6.réész!

*Justin szemszöge*
Ha. Nem is lesz ez olyan nehéz! Két éve meg sem mukkant... Nekem meg. Jó nem rögtön, de majdnem rögtön!
Áhitattal nézett, ahogy dobolok .Egy kis idő után magába fordult, és lehunyt szemmel koncentrált. Lélegzetelállító.. vagyis. Hagyjuk.
De tudtam, hogy Scootert fel kell hívnom. Egy mosolyt erőltettem magamra, felálltam a doboktól. De észre sem vette. Ugyanolyan monoton fejrázogatással járkál le-föl.
-Deborah!- csettintgettem, hátha arra felfigyel. Végül a szememet forgatva megragadtam a könyökét, ő meg hatalmasat szisszenve elhúzódott. Már megint.. mint az orvosi szobában egy napja.
Bocsánatkérően felpillantott hatalmas szempillái mögül,én meg elvigyorodtam. 

Kenny a stúdió kijáratánál várt minket, de nekem beszélnem kellett Scooterrel.
-Kenny. Két perc! - toltam felé finoman Deborah-t, ő meg egy nagyot bólintott és kedvesen ránézett a lányra.

Beléptem a férfi mosdóba, ahol egy 40 év körüli hapsi a piszoár fölé hajolt.
-Tűnés! -utasítottam. Amaz meg arrébb állt a piszoártól és a csaphoz lépett.
-Gyerünk már! - siettettem.
A pasi két perc után végre kiment.
Azonnal a gyorshívóra nyomtam, Scooter a második csengetésre fel is vette.
-Nyolc perc és ott vagyunk! - szólt köszönés nélkül.
-Scoot. Megszólalt! - mondtam kimért hangon. Erre elhallgatott.
-Ki?-  kérdezte értetlenül.
-Deborah!! - kiáltottam a telefonba boldogan. A tükörbe látva magam.. áh. Hagyjuk. Csak én voltam az.
-Valóban? 
-Aha. - helyeseltem.
-Akkor ez nem is lesz olyan nehéz! - mondta büszkén. Legalábbis azt hiszem büszkén. Mindegy is.
-Hat perc? 
-Öt és fél.
Majd lerakta.


*Deb szemszöge*
Justin feltűnően.. megnézett úgy tíz perce.
 Ja, és tíz perce itt dekkolok Kenny-vel, aki jó fej meg minden.De állandóan pásztázza a terepet és telfonálgat. Mondjuk ez a dolga, de hát akkor is!
Justin legalább még negyedóra múlva megérkezett. Nahát.... most elgondolkodnék a fiúk vizelése szokásain.. de inkább nem teszem.
Juss megállt előttem, pontosabban Kenny előtt.. mire óriási üvöltözés és ajtócsapkodás és verés kezdődött el.  Persze, a "Belieberekről" ki is feledkezhetne el..?
Kenny telefonja megint csöngött, ő meg felvette és arrébb sétált. 
Justin kedvesen odainvitált az ajtóhoz, én meg megszemléltem a rajongóit. Egyik lány zokogott, másik valószínűleg elvesztette pár hangszálát.. de mind. Miatta jöttek ide. Pedig ebéd idő van, vagyis már elmúlt. Ezt a hasam is jelezte, mert nagyokat kordult. 

