Egy hölgy vár a kórházi mosdó szobájában.
Justin kicsit lenyugtatott, de minek ez a sok piperészés?
A hölgy (ha jól tudom) Juss fodrásza és sminkese. Ez utóbbit ne is kérdezzétek.
-Kész vagy? - kopogtat be úgy századjára a mosdófülkémbe. Nem, még mindig nem.
A kórházban nagyon ritkán hagyták, hogy a fertőtlenítő fürdés és az ellenőrző fürdésen kívül máshogy fürödjünk, ezért kihasználom az alkalmat. Vagy már 10 perce folyatom magamra a perzselő vizet.
-Végre kimásztál a zuhany alól! Mi tartott ennyi ideig, te lány?- nevetett fel éles hangon egy tetovált bőrű, szőke hajú hölgy. Mielőtt megijedtem volna, rájöttem csak viccel. Haha. - Én Vanessa Price vagyok , Justin fodrásza és staylist-ja.-nyújtotta elém a kígyókkal televart kezét.
Aha, akkor mégsem a sminkese.
Nagy küzdelmek árán lazán megszorítottam.
Amit csak most veszek észre az az, hogy a kórházi mosdót, amit az orvosoknak tartanak fenn... Teljesen átalakították.
Az első, ami eléggé szembeötlő, az az, hogy tele van a tükör előtti kispolc mindenféle kenőccsel, sminkeszközzel és hajápolási kellékekkel. Nem azt akarják, hogy betegnek tűnjek? Miért nem raknak bele két órára 50 fokos vízbe? Akkor már úgy néznék ki,mint egy lány a 3. emeleten.
-Csak dőlj hátra és lazulj el, van egy fél órám rád! Ha szólok nyisd ki a szemed!- paskolja meg szörnyen bájosan a fejemet. Leültet egy fodrász székbe, amivel szemben egy tükör van. Amint meglátom magam rögtön elfordulok. Vanessa meglátja, hogy felfedeztem magamat a tükörben. Két éve nem néztem meg magamat tükörben.
Pár másodperccel később vissza is fordulok... nem bújhatok el magam elől. Sötétbarna hajam töredezett és teljesen kócos, a bőröm száraz és kezeletlen. Kérlek, 16 éves vagyok és tele van az arcom mitesszerekkel?
A legjobb bennem talán a dekoltázsom... de azt sem díjaznám. Áh, hagyjuk.
Inkább engedelmesen lehunyom a szemem.. és érzem. Érzem, ahogy fáj a szemöldököm. Dühösen nyitom fel a szememet.
-Bocsi, bocsi!-emeli el Vanessa a szemöldökömtől a szemöldökcsipeszt, de mielőtt visszarakná a dobozba, pár szál szőrt kihúz a szemölködömből.
Arcomra puhító maszkot tesz, aztán hozzálát a hajamhoz. Először valami fehér "trutyit" ken a hajamra.. Vár pár percet, majd lemossa. Ezt háromszor ugyanígy. Végül egy erős sav szagú levet csepegtet rá, azt hiszem színújító volt a flakonra írva.
Lehúzza arcomról a már zavaró maszkot, és mikor kinyitom a szememet látom, hogy mosolyogva méregeti a művét.
Már fordulnék a tükör felé, mikor elkap a vállamnál és felkacag:
-Nana. Előbb még pár utolsó simítás.
Teljesen háttal fordít a tükörnek.
Bedug egy hajvasalót a konnektorba, aztán négyféle sminkcuccot vesz elő. Egy alapozót, egy púdert, egy szemceruzát és egy szempillaspirált.
Látja, hogy méregetem a piperecuccokat.
-Így is mesés leszel!-nyugtat meg.
Először a hajamat kezdi el vasalni. Most először csinálják. Vagyis nem. Az egyik buli előtt a legjobb barátnőm Stacy kivasalta nekem.. három éve.
Előtörnek a régi emlékek. A vállamig érő langyos hajzuhatag így már a hátam közepéig ér.
Elrejtem a könnyeket. Nem lehetek gyenge.
Vanessa kihúzza az eszközt és nekilát az arcomnak.
Kezdetben a pattanásaimat keni le alapozóval, aztán kihúzza a szememet, majd kiszemspirálozza a szememet, végül pedig felviszi a púdert egy ecsettel.
-Készen állsz?Na, jó megfordítalak. - zeng izgatottan a hangja, pedig ő profi.
Érzem, ahogy 180 fokot fordulok.
Felnyitom a szemem. Egy gyönyörű 16 éves egyetemista lány.
Szemeim igézően és óriásian festenek a szemceruzától. Arcomon egy pattanás sem látszik.
Hajam gyönyörűen omlik le a hátamra.
-Már csak a kórházi hálóingedet kell leváltani!- simítja meg a vállamat.Hát igen, az még mindig mutatja az igazi énemet. Aki egy klinikán él két éve.
-Ne aggódj! Nagyszerűt találtam ki neked.- siet ki az ajtón és egy nagy ruhaszállító zacskóval tér vissza. Ami tele van.
Aztán előkerültek:
Vanessa mosolyogva nézte, hogy tetszenek az általa kiválasztott darabok.
A kezembe adott egy dezodort és egy Dior parfümöt és bemasírozott velem az orvosi öltözőbe.
Kelletlenül levettem a pólómat és törékenynek éreztem magam egy száll melltartóban és bugyiban.
-Először a gatyát fedd fel! - utasított és egy legalább 300$-os farmert adott a kezembe.
-Utána a blúzt, a pulóvert a cipőt, miután beparfümözted magad, utána kell a nyaklánc!-csacsogta.
Új ruha illatuk a mennybe vitt fel. Már legalább három éve nem jártam ruhaboltban.
Kiment az öltözőből, magamra hagyva engem.
Félénken és izgatottan léptem ki az öltözőből.
-Nem rossz!- emelte fel a kezét, mintha pacsit akarna adni.
Halványan mosolyogva tenyeremet az övéhez érintettem.
Végzett még rajtam egy-két simítást, aztán mehettem Jussal a Good Morning America Showba.
*Deb 201.-es szobája*
-Vedd fel a kabátodat! Már itt van a limuzin és Jusstinék is! - sürgetett Vanessa, szó szerint belökve volt klinikai szobám ajtaján.
Gyorsan lépkedtem szokatlanul nyitott cipőmben a kabátakasztó felé.
Elég kemény, hogy télen még itt is ilyen hideg van.
Felveszem sötétszürke kabátomat és rohanok is vissza.
Vanessa megragadja a csuklómat és a lift felé vonszol. Legszívesebben megharapnám a kezét.
Dr. Glesmer mosolyogva int nekem.Tehát ő is mellettem áll.
A klinika előtt fotósok tömkelege( nem is értem, hogy miért nem hallottam?) és egy fekete hat méter hosszú limuzin várakozik.
-Futunk!-szorított erősen magához Vanessa, akinek a karjai közt szinte eltűntem. A fotósok, mint valami veszett kutyák azonnal felénk vették az irányt. Mögőlünk kilépett Kenny és elénk állva nyomta arrébb a sajtósokat.
-Gyerünk!Gyerünk!- siettetett minket. Jólvanna!
A limuzin előtt pár másodpercre megálltam, Kenny kinyitotta nekem az ajtót. És beültem.
Már nem hallottam a fotósokat... semmi mást. A hátsó ülésen ott ült Justin és engem nézett.
A vér a fülemben dobogott.
Csak annyit láttam, hogy gunyorosan végigmér. De megváltozik az arca. Csodálkozik.
Aztán rajtam végignézve elfüttyenti magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése