Ha az emberrel próbálnak egy sérelmet, szomorúságot elfeledtetni, annál jobban gondol rá, minél jobban próbálják. Mikor egy nő elveszít valamit, aminek hatására egy ősi ösztön ébred fel benne, lehetetlen fájdalom nélkül élnie. Nem érzi magát teljesnek, depresszióba vonul. Kivéve...
Ha az emberrel Ő, akinek ugyanennyire fájt minden, ő akarja elfeledtetni ezt a veszteséget. Csakhogy jó érzés, hogy van mellettünk valaki, aki átérzi és megérti mindazt, ami minden rémálmunkban velünk van. A félelem. Hogy soha több nem leszel képes ágyba bújni azzal, aki ezt a csodát készítette, hogy nem mersz arra gondolni, hogy valaha is gyermeket tudsz szülni. Sokszor úgy gondoljuk a gonosz nem létezik igazából. Azonban ő biztosan van, kihalász a több milliárd ember közül párat, akik túl boldognak tűnnek, s földbe tiporja minden álmukat azzal, hogy változtat. Ennyit csinál. A gonosz nem tesz semmi mást, csak mindent megváltoztat, a terveinket, álmainkat, ezen esetben a jövőnket.
Mégis, Justin volt az elmúlt időszakban a kötél, amely megtartott. Amikor én a padlón ülve kuporogtam, magzat pózban fekve,és a hatodik zsebkendőmet is már sós könnyek áztatták, akkor is ő vigasztalt meg, öntött belém életet.
Ez az, ami hiányzott belőlem. Az élet. A tűz addig lobog valakiben, míg el nem fújják. Bennem egy ideig elaludt, de az izzó nem számított rá, hogy olyan magasra fog csapni a láng, amely újra belobbant, mint aznap...
-Sierra, gyere már!- súgom oda a húgomnak, aki két-három lépéssel mögöttem lohol, s hátrapillantok a sötét bőrű férfira, aki minket méreget és öles léptekkel követ bennünket.
-Deb, szerinted mit akar?- suttogja rémülten, aztán a kabátomba kapaszkodva hozzám bújik.
-Már csak két utca! - bizonygatom hangosan, de azt hiszem csak magamat akarom megnyugtatni. Sierra rövid lábait úgy kapkodja, mintha térdemeléses futás lenne. A férfi négy méternyire van tőlünk, s kéjesen bámulja a derekamhoz bújt kislányt.
-Deb, én félek! - szipogja rémülten. Valóban, az én rettenthetetlen húgom szemében olyan félelmet látok, mint még soha. Tényleg ő lenne az, aki tizenhét éves fiúk ellen kiáll, megvéd bárkitől?
-Nem lesz semmi baj, semmi baj! Megvédelek! Megvédelek. - ismétlem kimerülten. A leheletem kiszökik a számból, felszáll, majd eltűnik.
Fázom, félek és még Sierra védelmére is ügyelnem kell.
Ha bármi baja lesz, az az én hibám, hiszen én mondtam, hogy úgyis elérjük a buszt..
Aztán az eszembe jut... van egy élesebb kulcsom a kulcscsomómon, amit még a nagyitól kaptam.
Az adrenalin szétáramlik az egész testemben, ahogy arra készülök, szembe szegülök azzal, aki ártani akar nekünk. Belenyúlok a fekete oldaltáskámba, Sierra dermedten tekint rám. Tudom mit akarok. A legfontosabb az, hogy megvédhessem őt. Megállok egy jégbucka előtt, a húgomat a hátam mögé tolom, s farkasszemet nézek a száznyolcvan centi magas, középkorú férfival.
Tesz felénk pár lépést, utána szuggerálni kezdi mindenre elszánt arcomat , végül elrohan. Soha többé nem láttuk.
Sierra büszkén ölel át.
- Te vagy a hősöm! Megvédtél.
