30.rész! ("nemgyerek")

*20 nappal később*
Még soha nem volt részem ekkora karácsonyi őrületben, mióta élek.
Pattie-vel együtt voltunk Karácsonyra vásárolni, és mivel ő tudja, hogy mi folyik ilyenkor, én meg nem. Nyilvánvalóan engem lökött fel a tömeg, és tapostak át rajtam, nem rajta. 
Ezt követően, mit is csináltunk még? Ja, megvan. Justinnal és az egész családdal együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Jazzy és Jaxon egymást túlüvöltve küzdöttek azért, hogy ők rakhassák fel a karácsonyi csillagot a fa tetejére.

A Coffe Latte-mat szürcsölgetve ülök a kanapén, a nappaliban. Justin az ölembe fészkelte magát -közben állandóan beszél-, aztán bealudt.
Hallom, ahogy valakik csörtetnek le a lépcsőn. Pattie és Jeremy  karikás szemekkel állnak meg előttem. 
-Hozhatjátok az ajándékokat! - bök Justin felé, aki épp elfordult az ölemben, mint egy kisgyerek.
-Felkeltem! - biccentek, majd ismét hallom, ahogy felrohannak a lépcsőn a kialvatlan szülők. Nem csoda, van vagy hajnali  három óra. De Jazzy-t és Jaxon-t mostanra sikerült ágyba dugni és elaltatni.
Óvatosan Justin fölé hajolok, de a hajam előre esik.A karjaival csapkodni kezd, és mormogni, hogy "ő alszik". Azt látom.
Gyengéden lehajolok hozzá, majd megcsókolom. Nem reagál, ajkai mozdulatlanok maradnak. 
-Fel kéne kelni!- kezdek el körözni az ujjaimmal az ajkán.
-Ennyi nem elég hozzá! - suttogja, még mindig behunyt szemmel. Döbbenten nézek rá.
-Még is.. mit szeretnél? - fintorgok. Őt fürkészve, elvigyorodom. 
-Löklek, vagy felkelsz. - állítom gyors döntés  elé, mert a kezeim már ott pihennek a csípőjénél.
-Még is mi bajod van? - emeli fel a fejét idegesen, de  szeme melletti nevetőráncokat nézve, tudom, hogy magában jól mulat.
-Karácsony van. - mondom izgatottan, mire ő nevetve feláll, s a kezemet fogva felbaktatunk a lépcsőn.

-Szerintem lökjük. - támad remek ötlete Justinnak. Igen, az ajándékokkal megpakolt szatyrokkal állunk a lépcső tetején. Vagy nyolcszor kellene fordulnunk, hogy le tudjuk vinni mindet.
-Remek ötlet. - csettintek bágyadtan. Lehet, hogy kellett volna egy erősebb kávé.

