28.rész!("nemgyerek")

*Másnap*
Mosollyal az arcomon. A nap rám süt. Isten engem néz ott fenn. A szüleim rajtam mosolyognak.
Justin felé fordulok, aki még alszik. Kisöprök a hajából egy hajszálat, mire felkel. Heherészik rajtam.
-A mosolyod a második legjobb dolog, amit a száddal tehetsz!- kacsint rám, én meg totálisan elpirulok. Nevetve magához húz, mire kicsit kellemetlenül érzem magam pucéran, ezért felkelek, s a gardróbomba menekülök.
Át kell gondolnom a történteket.
El sem tudom hinni. Görcsbe rándul a gyomrom, ezért inkább gyorsan lekuporodom a földre. Magamra húzom a selyemköpenyemet, s csak úgy kattog az agyam.
Lehunyom egy percre a szemem, de csak az éjszaka emlékei jutnak eszembe. Justin a fülembe súg, majd kicsit hátrahajol, aztán megcsókol... 
Ahj, nem tudok koncentrálni.De nem veszek mást észre, csak azt, hogy bazsalygok. Inkább felállok, s visszamegyek Justinhoz.
-Tetszik a színed, hol jártál? - kezd el szekálni, mert tudja, hogy miatta pirultam el. Szóval.... Justin ott heverészett.Fedetlenül. 
-Nagyon vicces! - vágom rá rögtön, s kuncogva leülök mellé az ágyra.
-Ismétlést?- fogja meg a kezét, s ismét magához húzva, ad egy csókot. A csókja édes, kellemes. A hajába túrok. 
-Reggeli! - üvölti fel Kenny, mi meg szétrebbenünk. Én elindulok lefelé, Justin meg felöltözik. Soha nem voltam ilyen boldog!

*3 héttel később*
Ashley a fejét fogja nevet rajtam.
A többiek a kanapén ülve beszélgetnek, sztorizgatnak. Ash meg én vállaltuk, hogy grillezzük a húsokat. Ah, ez mindig lány dolog. 
Már December van. Hiányzik a hó és a hideg. New Jersey-ben kb. most 20 fok van. 
Justin int, hogy menjek oda. Én meg -szófogadóan, akár egy kutya- "műmosolyogva"  leülök Scooter mellé. Velem szemben Ryan ül, aki hasonló módon álvigyorog. Valami nincs itt rendben.
Bíztatóan rám mosolyog Kenny, de nem értem, hogy mi miatt teszi.
-Hogy, s mint Deb? - fordul felém Scooter váratlanul, én meg felvont szemöldökkel méregetem. Kedvesség legalját sem súrolja meg. 
-Én jól vagyok. És te?- "köpöm elé " a szavakat. Érzem a zsigereimben, hogy valami baj van. Nincs jól valami.
Az összes fiú itt van, kivéve Jeremy. Pattie sincs itt. Ash-t is elküldték, hogy lefoglalja magát.
-Remekül. - morogja Scooter, én meg önelégülten elvigyorodom. Akkor valami neki nem tetszik.
-Justin, kérlek! - suttogja elég hangosan ahhoz, hogy megértem, amit mond. Várakozóan nézek J-re. Vérben forgó szemekkel mustrálja Scoo-t.
-Kösz bazdmeg. - veti oda foghegyről. Aztán jóval barátságosabban rám néz.- A baja csupán annyi, hogy nem tetszik neki, hogy vannak saját döntéseim. - mondja, végig engem pásztázva, s kissé a "döntés" szót megnyomva várja, hogy mit mondok.
-Nem értelek.- vallom be, s egyre csúnyábban nézek mindenkire. Miről maradtam le már megint? - jár ide-oda a szemem az embereken. Ash kezében megáll a fakanál pár pillanatra, érezhető lesz a feszültség a szobában.
-Juss le akar mondani három koncertet.- szalad ki Ryan száján, én meg lesütöm a szememet. Ezzel rengeteg Belieber boldogtalan lenne Karácsonykor, mellesleg rengeteg pénzt buknának.
-Mit "kell mondanom"? - nézek Scooterre, aki idegesen tördeli az ujját. Karácsonykor jön legjobban a pénz, tudom. Justin szinte már vicsorog, nagyon mérges. Soha nem láttam ilyennek.
-Semmit nem "KELL" tenned Neked!- kiabál rám, én meg megszeppenve összerándulok a kanapén. Justin észreveszi, hogy megijesztett, azonnal korrigál. Azonban késő. A könnycseppek végigcsurognak az arcomon,  nem tudok mit tenni.
-Gratulálok! - fújtat Justin Scooterre, aki a szája szélét nyaldosva, mogorván ül, karba tett kézzel.Olyan, akár egy rossz házőrző kutya.  
- Ez a három koncert, miért akkora probléma? - értetlenkedik Ryan, hozzám meg odaül Justin, de nem ér hozzám. Ő is ideges, én is. 
-Miért probléma? - kérdezi Scooter idegesen vigyorogva, a hangja tele malíciával. Justin csak egy "Pff" hangot hallat , mint egy vonat. 
-Igen, ezt kérdezte.- vágja rá Kenny is, őt sem láttam soha idegesnek, viszont most. Az.
-Jay rajongói várják őt. El lettek adva a jegyek. Több, mint hat ezer dollárt bukhatunk.- hülledezik Scooter, s várja, hogy mi is vele tegyük.  Egyikünk sem teszi. Én megtörlöm a tűzforró arcomat, majd ránézek.
-Ha kárpótolná őket egy ingyenkoncerttel?- teszem fel a kérdést, mire Scooter is csendben lesz. Elgondolkodik.
-Ezen kellett ennyit baszakodnod? - élcelődik Justin, aztán magához szorít. Nem vagyok olyan gyenge, ezért felállok és egyenesen Scoo szemébe meredek.
-Akkor így megfelel? - kérdezem megvetően, ő meg bólint egyet.

*2 nappal később*
-Hová megyünk?- kérdezem a repülő egyik székében ülve, úgy azt hiszem... századjára. Justin csak ellentmondóan a fejét rázza. 
-Brooklyn?- kérdezem furcsán, mikor meglátom, hogy leszállunk, s egy zöld tábla a képembe világít a város nevével. 
-Átszállunk. - rázta a fejét. Ezek után nem kérdezősködtem. Justin magángépébe szállva, levágtam magam a sor közepén lévő székre, az ablaknak támasztottam a fejem, és néztem a tájat. Egy ideig. Aztán megláttam az ablakban, hogy Justin mögöttem, hogy hülyéskedik.
-Mit is csinálsz pontosan? - néztem rá meglepve, a majdnem 19 éves barátomra. Ő meg tovább folytatta a showját, én meg megpusztultam a nevetésemtől. 
-Énekelsz is? - dobtam be a pakliba egy ötletet. Justin elismerősen nézett rám, majd rémes akcentussal, felvitt hangsúllyal elénekelte, hogy megérkeztünk. Odapattantam az ablakhoz, s kinéztem az ablakon. New York. Az egészet hó lepte. Rajtam  egy kötött , kék pulcsi volt. Justinon meg egy fehér , hasonló pulóver.
-Hová megyünk?- kérdeztem a kezét szorongatva. A repülőtéren volt pár Belieber, akikkel Juss -átfagyva ugyan-, de vigyorogva készített képeket. 
Egy hópehely szállingózva az orromra esik. A tél nem jött hozzám, ezért ő vitt a télhez. Bieber-logika.