32.réész! ("nemgyerek")

Kiszökik az oxigén a tüdőmből. Austin  pillantása lukat üt a hátamba. Hátat fordítok neki, azzal elszaladok.
Ideges vigyorral az arcomon   keresem Justint, de mintha elnyelte volna a Föld.
-Jaden! - furakszom át pár lány közt, hogy az említett fiúhoz mehessek. A kanapén ül, körbeállják a lányok. Száján tömör füstöt fúj ki.
-Mondjad, baby. - néz fel rám. A szemei nem stimmelnek, keresztbe állnak. Szent ég!
-Semmi.- nyelek  akkorát, hogy még a szomszéd is hallhatja. Otthagyom, s a konyha felé iramodom.
Mindenki jól el van. Velem meg forogni kezd a világ. Zúg az egész fejem.
A pult felé kapok, majd lerántok róla egy áttetsző,szagtalan folyadékkal töltött stampedlit. 
Egy hatalmas nyeléssel a forróság lecsorog a torkomon.Bele a vérkeringésembe. Égeti a nyelőcsövemet.Vodka.
-Jól vagy? - lép mellém Austin, de mikor szó nélkül hagyom a beszólását, egy újabb  pohárkáért nyúlok. Dühösen meredek kezeire, melyek a csuklómnál fogva feltartanak. 
-Vedd le rólam a kezed! - vicsorgok rá, ezután beleharapok a kezébe. Elkapja a mancsát, én meg  le hajtok még két kupicával.
Nem látta senki az incidens, de testtartásom épp elég  beszédes.
A hangok kezdenek vegyülni, a tárgyak pörögnek körülöttem, összemosódnak.
Egyszerre,csak azt veszem észre, hogy teli torokból üvöltöm az -eddig-, ismeretlen dalt.
-Részeg vagy. - állapítja meg Austin, én meg újabb italt töltök magamba. Már nem is érzem a perzselést, csak a torkomat zavarja egy kicsit.
-Elhallgass!- nevetek rá nehezen forgó nyelvvel.. Aztán eszembe jut, hogy van egy barátom, sőt vőlegényem. Megvakarom az orrom, azzal a barna hajú fiúra nézek.
-Hol van Ju..Jestin? - ejtem , vagyis próbálom kiejteni a szerelmem nevét. 
Austin arcára alattomos mosoly ül ki, én meg vinnyogni kezdek Justin után.
A zene maximum hangerőn ordít, az emberek is nyüzsögnek, füst- és alkohol szag van.
-Akarod tudni? - ragad meg a karomnál fogva, s a lépcső felé kezd húzni. Elesem az első lépcsőfokon, mire ő kelletlenül felránt, aztán tovább  vonszol.
Az emeleten nincs büdös, totál némaság van.A fejem kezd kitisztulni a csendtől.
-Itt van? - mutatok értetlenül a hálószobánkra. A fejem iszonyatosan hasogat. A kilincsre helyezem a kezem, azzal benyitok. Nem kopogok- miért tenném?

A szívembe azonnal késdöfést intéznek. Az ágyunkban egy fiú és egy lány folytatnak szerelmes csókokat. A fiún fekszik a csaj, ő vesz észre. Rám villantja hófehér mosolyát, illetve megigazítja meggyvörös hajkoronáját. A srácnak fel sem tűnik, hogy rájuk nyitottam, a lányra összpontosít.
Justin az. 
És Ariana Grande.

 A tüdőm felszakad, s azonnal kirobban belőlem a zokogás. Faképnél hagyom a sátánian vihogó Austint, lerohanok a lépcsőn. Túlzottan kijózanodtam. Ebben közrejátszott, az imént látott jelenet.
Mire leérek a lépcsőn, alig kapok levegőt. A légzőszervem felmondta a szolgálatot, csak pihegek.
Bénult érzékszerveimmel  próbálom keresni.... Aki megmenthet innen.

A sarokban rátalálok. Ash épp a barátnőivel nevetgél, látszólag tökre tetszik nekik a buli.
Utat kreálok magamnak a könyököm segítségével, majd odafurakszom Ash-hez.
Döbbenten néz le rám. A szemfestékem lefolyt, izzadok, a hajam csupa víz. Visszataszítóan festek.
-Ide adnád a lakáskulcsod?- suttogom, szikrányi élet jele nélkül. A barátnőm látja, hogy nincs rendben velem minden - semmi- , ezért szó nélkül nekem nyújtja a kulcsait. Puszit nyom az arcomra, én meg szó nélkül kimegyek az ajtón.

-Azt mondtad, mindig itt leszel velem! - ordítom, amilyen hangosan csak tudom. A fájdalom beszél/kiabál belőlem. Az eső nem rég állt el, a kocsi kerekei csikorognak a vizes aszfalton.
A 62-es úton haladok, Ash háza felé. A Justintól kapott autó illatát ,próbálom nem beszívni. A nevének csengése, olyan fájdalmat indít el bennem, hogy azonnal eláll a lélegzetem.
Fájdalmasan felnyögök, mikor egy SMS-em érkezik. Tőle. 
Felzokogok, s belefejelek a kormányba. Az élet van, hogy egy képzeletbeli  illúzió, de pár perc ...és  már egy rémálom.