-Ilyenkor hol van a Mikulás? - zsörtölődöm, s próbálom kettesével venni a lépcsőn a fokokat.  De a lábaim a negyedik menet után, pihenőidőt kértek. Az meg nekem nem volt.
-Gyere, már csak kettő van! - fut fel a lépcsőn Justin, tele energiával. Ránézek, hátha én is feltöltődöm. Semmi.
-Mr. Energia. - puffogog, Justin meg próbál kiigazodni rajtam.Az még nekem sem megy, nem, hogy neki.. 
-Végre!- sóhajtok fel boldogan, mikor felkúszom a lépcsőn, mint valami nindzsa. Justin megint csak futólépésben jön fel, s mikor mellém ér, a fenekemre csap.
-Vigyél az ágyba. - kérlelem, a padlószőnyegen kinyúlva.
Nem tudom, hogy történhetett ilyen gyorsan, egyszer csak Justin a karjába kapott, s a hálószoba felé vette az irányt.
Óvatosan letett az ágyra, majd kibújt a pólójából,  mire újra felnéztem, csak egy szál boxerben állt mellettem.
-Ha már Karácsony van. - mutatja fel a "MERRY CHRISTMAS YA FILTHY ANIMAL" feliratú pulóverét, én meg álmosan heherészve veszem el tőle.
A gardróbomba lépve, bedobom a piszkos mackó nadrágomat, felsőmet a szennyesbe, majd a fehérneműmre húzom a pulóvert. Nagy rám.Nagyon.
A pulcsi ujjai eltakarják az ökleimet. Justin kacagva néz rám, én meg elkezdek felé szaladni, aztán ledöntöm őt. A szó szoros értelemben.
Beleülök Justin ölébe. A szívem feldübörög.
Justin a fejét direkt ide-oda mozgatja, hogy véletlenül se' tudjam megcsókolni.
-Jó éjt Justin! - gördülök le róla csalódottan. A síri csendben, egyszer csak érzem, hogy valami "elindult" a takaróm alatt. A keze.
-Rossz Justin!- csapok rá finoman a tenyerére, mire elkapja az enyémet, és magához ránt.
-Nos, Ms.Greengras, mit vár a Mikulástól? - kérdezi incselkedve, majd a fenekemre helyezi a kezét, így karol át.
-Egy épeszű fiút. - mutatok rá azonnal arra, hogy megbántott az imént. Felvisítok, amint érzem, hogy Justin a bugyim gumijába akaszkodik.
-És Ön, Mr. Bieber? - szállok be én is a játékba, mert fűt a vágy. Justin lassan lehúzza rólam az alsóneműt, amaz meg lustán esik az ágyneműre.
-Hosszú éjszakát.- leheli a fülembe, bizsergés fut végig a hátamon. 
Szempillantás alatt elpirulok.  
J a vállamnál fogva, magára emel, aztán a nyakamat kezdi csókolgatni, s halad egyre lejjebb.
-Karácsony van.Ennyi, amit kérek. - mormolja lágyan, miközben a hasamon csúszik végig az ajka. 
-Jó lesz...- kezdek bele a mondatba,de, mint Darth Veder, elharapom, mert Justin a csókjával elhallgattat. A melltartópántomat kezdi szétbontani. Leakasztja egyik vállamról, aztán másikról a pántot, ami végigcsúszik a karjaimon.
-Nekem a lökött fiú is.-cserélünk helyet, úgy, hogy én fekszem alatta . Ő meg az arcába hulló hajtincseket fújogatva, kezd el kuncogni  fölöttem.

Amikor reggel felébredek, igyekszem egyenletesen venni a levegőt. A szempilláimon keresztül kikukucskálok. Justin mellkasán fekszem, ő meg a szoba, sárgabarack mennyezetét kémleli.
-Télen másabb vagy. - jelenti ki váratlanul, én meg a könyökömre támaszkodva, megfordulok. Az arcán huncut mosoly ül.
-Valóban? Miben? - kérdezem félénken. Rám nyújtja a nyelvét.
-Jobb vagy. - mondja zavarodottan, mintha ezt magamtól kellene tudnom. Sötétvörösre pirult arcomat, egy simítással próbálja nyugtatni.

Fél órával később, már ruhában szedjük a lábainkat le a lépcsőn.Justin garbójában, zöld cicanadrágban és egy békás mamuszban tettem tiszteletemet a Karácsony előtt.
-Kis majmok szálltak rám!- óbégat Justin. A karján Jaxon csüng, a lábán meg Jazzy. Nevetve leülök a lépcső legfelső fokára, a bolondozásukat nézem. Justin izgatott szemmel néz fel rám. 
-Várjatok! - szól rá a testvéreire, akik értetlenül engedik el bátyjukat. Justin visszasétál hozzám, majd a karomnál fogva felránt. 
-Kapaszkodj mini majom!- figyelmeztet, majd a vállába kapaszkodva, felugrom a hátára.
-Anuu!- szól Jazzy szájából. - Gyebből minyi malom lett. - öleli át Pattie-t, akinek ugyanolyan békás mamusza van, mint nekem. Anya-lánya mamusz.
-Hancúr volt éjjel?- pöcköli meg a fenekemet Ryan, mikor leérünk Justinnal a lépcsőn. Justin goromba pillantással illeti, Ryan meg felteszi mind a két kezét, mint ,aki megadja magát. Juss hátáról leszállva, azonnal Ash nyakába vetettem magamat.Aki, nevetve ölel át.

