31.rész! ("nemgyerek")

-Tudod, hogy milyen nehéz volt titokban tartani? - teszi fel a kezét megbántva Ash, mikor kérdőre vonom, hogy miért nem mondta el. Azt, hogy Justin megkéri a kezemet. Talán.., akkor nem mamuszban és pulcsiban lettem volna.
Már nem tesz semmit.
Ashley-vel kézen fogva csámborgunk ki a mosdóból. Ott folytattunk "lánymegbeszélést".
Annyira ledöbbentem, hogy fel sem tűnt, Justin mennyire lélegzetelállítóan néz ki. Homok szőke haja - a New Yorkban töltött héttől - világosbarnává változott, kék juharleveles pulcsiban, fekete, hosszú szárú ülepes gatyában áll, nekitámaszkodva az ebédlőasztal egyik székének. 
-Leégtél? - kezd el cukkolni Ash, mikor látja, hogy a fejem rákvörös színben pompázik. Nagyszerű.
Mielőtt Ryan is piszkálódni kezd, Justin mögé suhanok, s átkarolom hátulról.
Nevetve rákulcsolja ujjait, enyémekre.
-Ryan (Butler) is tudta? - nézek gyanúsan, az említett fiú felé, aki fahéjas puncsot iszogatva pillant rám. Justin sunnyogva elmosolyodik.
-Na!?- nógatom, mire kettőt hátrál, legjobb barátja felé.
-Mindenki tudta.- mondja, s máris futni kezd. Ahj, túl jól ismer. Menten üldözőbe veszem. 
Jazzy és Jaxon hangosan kacagva forgatják a fejüket, Pattie meg azt hiszem, elgondolkozott azon, hogy miért őrült a fia és annak menyasszony. Azta, de jól hangzik! 
Hála a tájékozódási reflexnek! Ha nem állok meg két másodperccel előbb, -köszönhetően az erőtlenségemnek-, akkor  beleszaladok a karácsonyi vacsoránkba.
-Pattie, ez a nagykorú fiad! - veregeti meg Alfredo Pattie karját, olyan "gratulálok!" módon. 
-Vájúhoooooooz! - ordítja el magát ..Ryan. Pattie ámultan mered  a száznyolcvan centi magas, a harmadik x-hez közelítő férfira. 

-Ursula! - szól ki az ebédlőből, a takarítónőnek  Pattie, aki egy Takler vörösbort cipelve jön be hozzánk.
-Rátok!- emeli fel Jeremy a poharát, mire szorosabban markolom meg az asztal alatt, Justin kezét.
-Ránk. - mondja Justin, utána higgadtan kezdi el ízlelni a bort. 
Boldogan nézek körbe. Tudjátok, néha az ember annyira elégedett és gondtalan, hogy kezdi megszokni. Velem is ez a helyzet.
-Mi a menü?- fordulok Justin felé izzó szemekkel. 
-Azt hiszem, hogy meg is érkezett a kérdésedre a válasz. - mutat el jobbra, elfordítom a fejemet. Egy hatalmas egészben megsütött pulykát hoz be Ursula- jó erős nő- , amely köré sült burgonya van helyezve. Majd egy újabb kör után, párolt zöldségeket.
-Boldog Karácsonyt mindenkinek!- kiálltjuk együtt, ezt követően hozzákezdünk a falatozáshoz.
-Ú, Kenny, ide adod a szárnyát? - mutatok rá az állaton, egy jókora darab húsra, Kenny meg, mint "késesfiú", derűsen csonkítja meg az állatot. Ámen.

Igaz, sokáig kellett fűznöm  Justint-t , de sikerült rádumálnom, hogy hívjuk meg a rég látott nagyapját, George-ot. Tudom, hogy J nem sokat foglalkozik, ezzel a papájával. Az idős férfi, csendesen eszegeti a madár combját, s mellette ülnek Justin másik nagyszülei. Bruce és Diane. Legkedvesebb, legfiatalosabb emberek, akiket csak ismerek. Megállapításom annyi, hogy karöltve az egész rokonság.