-Deb! - hallok egy hangot a nappaliból. Keserű mosollyal nézem a kezemet, amelyen apró forrásokként folyik le a vér. Újra a kezembe veszem a pengét, s belemélyesztem a csuklómba. Fájdalmas mámor ez. 
-Deb! - rántja ki a kezemből, egy mozdulattal Ash a pengét. A keze neki is csupa vér lesz. Belekapott az élébe.
A zsilettet tüstént bevágja a kukába. Ledobja a táskáját a kanapéra, utána  visszatér hozzám.
-Gyere! - tol a tükör elé a vállamnál fogva. 
Egy lány áll előttem. Karján, éppen csak megalvadt a vér, szemei a sírástól és piától csillognak, a szempár alatt hatalmas, fekete karikák húzódnak. Ruháján apró kis vércseppek éktelenkednek.Alakja kecsesnek nem mondható, sovány. A lány rettenetes állapotban van.
-Mi történt veled? - suttogja elkeseredetten, a szemembe nézve. Újra előtörnek az emlékek, szemembe könnycseppek gyűlnek.

Ezek után vizet enged nekem, isteni illatú kamillás habfürdővel. Miután, én csak rángatom magamon a ruhákat tanácstalanul, hozzám lép, s gyöngéden lehúzza rólam. Aztán beleültet a vízbe. Felszisszenek, mihelyst a sebhez ér a forró víz. 
-Megalázott.- makogom artikulálatlanul, s "seperni" kezdem a víz felszínét.
-Meséld el! - noszogat Ash, valamint egy sárga mosdószivaccsal kezdi el dörzsölgetni a hátamat. Nem szégyenlem, hogy pucér vagyok előtte.
-Ariana.. - temetem a tenyerem az arcomat. A könnycseppek benedvesítik a markomat. 
Ashley nem kérdezősködik tovább, némán hallgatja, ahogy szipogok.
Miközben kiszed a vízből, átható tekintetével a sebes karomat pásztázza, végül ennyit mond.
-Ha az élet magadra hagy, nem véletlenül teszi. Azt üzeni ezzel: Gondolkodj! Hallgasd meg a szíved üzeneteit! 

-Tudod. Már sokszor elgondolkodtam azon, hogy véget vetek a megpróbáltatásaimnak. De nem tettem. - iszom egy újabb korty vodkát a hatalmas , literes üvegből. Ash meg kidülledt szemmel vizslat. - Ez most jelenleg létezés, nem élet... még is. Ő mentett ki onnan, ő volt a támaszom mindig. Ezt soha nem fogom tudni meghálálni neki. Legalább megpróbálom.
- ecsetelem hosszan a gondolataimat. 
-Minek ragadsz le a múltnál? Foggal-körömmel kapaszkodsz bele. Az csak a múlt. Engedd el. - áll fel az ágyamról, aztán egy "jóéjt" puszival ajándékoz meg. Maga után becsukja az ajtót, én így ott maradok a gondolataimmal.

Hátrahajtom a fejemet, hatalmasat nyelek a perzselő, folyékony békéből.
A könnyeim potyogni kezdenek, ám én tovább nyakalom a vodkát. 
Eddig el sem gondolkodtam, a számomra fontos kérdéseken.
Mit nem adtam meg neki? Lefeküdtem vele, minden nap, bolondultam minden porcikájáért, rajongtam érte... imádtam Őt. Ő volt az én angyalom, Istenem,megmentőm. Még is csak elárult. Miért?
Megérdemeltem? Mit csináltam rosszul?
Egyet tudok. Justin és kupido hasonlítanak, egy valamiben.Mind ketten a szívemre céloztak. Egészen másképp..
Fenékig ürítem a palackot, aztán hátravetett fejjel,  az utolsó cseppeket  kocogtatom ki az üvegből a tetejét és alját ütögetve.
Érzékszerveim megbénulnak, gondolataim elhalványulnak.Torkomat marja az alkohol.
Az idillemet egy csippanás szakítja félbe. Bekancsalítok. Így, annyival másabb minden.
Odatámolygok a fekete bőrfotelhez, amin a táskám van. Próbálok összpontosítani, de a telefonból mindenhogy kettőt látok.
Hátratámolygok az ágyamra, aztán hanyatt fekszem. A mobilomon Justin arca villog. Ki vagyok ütve, de a neve - és arca- láttán  gyötrelemhullám söpör át rajtam. 
Jó, pár perc kell hozzá, hogy el tudjam olvasni, amit írt. Persze, nem azért, mert írt egy könyvet, csak a szemem ketté áll.Nem mérlegelek, azonnal visszaírok.  Másodpercekkel később jön is a reakció.
Az arcomat könnyek borítják. Bepötyögöm a feleletemet, aztán várakozom.
Válaszán felnevetek. Semmi vidámság nincs a kacajomban.