Deb nadrág

Anya-lánya mamusz

Justin-pulcsi

A fához lépve, először végignézek az egész családon, aztán a hatalmas, feldíszített fán, amely körül annyi ajándék van, mint egy kisebb játékbolt teljes  készlete.
-Mehet!- kiáltja Jeremy, s egy kis kézi kamerát tartva a kezében ide-oda forog köztünk. 
-Essünk neki. - tanácsolja Justin idegesen, s mintha egy kis félelmet is észlelnék a hangjában. Nem merek rá megesküdni.
Lehajolok, s egy zserbó-bonbonra hasonlító, kis becsomagolt ajándékért nyúlok, amin a nevem látható, az ő kézírásával. Justin elkapja a csuklómat.
-Azt utoljára.
Némán bólintok, majd a többi ajándékomat kezdem bontogatni, Jeremy meg körülöttünk kolbászol, mint, valami homlesz.
Kaptam sok-sok könyvet és DVD-t , utalványokat, ruhákat, Kenny-től egy "We ♡ Kenny" feliratú pólót, először értetlenül morzsolgattam az ujjaim közt az anyagot, végül egy "nem rossz" bólintással visszaraktam a dobozába. Az utolsó kis csomagért, remegő kézzel nyúltam. Az volt az, amelyiket megkérte Justin, hogy utolsónak nyissak ki. Mindenki lélegzetét visszafolytva néz engem. Justin mogyoróbarna szemeiben megint izgalom és félelem váltakozik.
Felállok a kis csomaggal a kezemben, majd szembefordulok a kis közönségemmel, akik engem vizslatnak.
-Bontsd már ki! - motyogja Justin a szája szélét rágva. Elmosolyodom, majd lehunyt szemmel neki esek a csomagolópapírnak. A papír komótosan a földre hull, ujjaimmal  végigsimítom a kék szaténdobozka fedelét. 
-Mi van benne? - rázogatom meg játékosan, de nem hallok semmit. Justin mosolyogva odasétál, majd elveszi tőlem a dobozt.Nem szól, de némán is hozzám beszél.
Ezek után olyat tesz, amire soha életemben, még álmomban sem gondoltam volna. A szívem kiugrik a helyéről, kitárja nekem a szívét, a dobozzal együtt.
Fél térdre ereszkedik, s a dobozkát felnyitva, meglátom, hogy mi rejlik benne. Egy sötétkék szatén közepén egy jegygyűrű csillog, szikrázik, a reggel tompa fényében.

Eljegyzési gyűrű

Karika alakú foglalatban, egyetlen kör alakú gyémánt díszíti. Maga a gyűrű ezüstből van-keskeny, tömör ezüstpánt.A gyémántot, kisebb kerek drágakövek veszik körül.Soha nem láttam ehhez hasonlót.A lélegzetem is eláll. 
Mindenki síri csöndben figyel. Csak Justin próbálja tettetni, hogy nyugodt.
-Deborah Greengras! - szólít meg, majd fel néz  rám hatalmas pillái alól, egy könnycsepp száguld végig az arcomon. - Most kezdtem el igazán élni, megtennék ezt velem? Hozzám jönnél feleségül?
A szám elé kapom a kezemet. 
Rengeteg minden tolult a nyelvemre, olyan csöpögős és romantikus duma, amit soha nem néznék ki magamból. Végül suttogva csak annyit nyögök ki:
-Igen! 
Justin boldogan elvigyorodik, majd feláll, s a bal kezemre  húzza a gyűrűt. 
Lábujjhelyre állva ágaskodom fel hozzá,míg fel nem emel a földről, és úgy kezd csókolni. A többiek meghatottan, irigykedve,boldogan, vagy sült csirkét táplálkozva ( Kenny és Ryan) bámulnak minket. 
Menyasszony lettem!