-Feladom!- gőzölök be saját magamra, mert nem voltam képes többet enni. 
Justin kételkedve  néz rám.
-Annyit ettél, mint egész Atlanta fél év alatt. - húzza el a száját, mire hitetlenül meredek rá, a többiek meg jót nevetnek rajtunk.
-Azért nem eszem többet, mert nem lesz hely a desszertnek. - panaszkodom, egyúttal  faarccal nézem, s a szemeimmel követem azt a kezet, aki elvesz egy darab párolt sárgarépát a tányéromból.
-Most harapjalak meg vagy egy perccel később?- szikrázik a szemem. Ryan a sárgarépámat rágcsálva, rám ölti a nyelvét.
-Justin elég mérges lenne, ha megrontanál.- húzza a száját gúnyos mosolyra. 
-Ryan! - kiállt rá Ashley, akinek úgy tűnik nem tetszik, hogy a barátja engem fenyeget. A fiú egy odaadó smárral elhallgattatja a "védelmezőmet". 
-Annyira bír engem.- hümmögök csendesen, de Justin meghallja, s bele bök egyet az oldalamba, amitől persze azonnal felvisítok.
-Harapdáld őt! - ad egy jó tanácsot Ryan,  most először, pacsiért nyújtom a kezemet. Ő meg elégedett vigyorral belecsap.
-Jön a puiing!- visong Jazzy, amint lerakja elé a saját csokoládés,karácsonyi pudingját Ursula, rástartol a zselé állagú desszertre.
-Isteni. - kanalazom magamba az édességet, aztán Jussra pillantok, aki furán néz rám.
-Ebben alig van csoki. - értetlenkedem, végül boldogan veszem tudomásul, hogy enyém az övé is. Fintorogva tolja elém a tálját.
-Hogy lehet nem szeretni?- forgatom a szememet, mire Justin óvatos mosollyal, felveszi a szalvétáját az asztalról, s megtörli a számat. Egy "köszönöm, köszönöm!" csókkal hálálom meg.
-Hogy lehet szeretni? - kérdez végül vissza. Jogos.

-Kipurcanok.- jelzem, hátradöntve a fejemet a széken. Soha többé nem eszem pudingot, annyi szent.
-Kértek még?- hoz be a tálcán újabb adag pudingokat Ursula, nekem meg a torkomba vándorol a vacsorám.
-Kérem ne! - fordulok le a székről egy mozdulattal, mire mindenki döbbenten kukucskál le rám.
-Becsiccsentett. - legyint egyet Ryan, mikor felállok, s visszamászom a székre.
Végül is , nem dobhatom ki a taccsot aznap, mikor eljegyeztek, meg Karácsony van.
-Jól vagy?- bújik oda hozzám Justin, s a fülembe súg, hogy csak én halljam.
-Kicsit hányingerem van.- vallom be, ő meg velem együtt feláll az asztaltól, megköszöni a vacsorát- mindkettőnk nevében- és a konyhába siet, gyógyszert keresvén.
-Vedd be! - nyom a kezembe egy DEDALON- kapszulát, meg egy pohár vizet. Nagyokat kortyolva beveszem, utána meg leülünk a nappaliban.
-Jobb már? - kérdi Justin a hajamat simogatva. 
Mint én. Ezeket hívják "őslúzereknek". Mindent elszúrok. Mióta megkérte a kezemet, egy pillanatig sem voltunk kettesben. Most négyszemközt vagyunk, de mind a ketten azért drukkolunk, hogy le ne okádjam.
-Honnan tudtad? - kérdem hirtelen, ő meg érdeklődve néz le rám.
-Mit? 
-A gyűrűméretem. - forgatom a mutató-és hüvelykujjam közt az eljegyzési gyűrűmet.
-Úgy alszol, akár egy medve. - paskolgatja meg a fejemet, én meg a szememet lesütve ,elvörösödöm. 
-Mikor kicsi voltam, volt egy Kuka nevű hörcsögöm, a húgom véletlenül  elengedte, láttuk, ahogy elcsapta  az autó.- kezdek el össze-vissza magyarázni, leplezve az elég nagy égésemet.
-Furákat beszélsz. - vihog ki Justin, én meg felkelek az öléből, s a kezemet nyújtom, hogy felhúzzam őt is.
Ellenben, ő nyomban visszarántja a kezemet, én meg rázuhanok. Az orromhoz érinti sajátján, s mogyoróbarna szemei az enyémeket fürkészik. A szívem feldübörög.
-Mrs. Bieber. - mormolja gyöngéden Justin, én meg nem bírom tovább, azonnal magamhoz húzom, szenvedéllyel kezdem csókolni. 
Juss felnyög.
-Menjünk fel. - suttogja a nyakamba, engem meg teljesen kiráz a hideg.
-Nem lehet.- mondom keserűen, ő meg a nyakamat csókolgatva hümmög.
-Nini! - kiállt fel mögöttünk Ash. Kapásból szétrebbenünk.
-Pedig nem is a pornóra kapcsoltam.- cicceg Ryan, aztán mindenféle bocsánatkérés nélkül, ledobja magát mellénk.
Megfeszülök.
Justin a karomhoz kap, s próbál féken tartani. Leszállok az ágyékáról, s megigazítom a hajamat. 
-Mit fogunk nézni? - érdeklődöm mosolyogva. 
-Reszkessetek betörők. Kilencvenedjére. - ingatja a fejét Justin ide-oda. Először furcsán mézek rá, aztán felkapom a  távirányítót.
-Tartsd meg az aprót, te mocskos állat! - idézem ordítva, s Ryan nevetve eldől Ash ölében. 
Ezt követően Justinra kezdek lőni.. a kapcsolóval. A kezét feltartva leesik a kanapéról. Komoly arccal, a hátára térdelek, de ő kihúzza alólam a lábam, mire a földre pottyanok. Nagy hajzata a szemébe hullik, miközben megcsókol.
-Nyálgépek. - zavarja meg a turbékolásunkat Ash, de, amint felülök, látom, milyen szeretettel néznek ránk. Mind  ketten.