Sajnos csak később értettem meg, mit is jelentett ez a kijelentése. Ő sosem tudott volna igazából megvédeni. Én voltam a nagyobb, idősebb és érettebb. Lehet, hogy olyan helyen, ahol ismerték és betartották azt a jogot, miszerint kicsit nem bántunk, betartották , ott lehetett ő az erős..ám itt más volt a helyzet. Olyan spontánságra és összeszedettségre, erőre, és ösztönökre volt szükség, ami csak bennem adatott meg.
Mindig is apára hasonlítottam, nem anyára. Apa maga volt az optimistaság és nyugalom. Anya egy kis méregzsák, fűszerezve a nyers humorral.
Sosem tudtam ki vagyok, egészen mostanáig.
Deborah Greengras.
Csengetésre kapom fel a fejemet, a levegőből árad a kávé friss illata. Balra pillantok, mellettem a világ legtökéletesebb vőlegénye fekszik. Kipattanok az ágyból, ezek után rögtön lerohanok és felkapom a kaputelefont.
-Ki az? - kérdezem, miután senki nem szól bele. Vidámságom az eget verdesi, mégis furcsállom, hogy nem beszélnek a készülékben.
-Austin.
nagyon jó gyors kövit!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nem biztos, hogy mindenki várja, ami a következőkben lesz, de köszönöm!:))
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon szegyennlem hogy eddig nem tutdam irni. Nalunk a net meg mindig nem jo, a telefonom a halalan van es egyre kevesebb az idom is. De most elkeztem telefonok utan nezni igy majd gyakrabban is tudok irni. Remelem megbocsajtod a kimaradasaimat amiket amint tudok potlok.
Amit eddig nem irtam le szazszor azt most megteszem. Mert ha lett volna lehetosegem akkor azt irtam volna mindenek elott hogy milyen fantasztikusan irsz. A torteneteden egyaltalan nem latszik semmifele otlethiany, inkabb esemenydus, kiszamithatatlan, megpepo es nyelvtanilag is kifogasolhatatlan. De bizonyara ezt nem eloszor hallod/olvasod. A tortenet elegge meglepett, mert bevallom hogy nem szamitottam ilyan reakciora Deb felol se akkor amikor elvetelt sem pedig a koveto eszrevetele utan. Az egy kicsit elszomorit hogy nem olyan hosszuak a reszek viszont nem panaszkodhatok hisz a tartalom karpotol es en igy is sokkal tartozom neked a leirtak miatt. Remelem.meg sok ideig olvashatom a szulemenyeidet es hallhatok rolad hamarosan mint a legsikeresebb konyviro. Mert igen ha konyvetirnal es ki is adatnad tuti hogy nagy sikert aratna.
Most sajnos mennem kell de amint tudok jelentkezek. Azt nem tudom mikor de annyit igerhetek hogy ne most hallottal utoljara rolam. ;)
Szia! Azt hittem, elveszítettem azt, aki a legtöbb önbizalmat öntötte belém, annyira örülök,hogy visszatértél.:)! Leírhatatlan. Nagyon köszönöm, hogy ennyi energiát fektetsz abba, és leírod mit gondolsz, részletesen. Sajnos az én időm is egyre kevesebb, ezáltal a részek hossza is csökkent. Szünetekben és hétvégente írok, amennyit tudok... Azt hiszem, nem sokára egy hatalmas meglepetéssel érkezem mindenki számára.:) Annyit tudok mondani,hogy szeretlek. Nem láttál még, nem hallottad a hangom, én sem a tied...Köszönöm.
VálaszTörlésSzia. 2 nap alatt kiolvastam az egész blogot. nagyon jól írsz. kiadhatnád könyvnek is akár. de szinte könyörgöm a folytatásért. légyszíves kérlek írd meg gyorsan mert megörűlők hogyha nemtudom meg a folytatást.!!! Egyszerűen fantasztikus. !! Siess vele. :)
VálaszTörlésSzia:) jézusom, de örülök, hogy írtál, ma kezdtem neki a folytatásnak, kissé elcsúsztam vele.
VálaszTörlés