33.rész! ("nemgyerek")

*JUSTIN szemszöge*

Elkeseredettségemben, újabb SMS-ekkel bombázom Debet. Bizakodva észlelem, hogy vissza ír. Csak nem azt, amit várok. Nincs mit vesztenem alapon, újra próbálkozom, s ismét pötyögni kezdek az érintőképernyőn.
A válasz teljesen szíven üt. Nagyot nyelek, ezenfelül bosszúsan veszem észre, hogy könnycsepp húzódik meg a szemeim sarkában. Elnagyolt mozdulattal letörlöm a nedvességet.
Csalódottan dobom az ágyra a készülékemet, miután nem jön válasz az írásomra. 

Justin és Deb beszélgetése

Justin és Deb beszélgetése magyarul

A "Nothing like us"-t dúdolgatva sétálok le az emeletről.  Fura mód, csak Ursula fáradozik a konyhában. Üres az egész ház.

Vidáman integet nekem, én meg egy keserű mosollyal üdvözlöm. A nő biztató vigyorral az arcán teszi le elém az omlettet. Sokáig szugerálom a kaját, azonban az étvágyam még mindig nincs a helyén. 

-Nem vagy éhes? - simítja meg a vállam kedvesen, mire  elhúzódom. Kitolom magam alól a széket, aztán idegesen felcsörtetek a lépcsőn.

Már négy napja nincs velem Ő.  Még jó, hogy nem vagyok éhes.

-Megvagy? - paskol hátba Khalil. Tárgyilagosan bólintok, ezt követően becsatolom a biztonsági övet. A fekete Mercedes motorja berregve felpörög. 

Lil Twist-hez utazunk, New Orleans-ba, valami szuper partira. Semmi kedvem az egészhez, de nem hagyhatom cserben a haverokat. 

A kettes útra hajtunk,  fájdalmasan lehajtom  a fejemet. Ezen az úton mentünk el először együtt Debbel,mikor megkapta a jogsiját. 

 Khalil kérdően néz rám, azután meg fröcsögve, ráordít egy agyament sofőrre. Nagyokat pislogva meredek rá, végül úgy döntök,  eljátszom, hogy alszom. 

Lil-ékhez érve,  a ház előtt sehol egy hely. Khalil egy ideig szentségel, hogy nincs parkolási lehetőség, végül megunja, s átállt a szomszédos utcába. Felnevetek, mikor meglátom, hogy milyen kacskán állt be a parkolóba. 

-Azért jól vagy? - indul el a ház felé, utána visszafordul hozzám. 

-Nem . - rázom meg a fejemet lomhán, ő meg a vállamba bokszol biztatásként. A villa - talán- , pár szobával nagyobb, mint az enyém. Vajszínű falak, kávészínű kanapék, fotelek , meg persze, mindenhol aranylemezek.

 A kégliben teljes a felfordulás. Félpucér, vagy csak éppen ,hogy kicsit fedett sztriptíztáncosnők rohangálnak, utánuk a megvadult, kanos srácok. A fogadószobában füves cigik sorakoznak a dohányzóasztalon, s vízipipák tömkelege. Lil a kanapén ül, egy seregnyi lány veszi körbe. Perverzen nyalogatja a száját, majd az ölébe ülteti az egyik, kiszemelt lányt. Sűrű füstöt pöfékel. Egy jól irányzott mozdulattal,kirántom a kezéből a marihuánás cigit, s nagyot szívok belőle. 

-J! - kiállt fel vidáman, mikor meglát. A szemeit fekete napszemüveg keretezi, nyakában hatalmas dollárjeles nyaklánc díszeleg. Lehuppanok mellé, nagyokat füstölök a csavart csodából. 

Felém somfordál egy dekoratív, piros ruhás, platinaszőke hajú lány.Rám villantja tíz pontos mosolyát. Ráérősen tűröm, hogy a csillogóruhás csaj , dekoltázsát fejembe dugja. Kedvetlenül félretekintek. A fene sem akar itt lenni. Maradtam volna otthon.

A helységben füst gomolyog, az emberek többsége kidőlt a drogtól  vagy épp elment dugni valamelyik sarokba. A lány lassan, már az ölemben ül.

Oké, tudom, hogy ezért fizetnek neki. Tudom, hogy úgy gondolja, hogy egy ilyen csinos lányra van most szükségem. De ez nem igaz, kicsit sem. Én, csak Őt akarom!

-Haver! - pisszegek Lil-nek, hogy leállíthatná a csajt, nem érdekel a dolog. De ő csak a spanglival foglalkozik, meg a nőjével az ölében. Óvatosan eltolom magamtól a nőcit, nehogy megbántsam. Fel sem tűnik neki, ugyanúgy nyomul tovább.