Sohasem akarom, hogy a szeretteim megtapasztalják ezt a fájdalmat. Justinnak fogalma sincs róla , hogy milyen érzés.Vagy ha igen, úgy gondolja - gondolom én- , hogy majd elmúlik. Nem múlik el. Ott lapul a fejedben a gondolat, amely azt suttogja szüntelen : "megcsaltak" ,  "egy semmi vagy"! Nem tudhatja, hogy milyen érzés nekem. Felnőttem a feladathoz, de nem tudom megemészteni annyira, hogy ne foglalkozzak vele. Ugyanakkor, nem vagyok az a tizenhat éves kislány, aki annyira ragaszkodott hozzá. Ő minden gondolatom, mikor felkelek, s mikor lefekszem. Ez a legnehezebb ebben. Bánt, megaláz, még sem tudok nélküle élni.
A másik. A hit. Hittem, hogy tud bántani. Viszont nem gondoltam, hogy meg is teszi.
Ledobom a készülékemet az ágyra, felemelem az üres üveget, s kisurranok egy újabbért. 
Ashley-nél nyitva van az ajtó, nem tudtam, hogy még ébren van.Bekukucskálok az ajtón.
-Mutasd meg nekik, hogy félreismernek. - fonja össze a karját a mellkasán, miközben feljebb csúszik az ágyban. 
-Miért fecséreljem, olyan emberekre az időmet, akik nem hisznek bennem Ashley?- ejtem ki egészen szépen a szavakat. Holott, megittam egy liter vodkát. 
Hátat fordít nekem, az ágyon megfordulva, végezetül annyit suttog:
-Hogy utána higgyenek benned. - elmosolyodom, aztán becsukom magam mögött az ajtót.

A konyhában csak pálinkát találok, meg pezsgőt. Megfogom mind a két üveget, azokkal a kezemben, bevonulok a szobámba.
A szilvás alkohol tetejét lecsavarom, aztán beleszagolok. Fintorogva elhúzom az orromat a szúrós szagú lötty elől.
Jókora levegőt veszek, aztán lehúzok fél decit a pálinkából. Kár volt. Azonnal leszédülök az ágyról, s a fejem nagyot koccan a parkettán.
Végigmarja az egész nyelőcsövemet a feles, ezt követően megborzongat.
Szétdobom a lábaimat, és elhatározom, hogy a sárga földig fogom leinni magamat. Legalább ennyi jó legyen a mai napomban.
Felnyúlok az üvegért, de helyette a telóm csúszik le az ágyneműn, utána nagyot koppan a fejemen.
Utoljára visszaírok Justinnak, majd meg sem várva a választ, sikítva elhajítom a telefonomat..egyenest a könyvespolcnak, amiről egy puffanással leesik. Betört képernyővel.
A törött képernyőn is jól látható: 
Ariana Grande új képet töltött fel - vele: Justin Bieber
A képhez ennyit fűzött: A fiúm
A fájdalom utat tör a bepiált fejemben, még több alkoholra van szükségem.
Lerántom a padlóra a pálinkásüveget, s szlopálni kezdek belőle. A folyadék egyre csak fogy, a  fejem meg egyre kótyagosabb.
-Hahahahaa. - terülök el a földön, saját magamon röhögve. Aprókat csuklom, de aztán érzem, hogy ez nem csuklás lesz. Valami rosszabb.
Felnyomom magamat a földről, besprintelek a mosdóba. A wc fölé hajolva, felfogom a hajamat, öklendezni kezdek.
Az itóka olyan gyorsasággal távozik belőlem, mint ahogy jött. 
Összegörnyedve leülök a földre, majd sírni kezdek. Ash halkan megszólal mögöttem.
-Alszol mellettem? - húz fel a földről, ma már ezredjére, mire én komoran megrázom a fejemet. Megmossa az arcomat,  a számat.
-Nem, küszi. - botladozik a nyelvem. Ashley bekísér a szobámba, hümmögve szedi fel a földről az üres flaskákat. 
-Köszönöm. - mormogom álmosan. Ashley csak csendben kimegy, tudja, hogy felöntöttem a garatra, rendesen. Csak ki kell aludnom.
Ám, mielőtt beleburkolóznék az árnyakba, megszólal a telefonom. 
Morcosan veszem fel a földről, aztán -magamat is meglepve -, kinyitom az ablakot, s kihajítom rajta a -még mindig-, zenélő telefont. Bevágóm a nyílászárót, s visszabújók a pléd alá.
A sötétségben egyedül a legjobb elveszni. Nincs más, aki bánthatna, csak a saját lelked.

Justin és Deb beszélgetése magyarul

Justin és Deb beszélgetése