. Sokkal több az önbizalma.. Nem fél. - ecseteli hosszan, de büszkén Ashley. 
-Úgy sajnálom. - feleli Justin szomorúan. Valaki kitolja a székét. 
-Kezd sejteni dolgokat. Hamarabb átlát a dolgokon, mint bárki más. Ismer téged a legapróbb titkaidig. Mikor a kezét felvágta, s nekem kellett belőle kicsikarnom minden szót, felhúzni a földről.. azt hittem örökre elveszítjük és vége lesz. Meglepődtem. Felállt. Újra kezdett mindent. Nem boldog, de nem is olyan élőhalott, mint volt. - fejezi be  Ashley, úgy hiszem jól esik neki, hogy arról beszélhet, hogy újra élek.
Biztos vagyok benne, hogy Justin lágyan elmosolyodik.
-Nincs több olyan,mint ő. - nyugtázza Ryan  kedvesen. Ezek után nagy csörömpölés hallatszik. Úgy hiszem, hogy Ashley mosogatni kezd.
-Odamehetek? - kérdi Justin félszegen, mikor elzárja a csapot Ash. Nem tudom, hogy először miről beszél, végül elakad a lélegzetem.
-Csak tessék. - mondja Ash. Biztos vagyok benne, hogy ehhez a mondathoz, valami grimaszt is társított.
Hegyezem a fülem.Nemsoká halk lépteket hallok meg közeledni a konyha irányából. Rám nehezedik egy újabb takaró. Felmelegszem.
-Mit megtennék érte, hogy ébren is velem légy. - mormogja lágyan. Hangja hallatán szárnyalni kezd a szívem. A neszelése közelségéből ítélve, leguggolt a kanapéhoz. Nagyokat szuszogok. 
Hangja elringat, mégis berezelek.
Érzem a keze melegségét, amint közel kerül az arcomhoz. A jobb orcámat simítja meg. Ahol elhagyja  bőrömet kézfeje,  felforrósodik az arcom. Altatódalként hat rám a közelsége.
Mikor már nem tudom, hogy elaludtam vagy ébren vagyok-e.. esetleg más dimenzióba kerültem, ahol mind a kettő érvényes..az ajkai gyengéd érintését érzem a számon. Azonban már késő. Lehúz a mélybe az álom. Szertefoszlik a pillanat.

Deb öltözete