-Ariana miatt? - biggyeszti le a száját, úgy tűnik végre leszáll rólam.

Viszont megáll bennem az ütő, mikor kiejti az ördög nevét a száján.. Akaratlanul a torkához kapok, s vérben forgó szemekkel válaszolok:

-Az egy bestia... Nem miatta!- engedem el a nyakát.

A csaj riadtan bólogatni kezd, aztán eltipeg a magassarkújában.

Hátrahajtom a fejemet a kanapén, hogy a buli további részét alva folytassam. Ám, a torkomat ingerelni kezdi a füst. Köhögve felállok, s mire visszanézek, már egy srác ül a helyemen. A szememet forgatva , felbaktatok a lépcsőn. Egy pillanatra megállok. Hátrapillantok. Nincs ott senki. Pedig, esküdni mernék rá, hogy valaki, mint valami árnyék, követ. Megvonom a vállam - a joint számlájára írom a képzelődésemet-, és tovább megyek.

Annyira piszkálja a nyelőcsövemet valami, hogy majd' megfullaszt, ezért szinte betöröm a mosdó ajtaját. A fejemmel intek, a slozin dugó párocskának, hogy húzhatnak kifelé. A pasi, úgy , ahogy vannak, felemeli a csajt,  kisétálnak.

Nagyokat kortyolok a jéghideg vízből. 

Elzárom a csapot, aztán felnézek. A saját tükörképemmel találom szemben magamat, de egy cseppet sem hasonlít rám az illető. Szemei össze vannak húzódva, karikásak. Álla borostás. Arca össze van esve. Sürgősen elfordulok a tükör elől, lefröcskölve amazt. 

Átlépek - pár, a földön fetrengő szerelmes páron -, Lil szobája felé.

Az erkélyajtót feltépve, kiviharzom a balkonra. A távolba meredek, ki-be lélegzem a friss levegőt. Az enyhe szél belekap a hajamba. Bár itt lenne ő velem...

Ám, nem vagyok egyedül. Hangot hallok magam mögül.

-Helo Bieber! - ül ki a gúnyos vigyor az arcára. Középső ujjamat a magasba tolva, jelzem, hogy jobb, ha visszamegy oda, ahonnan jött.

-Hogy van Deborah? - kérdi hirtelen. A név akkora fájdalmat idéz elő bennem, hogy megremegnek a lábaim. Ő is észreveszi.

-Mit akarsz? - kérdem tőle közömbösen , mire  közelebb lép. Az erkély karzatát markolászva, próbálok megnyugodni.

-Közölni veled valamit. - nyalja meg a száját. Felpillantok rá,  folytatja. - Nem szeretted. Én megteszem helyetted. Szenvedni fogsz , Bieber! Bele fogsz halni a fájdalomba. Az én karomban fog menedékre találni, ott fog ébredni, aludni. Olyan suta, hogy el is fogja hinni az egészet. Mégis, te össze fogsz törni. - fejezi be szónoklatát, nekem meg eltorzul az arcom. 

A történések felgyorsulnak. 

Nem tudom, hány másodperc, perc vagy óra telik el, de Austin-nak esem.  

Hörgés tör elő a torkomból, akár egy állatnak. Izmaim teljesen megfeszülnek. 

Meglököm, ő meg a lépcsőig repül. Vihogva az orrához emeli az ujját, amelyen piroslani kezd  vér. 

-Első lesz, hogy  jól meghúzóm. - ordítja önkívületi állapotban. 

Vicsorogva, újra püfölni kezdem.Lassú reakcióideje miatt, kicsúszik a könyöke saját maga  alól, s zuhanni kezd lefelé. Egymásba gabalyodva, gurulunk le a lépcsőn.

A lépcső aljára érve, nagyot koppan a feje, de hirtelen helyet cserélünk.

-Emberek, mi van itt!? - löki le rólam, egy mozdulattal Austin-t Khalil. Felpattanok.Megszédülök  egy kicsit.

 Félkörbe állva , mindenki egytől-egyig  körénk gyűlt, felpillantok a lépcsőn, ott is valamennyien  minket néztek.

-Takarodj innen! - löki az ajtónak Khalil a vérző orrú Austin-t. Az egész házban megfagy a levegő. A hajába túrva, felszakítja az ajtót, majd kirohan rajta.

A közönségünk , a fejüket rázva, amolyan "vége a bulinak" sóhajokkal szóródnak újra szét.