Legvégül a felnőttek úgy döntöttek -összefogva-, a kis apróságokkal együtt, hogy elpucolnak előlünk. Jól is tették. Haha.
-Akkor ezt elfelejthetjük. - nyomja ki a TV-t Ryan, míg én Justinnal nevetgélek a mai napon.
-Akkor mit nézünk? - szalad fel a szemöldököm, úgy a homlokom tetejéig.
-Víí. Nézzük a Grincset. - lelkesedem azonnal, mikor meglátom az említett, zöld, szőrös alakot az egyik DVD tokján. 
-Azt én is úgy szeretem. - lelkesedik Ashley is. A fiúk fájdalmasan összenéznek, és azt hiszem, konstatálják, hogy soha nem lesz normális barátnőjük. Nos, ez van.
Justin, amolyan "elárultál" pillantással néz rám, mire "sértődötten" átülök Ash-hez, aki izgágán arrébb csusszan a sötétbarna, kétszemélyes kanapén, aztán a kezemet fogva várjuk a filmet.
Addig meg a fiúk, tisztes távolságban egymástól, unottan bámulnak a képernyőre.
-Legalább kaja lenne. -háborog Ryan, körbelül a film negyedik percénél, Justin egyetértően helyesel.
-Menj ki csokiért. - inti le Ash, a szabad kezével, a fiúk meg tátott szájjal merednek ránk.
A történet felénél a két pasi, egymás vállára dőlve, horkolva bealudt.
Így , Ash-el volt időnk megkönnyezni a történet végét.

A lábujjaimon, aprókat lépdelve, kinyomom a DVD lejátszót. 
-Hol van a telefonja? - tátogja Ashley, én meg értetlenül bámulok rá. Aztán megismétli. 
-A zsebében. - mutogatok Justin felé, aki Ryan vállán nyugtatja a fejét.
-Óvatosan. - figyelmeztet suttogva a barátnőm,én meg óvatosan benyúlok Justin zsebébe, és egy pillanat alatt kivarázsolom az iPhone-ját a nadrágjából.
-Twitterre, vagy Instagramra? - húzogatom a kijelzőn az ujjaimat. Ash pár másodpercig töpreng, majd vigyorogva, rám nyújtja a nyelvét. Tehát mindkettőre.
-Csííz.- kapom le őket, majd Ryan fejére szarvasagancsot szerkesztek, Justin-éra pedig Mikulás sapkát. Visszafojtott nevetéssel nyomjuk meg a "Küldés" gombot a telefonon. 
Megjegyzésként, ennyit írunk: Merry X-mas!  
Egy fél másodpercre nem néztem a telefonra, de mikor újra pásztázni kezdem az Instagrammot, eszméletlen mennyiségű lájk és hozzászólás van a képen. 
-Bújjunk el? - kezdek el aggodalmaskodni, mert látom, hogy a fiúk ébredeznek.
-Hülye vagy? - olt le, majd puszit nyom az arcomra. - Arról is kell kép, amint rájönnek, hogy egymáson aludtak.
Tényleg kihagyhatatlan lett volna, azt látni, hogy milyen patáliát rendezett a két srác. 
A kis "rosszaságunkért" hatalmas csiklandozást kaptunk.

