5.réssz!

Azt gondoltam, hogy a klinika előtt vannak sokan? Hát, nagyon tévedtem.
A stúdió előtt egy seregnyi tinilány ordibált és sikoltozott, a fotósok.. Ők ugyanannyian voltak, mint szoktak lenni.
-Deb!- szólított meg Scooter. Felé fordultam.- Kenny-vel leszel, ő segít átvinni a tömegen. Halgass rá! - mutatott Kenny-re, aki vigyorogva bámult rám. Felőlem.
-Mehetünk? - kapta el a karomat Kenny. Csak óvatosan elmosolyodtam. Igennek vette. Kinyitotta a limuzin ajtaját, először ő lépett ki. Én meg utána lobogtam. Mert.. Maga után húzott.
A stúdió előtt biztonsági őrök álltak, akik a hátam mögött Justint várták. Engem Kenny gyorsan betessékelt a főkapun, és már benn is voltunk.
Kenny elengedte a kezemet, ami valljuk be, kicsit zsibbadt. Egy szobába kísért, aminek a nagy része fémrudakból állt.
-Ez a stúdiószoba. Justin is innen fog bemenni!-magyarázta, és egy ajtóra mutatott. Justin is itt fog kimenni a kontinens egyik legnézettebb műsorába! Úristen. 
Vártam, hogy Kenny észrevegye, hogy rosszul vagyok. De már egyedül álltam abban az ijesztően nagy szobában. 
Nagy levegő, nagy levegő! 
Ekkor egy pittyenést hallottam. Zavartan a hátam mögé fordultam. Justin rám nézett és lágyan elmosolyodott. 
-Fél perc van kezdésig! - jött közelebb. Éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem, és kapar a torkom.- Csak gyere be! Ennyi az egész. - mutatott az ajtóra.
Egy újabb pittyenés. Öt másodpercünk van.
Justin beállt az ajtóhoz, aztán visszafordult és felmutatta hüvelykujját.
Aztán kilépett az ajtón, én meg meghallottam azt a rettenetes zajt és üvöltözést. Most sétál végig azon a piros szőnyegen... Ahol rengeteg rajongó áll.
Nyugodj meg Deb! Számolj el magadban ötig!
Lehunytam a szemem, mire megint pittyent egyet valami. Beálltam az ajtóhoz. Két pittyenés. El kell indulnom. El kell! De a lábaim nem engedelmeskedtek. A víz levert, a szívem új pörgött, mint egy propeller... nem fog menni! 
Már vagy plusz tíz másodperc is eltelt, de én ott álltam. Kővé dermedve.
A kezemet a kilincsen pihentetem, ami megmozdul.Justin nyitja ki, mire én belátok a stúdióba. 
Kedves mosollyal, de mogorva szemekkel húz ki a szobából.
Körülöttem mindenki sikoltozik és vakuk villognak. Nem hallok semmit. Érzem Justin tenyerét a csuklómnál. Behúzott nyakkal érzem, hogy lelök Juss a székre.
-Üdvözlünk Deborah a Good Morning America stúdiójában! - köszöntött egy szőke hajú hölgy, arcára fagyott mosollyal. Teljes fapofával néztem vissza rá.
-Szóval Justin, Ő a várva várt lány, akit kiválasztottál, hogy segíts neki!- ujjongott a másik férfi műsorvezető, mire a tömeg is éljenezni kezdett.
Ez volt az utolsó mondat, amit még érzékeltem és hallottam. Egy félmosolyt erőltettem az arcomra, onnantól kezdve meg csak bámultam.
Megakadt a szemem egy dobfelszerelésen. Apa régen dobolt. Nagyon régen. Könnyek szöktek a szemembe, mire valaki kedvesen hátba veregetett.
-Jajj, milyen édes! Meghatódott, amiatt, hogy őt választottad! - törölgette meg a szemét a szőke hajú hölgy. 
Felsóhajtok.
Elegem van az egészből. Ki akarok innen menni. A 201-es szobába. Ahová elbújhatok. Nincsenek emberek. És ez a nagy felhajtás sincs.
Úgy fél órával később boldogan mosolyodtam el, mert hallottam, hogy köszönnek el a műsorvezetők.
-Jó reggelt Amerika! Justin Bieber voltam!-intett Justin a kamerába, és a végén még kacsintott is.
Végre, ez letudva.
Kikapcsolták a kamerákat,kihajtottak minket a stúdió-szobába.Mert meg kell várnunk, míg elmegy a tömeg..
Justin nem szólt hozzám, csak SMS-eket írogatott, meg dúdolászott. 
Szóltak, hogy mehetünk a limuzinhoz. De mind a ketten más irányba indultunk el. Justin abba az irányba, amerre kellett volna menni.. én meg vissza a stúdióba. A dobokhoz.
-Gyere már! Mit akarsz ott? Erre kell mennünk! - ciccegett és már a kilincsért nyúlt.
De én meg már a stúdióba léptem. Ahol egyedül egy fotós pakolászott.
-Hé! Mennünk kell! Időpont van lebeszélve basszus! - átkozódott mögöttem Justin, de ő is bejött a stúdióba.
Leálltam a dobok előtt és csak bámultam. Juss is leállt mellém, de oldalon bökött.
-Na, mi van? 
Elmosolyodtam az emlékeimet felidézve, aztán Jussra néztem:
-Dobolj! 
Mindkettőnk álla leesett! Kimondtam egy szót.. És nem nem magamban, kimondtam, hallhatóan. Két éve nem tettem meg.
Hangom furcsán hangzott, teljesen másnak hallottam, mikor magamban beszéltem. De tetszett.
Justin ráébredt mi történt, ezért határtalanul boldogan elvigyorodott és teljesítette a kérésemet.