A tömegben megláttam egy lányt. Egy lánynak a kezét pontosabban. Rajta volt a nevem! Gigantikus öröm lett  urrá rajtam. Megakartam osztani Jussal, aki épp képeket készített a rajongókkal.. az ablakon át. Óvatosan megkopogtattam a vállát. Ő meg felém fordult.
Még mindig mosolyogva az ominózus lányra mutattam, erre Juss is önfeledten elmosolyodott. A lány meg észrevette, hogy rá mutogatunk. Lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni. Nagyon megsajnáltam. Ők, akiknek minden álmuk, hogy Justinnal,- aki most tőlem húsz centire áll- találkozhassanak, nagyon fájhat. 
 Körbefordultam és körbe pásztáztam a terepet.Megakadt a szemem azon, amit keresek. Egy golyóstoll.
Elmentem Juss mellől, aki összeráncolt szemöldökkel nézett rám, ami  iszonyú jól állt neki.
Mikor visszafelé mentem , már akkor elkezdtem a kezemre írni.. hogy is kell? Arra gondoltam, hogy mennyire örülne a lány, ha Justin megértené mit akarok. Egy F.. vagy egy G? Nem, nem biztosan egy F kell oda.. vagy egy T? Ahh, nem tudom. Visszafordultam és a helyére raktam a tollat.
Összeszedtem magamban, hogy mit fogok mondani. Juss érdeklődve nézett rám, mikor visszamentem.
-Csinálj vele képet! - mutattam a lányra, aki még mindig lehajtott fejjel állt. Úristen! Ez egy mondat volt! Justin arcán is ezt véltem felfedezni. Pontosan mit? Csodálatot.
-Rendben!- mosolyodott el, és végighúzta a kezét a karomon. Mire én libabőrös lettem, kint meg a lányok dobhártyarengető sikoltozásba kezdtek. 
-Kenny! - intett Juss, ő meg letette a telefont és odajött.
-Hm? - kapott be egy rágót a szájába.
-Betudod nekünk hozni ,azt a lányt? - mutatott Justin, az általam kért lányra.
-Húzós lesz, deee legalább nincsenek taposóaknák! - kacsintott ránk Kenny. Persze, neki ez egyszerű.:)
Kenny odahivatott egy másik biztonsági őrt, akivel mi addig félrevonultunk, ő  meg addig elkapta a lányt és visszanyomta a többi fant.
A lány rettegve lépett be az ajtón és remegett. 
-Karolj belém! - utasított Justin, én meg nevetgélve a karjába kaptam. Mosolyogva felszisszent.
-Szia! - intett a lánynak. Na, ez kár volt. Mert a lány rosszabbul nézett ki, mint eddig. Mármint fizikai értelemben..
-Úriste..!- sírta el magát a lány. Justin mosolyogva engedte el a karomat és odalépett a lányhoz.
-Szia, Justin vagyok. És te? Mi a neved?- próbálkozott és magához ölelte a lányt. A kint lévő irigy többi fan, sikoltozott meg ordibált eszeveszett tempóban.
-Em.. Emalaya.- nyögte ki a lány. Én is mosolyogva néztem rá.
-Gyönyörű név. Az is, amit a kezeden viselsz! - ölelte magához Juss újból a lányt. Ő meg kissé furcsán nézett rá. -Deborah. - lehelte Juss, és az ő szájából nem hangzott olyan rettenetesen a nevem.., mert amúgy igen!
-Szabad...szabad képet? - öklendezte Emalaya. Justin meg a kezébe vette Emalaya telefonját. 
-Gyere te is Deb! - húzott oda Juss, és immáron én is látszottam az okostelefon kijelzőjén.
Jobbra fordítottam a fejemet. Nem voltam csúnya.Sőt! Kimondottan szép, és kerek voltam (khm..khm). A hajam gyönyörűen ápolt és friss volt. De a szemem lepett meg leginkább. Boldogságtól csillogott benne a könny.
-Mosoly! - vicsorgott Juss, amitől nevetnem kellett. Ettől meg mind a hármunknak. Nos, ez ilyen vidám kép lett.
Kenny sajnos szegény Emalaya-t már csak kilökni tudta az ajtón, mert a többi rajongói is közös képet követelt. Ezek szerint nem ismerik Jusst.. amikor csak tud, készít képeket és ad aláírásokat.
-Indulás! Indulás!- szólt ránk Kenny.- Már nyolc perce kinn dekkolnak Scooterék!
Egy őr megint csak a segítségünkre sietett, mi meg épségben eljutottunk a kocsiig. Ami, most nem egy limuzin volt. Hanem egy Volvo márkájú fekete autó. Aztán megláttam a nevét is: Volvo xc60.
-Jobbra ülj Deborah!- kért "kedvesen" Scooter. De egy kedves mosoly ott ült az arcán.
Justin beült mellém középre, én meg amennyire csak tudtam összehúzódtam. Nagyjából fél miliméter választott el tőle.