-Mit mondott? - hajít nekem egy konyharuhába csavart, jégdarabot Khalil, amit a levegőben rögtön el is kapok. A fejemre nyomom, meglepő módon rögvest nem is lüktet annyira.

-Semmit. - sziszegem dühösen. Khalil lelök egy fotelbe, s rám parancsol, hogy igyak valamit. 

A piros ruhás lányt - aki rám nyomult-, megkérik, hogy hozzon nekem valamit. Egy két decis pohárba, narancslevet tölt, s tündéri mosollyal az arcán a kezembe nyomja.

-Kösz. - biccentek neki, aztán lehúzom az egészet. A jéghideg gyümölcslé csodákra képes, ez ma bebizonyosodott. 

- Tök menő voltál az előbb. - veszi ki a kezemből az üveget, somolyogva. Összeráncolt szemöldökkel bólintok.

Úgy döntök, hogy kicsit pihenek. Ám, a tervemet félbeszakítja Lil. 

Aki, illuminált állapotba rogy le mellém  a másik fotelra.

-Miért verted szét a fejét? - nyihog rám, botladozó nyelvvel. Bólogatva kiveszem a mancsából a whisky-s üveget, aztán válaszolok a kérdésére.

-Deb...miatt. - mondom ki, aztán rájövök, a szavak mögé rejtett tartalomra.

-Uramisten! - pattanok fel,  feldöntve a fotelt. Mindenki kérdőn néz rám.

-Debhez ment! - rántom le a kocsikulcsot, futás közben a fiókon lévő akasztóról.

-Gyerünk,gyerünk,gyerünk kicsim. - dünnyögöm - tulajdonképpen a készüléken keresztül Debnek-, miközben SMS-t írok neki. Csak remélni tudom, hogy megnézi, és hallgat rám. 

Kitolatok a parkolóból, feldöntve magam mögött egy kukát. Nem érhet hozzá.

Justin üzenete Debnek

Justin üzenete Debnek magyarul

*Deb szemszöge*

-Kérlek Ash! - rimánkodom neki, úgy ezredjére. - Kapcsold ki! 

Az eljegyzési gyűrűmet forgatva, bámulok ki az ablakon. Nem volt szívem levenni.Eddig, türelmesen néztem az esőcseppek, egyenletes kopogását.

A TV a rádióra van állítva. Halkan szól ugyan, de a fejemben ordít a dal. 

Iron& Wine-Flightless bird ,American mouth. 

Erre a számra lassúztunk a tizenhetedik születésnapi bulimon Vele... 

Ashley  a televízió előtt térdelve, egyesre halkítja a zeneszót. Már nem szól a dal. Csak a fejemben üvölt tovább, monotonon.

-Elkapcsolnád? - kérlelem újra. Az ajkát rágcsálva bólogat, s másik adóra kapcsol. 

-Ezt nem hiszem el! - kiálltok fel a fejemet fogva.Az új muzsika sem felel meg. Dolly Parton- I will always love you számát Justin énekelte nekem az Ellen Showban. Azóta mennyi minden megváltozott.

-Füldugót veszek neked újévre. - nevet rám Ashley, én meg leugrom az ablakfülkéről. Unalmasak már az esőcseppek.

-Mit vacsizunk? - kezdek el turkálni a frizsiderben, majd grimaszolva a kukába vágok egy penészes citromot.

-Rendelhetnénk. - támad remek ötlete Ashnek, én meg helyeslően bólogatok.

-Ki írt? - kíváncsiskodik Deb, én meg összeráncolt szemöldökkel méregetem a telefonomat. Pontosabban az üzenetet.

Szerencsére - a betörött képernyőn kívül-, kisebb karcolásokkal megúszta, a tegnapi dühkitörésemet.

-Ő. - mutatom felé a telefont, s  próbálom értelmezni az irományát. Csak 3 szó. De nem értem.

Csengetnek. A telóm és az ajtó között kapkodom a fejemet, értetlenül, mikor újabb SMS érkezik. Ismeretlen számtól. Kérdésre  kérdéssel felelek. Mihelyst jön a válasz, értetlenül nyomom le a kilincset. 

-Helo. - ül ki az arcára a boldog mosoly. Hozzám lép, átölel. Önkéntelenül a vállába fúróm a fejemet, mire felnevet.

-Szia.- tolom el magamtól, hogy kérdőre vonjam, miért van itt. Mit keresel itt? - tárom szét a karomat.. Felnéz a plafonra, mintha gondolkodna, aztán rám.

-Téged.

Deb és az "Ismeretlen" üzenete

Deb és az "Ismeretlen" üzenete magyarul