-F-f-áradt vagy? - dadogtam riadtan. Nem is tudom, hogy mitől vagyok rémült. Csak nem félek Justintól... Hisz ő, ő. Ugyanúgy az az energiával teli, kedves okos..tizenkilenc éves. Férfi.
Piros Calvin Klein-boxerban , fekvőtámasz testtartásban helyezkedik el fölöttem.
-Nagyon is éber vagyok. - kuncog huncutul, nekem meg belemászik a félelem a fejembe. Justin rápillant a remegő - igen-, kezeimre, aztán nyugtalankodva leül mellém.
-Mi a baj?- takar be kedvesen, engem pedig a sírás kerülget. Miért ilyen megértő velem? Ma jegyzett el, én meg az ágyban hozzá sem merek érni.
-Beparáztam. - ismerem el, fojtott hangon. Könnycseppek száguldanak végig az arcomon, s a lepedőn érnek célba. Justin türelmesen magához húzott, s lecsókolta a könnyeimet az arcomról.
-Félsz? - kérdezi végül, pár perc csend után. Ezek szerint eddig ezen töprengett.
Miért hazudnék neki?
-Igen.- mondom a helyzethez képest, nyugodtan.
-Mitől? 
Ezt a legnehezebb bevallanom. Bebújok a takaró alá, hogy ne láthasson, majd halkan motyogni kezdek.
-Tőled.
Síri csend lesz. Attól félek, hogy kiment a szobánkból, vagy elaludt, ezért feljövök a pléd alól. Közömbös szemekkel méreget engem.
-Miért? - kérdezi, s szemeiben próbálok kutatni. Fásultan bambul.
-Megváltoztál. - szeme felcsillan, mint aki másabb válaszra számított.
-Egy bizonyos.- jelenti ki,én meg biccentek neki ,miszerint folytathatja.-Ugyanúgy szeretlek. - hajol felém, s szájra puszit ad.
Határozatlanul visszacsókolom, ő meg visszamászik rám. 
Hezitálva lehúzza rólam a ruhadarabokat, amelyek eddig feltartották vágyaiban.
Pedánsan leveti magáról az alsóját, majd fölöttem kezd le-fel mozogni.
Miért kételkedjek benne? Semmi okom nincs rá. Nem is lesz.
Szerelmesen hajolok fel hozzá, ő meg le hozzám. Ajkunk összeér. Ez így van megírva.

*Egy nappal később*
-Ideértek! - szólunk ki a nappaliból egyszerre Justin-nal. Ma van a "barátokkalünnepelünkkarácsonyibuli". Elpakoltunk minden törékenyt, előkészítettünk rengeteg ropit, chipset, colát,energiaitalt . Csupa  hasznos és tápláló kaját, üdítőt.
Justin a legjobb barátait, azoknak a barátait, és a barátok barátainak a barátait hívta meg. Csomó ismerőst.
Elsőként Ashley Tisdale, Vanessa Hudgens, Rachel Korine, Ariana Grande, Miranda Cosgrove, Cody Simpson,Jake T. Austin és Avan Jogia érkezett meg.
-Helo. - köszöntem egy ismeretlen tagnak, eszelős vigyorral az arcomon.
Egy kis rögeszmés gondolkodás után, rájöttem, ki volt a fiú. Brooklyn Beckham. Te jó ég!
Azt hittem, hogy Justinnak elég egyszer elmondani, hogy maximum húsz fő. 
A vendégek száma sorjában növekedett.
-Ez Katy Perry volt? - ordítom Ashleynek torkom szakadtából, mire ő vigyorogva bólogat. A hangszóróból egy Calvin Harris szám üvölt.

Egy újabb csapat érkezik. Köztük felismerem például: Zendaya Coleman-t, Bruno Mars-ot, Kendall Jenner-t, Victoria Justice-t és Jaden Smith-t. Utóbbi hatalmas mosollyal az arcán, puszit nyomva homlokomra köszönt.
-Hoztam a fenegyereket, vele vigyázz! - enged el, aztán egy kék dzsekiben lévő  fiúra bök, aki az ajtót támasztva nézelődik. Azonnal ránk szegezi, szikrázó, mélykék szemeit.
-Szimpi.- vihogok fel feszültem, Jaden meg heherészve indul meg a lányok felé.

A fiú az ajtót támasztva engem stíröl. Haja világosbarna, ajkai teltek, kabátja alatt Ramones felsőt visel, fekete csőgatyával és  kék Nike-cipővel. A torkom kiszáradt, a zene üvölt, Justin-hoz Ariana Grande pofátlankodott oda, épp neki teszi a szépet. Úgy érzem, mindjárt elvesztem az eszméletemet.
A srác, fél szemöldökét felhúzva, ellöki magáz az ajtótól, majd hozzám lép. 
-Austin Mahone! - tolja elém a jobb kezét, én meg próbálok nem megrettenni, a -rám- , fagyosan meredő, gonoszan égő szempártól.