3.réész:)

*Pár perccel később*  
Semmi baj Deb! Biztos nem fogsz belehalni.... furcsa volt erre gondolnom, miközben egy klinikán feküdtem. Mindegy.
A különös léptek, amiket az imént hallottam, most egyre jobban hallottam őket. Aztán pár elharapott szó. 
Kopognak.
A fülemben dobol a vér, nem hallok semmit.
Aztán belép ő, Scooter és Dr.Glesmer. Utóbbi arcán szarkasztikus mosoly ül.
Justin és Scooter várnák, hogy megszólaljak, ám Dr. Glesmer tudja ki vagyok.
-Deborah! Bemutatom neked Justin Biebert.- mondta szörnyen büszkén, mint aki a Nobelt nyerte el.. ( biztos azt gondolta, hogy nem ismerem), Justinra mutatott, aki biccentett egyet.
-Sajnos a betegeket addig, amíg Justin ki nem választott, nem avathattuk be.- folytatta. Jézusom... mintha az Éhezők Viadalát nézném..kiválasztott... beavatás. 
Még mindig fapofával.. Sajnos nem tudom máshogy leírni.. Szóval fapofával meredtem rájuk.

*Justin szemszöge*
-Justin, ezt meggondolhattad volna kétszer is..- heherészett a fülembe Scooter. Marha vicces. Azt hittem a csajszi meg fog szólalni, amint meglát. 
-Pszt!- intettem csendre. És újra a magyarázó doki felé fordultam.
-Justin, kérlek mutatkozz be Deborahnak! - szólt egyenest hozzám Mr. Glesmer. 
Sóhajtva eltoltam magam a faltól, ahol eddig támaszkodtam. Könyörgöm szólalj meg az interjúig!
-Szia, Justin vagyok. Szóval téged választottunk ki a klinikai betegek közül. A feladatom majd az lesz, hogy mondhatni..szóval..Izé "meggyógyítsalak". - fejeztem be a végét érthetetlenül, mert hirtelen felém fordult, és mint mikor őt választottam ki, egyenesen a szemembe meredt.
-Fél tizenegykor mentek a Good Morning America műsorba interjúra. - ecsetelte a mai nap fénypontját Scooter. 
Láttam, hogy Deborah feje vörösben kezd pompázni. Szuper. Tehát még lámpalázas is? 


*Deb szemszöge:)*

Én? Én szerepeljek Amerika egyik legnézettebb műsorában, ahol a rengeteg sikítozó rajongó a halálomat, meg egyéb más kedves dolgokat küld nekem a hátam mögött? Azt már nem.
Justin és Scooter is válaszra várt, de Dr. Glesmer csak leintette őket.
-Deb, pár percre itt hagyhatunk titeket, hogy megbeszéljétek a műsorbeli viselkedést? - szegezte nekem a mondatát Scooter. Aha,szóval ha elrontom nagy gázban leszünk. - Kenny-t ideállítom az ajtó elé. Ha bármi van.. - nézett rám. Ez nagyon célzásnak tűnt. Lehet, hogy apátiás beteg vagyok és két éve meg sem mukkanok, de nem vagyok őrült.

Scooter és Dr. Glesmer is kiment az ajtón, aztán óriási dübörgő lépéseket hallottam. Ezek tényleg odaállították Kenny-t?:o
Justin elmosolyodott és leült az ágyam végébe. Mintha kígyók közelednének az ágyam felé, azonnal hátrébb csusszantam. Deborah, viselkedj!
Justin már nem mosolygott.
-Szóval. Fél óra múlva átvisznek minket a stúdióba. Rengeteg ember lesz ott. De Kenny-re leszel bízva...-mondta lassan és végig engem bámulva. Igen, értettem.
-Oda fognak állítani a bejárathoz, ahol rengeteg ember lesz megint csak. De ott meg kell várnod, amíg végzek a színpadon. Annyi lesz a feladatod, hogy mosolyogj és ne ess össze.Ok? - magyarázott , mint valami ötévesnek. Villantott rám egy tízpontos mosolyt, aztán a bal kezét felém nyújtotta.
Most nem húzódtam el.
Semmiképp nem szólalok meg, ezért csak óvatosan bólintottam és tenyerébe csúsztattam hűvös kezemet.Ő meg megszorította adrenalintól izzó  tűzforró tenyerével.