1.rész!

A 201. szobában fekszem a 2.emeleten. Dr. Glegsmer hozzám beszél. Már két éve.. 
Mindig az alapkérdésekkel kezdi: Hogy vagyunk ma? Mit ettél reggelire/ebédre/vacsorára? Ah, még mindig nem beszélünk?
Ez már két éve így megy. Mikor a szüleim meghaltak még nagypapáékkal rengeteget beszéltem, de mikor ők is itt hagytak teljesen elnémultam. Csak magamban szoktam beszélni. Vagy egész nap zenét hallgatok, esetleg TV-t nézek.

Kopogtatnak az ajtón. Tehát fél hét van. Egy nővér meghozza az ebédemet. Dr. Glegsmer meg int egyet és kisétál. Péntek van. Ilyenkor mindig áfonyaleves van és BLT szendvics. Óvatosan feljebb kúszom az ágyban, nehogy kihúzzam a tűket a karomból és benyomom a TV-t. A Sztárhírekre kapcsolok.Aha, Kanye West és Kim Kardashian Párizsban házasodtak össze.. blabla..
Inkább kinyomom a TV-t, neki látok az evéshez. Az áfonyaleves az egyik kedvencem. Olcsó, de isteni íze van. 

Iszonyú lassan eszem, ezért fél kilenc van mire befejezem az evést. A zsúrkocsit  toló nővér után megérkezik Mrs. Whetnis. Ő veszi le a vérem, minden pénteken. 
-Hogy vagyunk ma ifjú hölgy?- kérdezi mosolyogva, én csak bámulok rá, aztán oda nyújtom a karomat. 
Ő megcsóválja a fejét, aztán egy enyhe szúrást érzek, de pár másodperccel később már nem is érzem. 
-Jó éjszakát Deborah! - nyomja a kezembe a poharamat, benne a gyomorforgató ízű fehér löttyömmel.

Így telik minden egyes napom. Két éve. Mindig ugyanaz. Természetesen, ne higgyétek, hogy nem műtötték már meg rengetegszer a torkomat... de persze. Anélkül már rég néma lennék, mármint szó szerint.  De nem beszélek. Minden rosszul sült el. Mindenki meghalt akit szerettem. 

Tíz óráig ezen gondolkodom, mikor megérkezik az altatóm. A nővér megkér, hogy kicsit feszítsem be a karomat, engedelmeskedem, és a karomba döf egy tűt. Belefecskendezi  az Imovane altatót a karomba.
Erre minden nap szükségem van. Enélkül nem tudok aludni. Így is rémálmaim vannak, de enélkül még sötétben is remegek. A halott szüleimet látom..

Az altató hatni kezd, csakhogy figyelmes leszek bénult érzékszerveimmel is a fülsüketítő zajra. Akár több száz fényképezőgép vakuja. A könyökömre támaszkodom, hátha kitudok még szállni az ágyból. 
De győz az altató. Én meg álomba merülök..